Új, magyar nyelvű lemezt adott ki a Mandoki Soulmates, hazai és világsztárokkal

A világhírű zenei producer, kitűnő multiütőhangszeres, egyben dalszerző-énekes Leslie Mandoki debütál Magyar képek című gyönyörű, egyben mély kérdéseket felvető zenei eposzával, amely többek közt Bartók Béla műveiből merített. A formabontó albumon olyan magyar hangokat fedezhetünk fel, mint Ákos, Caramel, Charlie, Mező Misi, Pápai Joci, a néhai Szakcsi Lakatos Béla és Zséda, valamint nemzetközi kiválóságok és Grammy-díjas jazz-, pop-, és rocklegendák hosszú névsorát. Az új kiadvánnyal párhuzamosan az idén 25. évfordulóját ünneplő, aranylemezes Találkozások CD is újból elérhető vadonatúj borítóval.

Leslie Mandoki

„Legtöbbünk életében eljön a pont, amikor szembenézünk a nehézségekkel, önmagunkkal, és megtapasztaljuk a belső erőnket, amivel felállva tovább megyünk, küzdünk, hogy elérjük célunkat” – így nyitja sorait Leslie Mandoki, aki saját hazájához mindig is szorosan kötődött, hatalmas mérföldköveket ért el, és egy újabb állomáshoz érkezett el a végre teljes hosszúságában hallgatható, Magyar képek című kiadvánnyal.

A művész karizmájának, fáradhatatlan lendületének, a zene és a vele együttműködő nemzetközi előadók-dalszerzők iránti mély és kölcsönös tiszteletének köszönhetően elkészült először angol nyelven a duplalemez, amely az Egyesült Államokban Utopia For Realists, Európában pedig Living In The Gap & Hungarian Pictures címen híresült el maradandó sikereket elérve a világ számos pontján.

A dalszövegek többségének új, magyar nyelvű jelentést maga Leslie adott két élvonalbeli szerzőtársával, Horváth Attilával és Kovács Ákossal.

„Annak idején a Találkozások című album alakulásakor ismertük meg egymást Leslie-vel, ami most újból elérhető lesz, szép időszak volt, és nagyon jó anyag lett hihetetlen ikonokkal, számomra példaképekkel és hazaiakkal, köztük van Demjén Rózsi, Cserháti Zsuzsa, Zorán és Somló Tamás. Ez a lemez összehozott bennünket, ebből baráti kapcsolat lett. Most ez megismétlődik a Magyar képekkel. Leslie alapvetően szereti, amit csinál, kitartóan, hittel tesz mindent, és ez viszi előrébb” – osztotta meg Charlie, aki az albumon a A fáklya című szerzeményben tűnik fel.

A korongot csodálatosan összegzi az Ákos és Caramel tolmácsolásában született dal, az „Ez már az élet”, amely az emberségről, összetartozásról és a tenni akarásról szól, és amelyhez egy megindító videóklip készült.

„Leslie-t 1998 óta ismerem, amikor megkeresett a Disney zenei igazgatójaként azzal, hogy én énekeljem fel magyarul a Tarzan című mese dalait, amit Phil Collins írt és adott elő eredetileg. Örömmel fogadtam azzal a feltétellel, hogy én fordíthatom le a szövegeket. Nem sok reményt fűztem ennek megvalósulásához, akkor azt gondoltam, hogy soha többet nem fog keresni Leslie. Kis idő elteltével jött a telefon, hogy szabad kezet kapok ebben. Hatalmas élmény volt, Marci fiam akkor volt néhány hónapos, igen bele tudtam élni magam az alkotásba. Elmondhatom, hogy nagyon jó barátságot ápolunk azóta is, és külön kiemelném, hogy Leslie azon kevesek közé tartozik, aki habár elhagyta hazáját, mégis egy állandó visszatérő, és nagyon nagy szó, hogy ilyen grandiózus előadógárdával terjeszti kultúránkat az egész világon!” – árulta el Ákos, hogyan került a kiemelt együttműködők közé.

Caramel, aki úgy érzi, hogy elérte karrierje tetőpontját, így mesélt a kollaborációról:

„Nekem nagyon sokat jelent több okból is az együttműködésünk Leslie-vel. Egyrészt a Magyar képek szerintem szenzációs, nagyon jó érzés, hogy van egy magyar zenei producer, aki világviszonylatban megállja a helyét. Eltelt 18 év a Megasztár-győzelmem óta, sok pozitív benyomás ért, de ez mindenképp a pályám egyik csúcspontja, ha nem a legnagyobb, hiszen ilyen közreműködőkkel már nem hiszem, hogy összehozhat még az élet. Leslie pedig amellett, hogy egy legenda, megismerve őt személyesen is, végtelenül kedves, figyelmes és alázatos ember. A dalválasztásnál pedig elképesztő érzékkel tudta, hogy melyik az, amelyik első hallásra igazán a szívemhez közel állt: Ez már az élet!”

