– A verskarácsonyfa hagyományát 2014-ben indította útjára. Mik voltak az első lépések?
– Az Athenaeum kiadóval közös adventi könyvbemutatós rendezvény adta az ötletet. A könyvbemutatóimat igyekeztem performansszal érdekessé tenni, itt akkor még személyes performanszként csináltam. A verskarácsonyfával hagyományt szerettem volna teremteni, ahogy például a verstetoválással is, és úgy, hogy jótékonysági célhoz kapcsolódjon. Mivel én finanszírozom a díszeket, ez nekem a személyes jótékonysági köröm is. A Covid alatt elmaradt, azóta úgy gondolok rá, hogy ha meg tudom valósítani, akkor sem a világban, sem velem nincs baj. Mindig igyekeztem újszerű módon népszerűsíteni az irodalmat; készítettem már versidézetes maszkokat és verslámpát is, melyben Váradi Andrea keramikussal működtünk együtt. Többek között ezek az irodalom-népszerűsítő akciók jelentik számomra az önkifejezést.
– A kezdeményezés számos impozáns helyszínen valósulhatott meg, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum után kétszer a Bálnában, két éve a Coyote Kávézóban, idén pedig az irodalmi és történelmi múltjáról híres Centrál Kávéház ad otthont Magyarország verskarácsonyfájának. Miért tért át az intézményekről a kávéházakra?
– Élettelibbnek tűnt a kávéház, mint egy nagy kiállítótér, és a jótékony cél szempontjából praktikusabb. Több ember megfordul a kávéházban, aki adományozni is szeretne. Persze vásárlás nélkül is meg lehet nézni a verskarácsonyfát, élvezni a hangulatot.
– Hogyan választja ki az idézeteket, melyek a díszekre kerülnek?
– Az előző éviek közül egy-kettőt felhasználok újra, és törekszem arra, hogy mindig új is legyen a versek között. A formai kivitelezés is megújul. Az évek során szerepeltek már fadíszek, voltak üveggömbök, idén megkértem Edibát, a könyvművest, hogy készítsen miniatűr könyveket. Az idézetek ebbe kerülnek, illetve a medálokra, melyeket saját kezűleg, egy barátnőm segítségével készítek. Klasszikusoktól szerepel idézet, például Weörestől, Kosztolányitól, József Attilától, Juhász Gyulától, Pilinszkytől. Kortársak közül például Iancu Laura, Csukás István, Bella István, Acsai Roland, Bánki Éva verseit használom. Az idén új, hogy a Centrál Kávéház ösztönzésére angol nyelvű idézetek is kerülnek a fára, hiszen sok a külföldi vendég. Ezek is magyar szerzőktől való, angolra fordított szövegek, például Acsai, Ady, Kányádi, Iancu. A közepes méretű fenyőre több mint hatvan díszt tudok felakasztani, egy szerzőtől egy-két idézet szerepel.
– Mi a praktikus menete annak, ha valaki szeretne idézetes díszt hazavinni?
– Az advent alatt most nem feldíszítjük, hanem a díszektől megszabadítjuk a fát. A díszeket adományért lehet megvásárolni, melyet a fa alatti dobozba lehet dobni. Mindenkire rá van bízva, mennyit adományoz.
– Mégis, mennyi az ajánlott adomány?
– Tavaly 5000 forint volt a támogatói ár, idén rábízzuk az emberekre. Mindenki annyit adjon, amennyit a szíve diktál és amennyit nélkülözni tud.
– Mi történik, ha pár nap alatt lecsupaszodik a fa?
– Lehet, hogy néhány nap alatt elviszik az összes díszt, ám az eddigi tapasztalat alapján úgy tűnt, hogy egyenletesen, fokozatosan fogynak. Idén jobban terjed a verskarácsonyfa híre, hiszen a Jónak lenni jó! kezdeményezéssel is hírét viszik. Nem pótolom a megvásárolt díszeket, és a következő években is inkább úgy bővíteném az akciót, hogy több budapesti kávézóban, több helyszínen legyen.
Borítókép: Viola Szandra költő (Fotó: Teknős Miklós)