Pápai Joci az Ide tartozunk-ban énekel áttörő produkcióval, amely előfutárként érkezett, és egyöntetű pozitív visszhangot váltott ki a közönségből:

„Hatalmas megtiszteltetés, hogy Leslie rám gondolt, nagy örömmel vállaltam el az éneklést. Jó érzés volt egy olyan klasszikusnak mondható, eltérő műfajban énekelni, ami a generációmnak nem gyakran adatik meg, mert muszáj lépést tartani a trendekkel!”

A Magna Cum Laude karakterisztikus énekesével, Mező Misivel a már korábban hallható Új a szél kapcsán találkozhattunk, amely nagyszerűen felvezette a kiadványt, ő így mesélt a közös munkáról: 

„Megdöbbenve néztem, amikor először megkeresett Leslie, hogy ezen a lemezen szerepeljek, amin fantasztikus muzsikosok játszanak, világsztárok. Amikor letöltöttem az Új a szél című dalt, az üzenetével azonnal tudtam azonosulni, és ahogy megismertem Leslie-t, még inkább értelmet nyert a szám lényege.”

Női ének is felcsendül az újdonságon: Leslie lánya, Mandoki Julia selymes hangja mellett az egyetlen hazai, női előadóként jelenik meg Zséda, így mesélt a projektről és régre nyúló ismertségükről:

„Leslie-vel régóta nagyon jó kapcsolatban vagyunk, 15 évvel ezelőtt egy nagy, európai turnén vettünk részt. Néhány hónapos volt a kisfiam, amikor ott voltam a Red Rock stúdiójában Németországban, kisbabával tényleg nagy élmény volt! Őt ismerni kell, rajongásig van az alkotótársaiért, hagy szabadon szárnyalni, és mindig jó csapatot hoz össze. Amikor felkért, nagyon izgatott voltam, hiszen más műfajban próbálhattam ki magam, de úgy érzem, sikerült méltó módon megőrizni Bartók hagyatékát!”

Szakcsi Lakatos Bélával, aki Leslie egykori mentora volt, szintén lehetőség nyílt megörökíteni a korongról szóló, utolsó közös beszélgetéseik egyikét: 

„Leslie-nek nem mondtam, de szoktam a zenészekkel viccelődni, hogy kár, hogy nem én találtam ki! Ilyet nem szoktam mondani. Nem irigységből, de óriási ötlet. Amit Mandoki kitalált, fantasztikus, a hazáját népszerűsíti, a magyar népdalokat, magát Bartók Bélát. Minden jazz- és rockzenész rajong Bartókért! Ahhoz, hogy egy művész fennmaradjon harminc évig, mindig újat kell hoznia, ami épp a megfelelő, és a közönségnek és szakmának is jó.”

A Máté Péter-díjas énekes-gitáros, Takáts Tamás is elmondta gondolatait:

„Hihetetlen érzés egy olyan csapatban dolgozni, mint a Mandoki Soulmates, ahol olyan emberekkel munkálkodhatok együtt, akiknek régen a lemezeit csak leesett állal hallgathattam a távoli messzeségből. Külön megtiszteltetés nemcsak koncerten játszani velük, hanem olyan albumon szerepelni, mint a Magyar képek. Én már boldog vagyok!”

Leslie végül kiemelte, hogy minek szellemében vágott bele hosszú évek után a magyar nyelvű projektbe:

Ha ennyi idő után egy magyar albumot leteszek az asztalra, akkor csak annak van létjogosultsága, ami az eddigi legjobb! Sok sikert értem el eddig, kaptam kitüntetéseket, de úgy gondolom, hogy a Magyar képek a pályafutásom legnagyobb műve lett.

A külföldi zenészek közt pedig Ian Anderson, Al Di Meola, Bobby Kimball, Richard Bona, Mike Stern, Randy Brecker, Till Brönner, John Helliwell, Bill Evans, Cory Henry, Nick Van Eede, Tony Carey, Jesse Siebenberg, Steve Bailey kivételes teljesítményét élvezhetjük 19 zeneszámon keresztül.

A Magyar Képek és a Találkozások CD-k megvásárolhatók az ország összes, hasonló CD-ket árusító boltjában és üzlethálózatán keresztül, illetve elérhetők az összes digitális platformon.

Leslie Mandoki írása az új lemezhez

Bartók Bélához kötődő első zenei emlékeim még kisfiúkoromból származnak, amikor apám hegedűn játszotta nekem Bartók Gyermekeknek című művét. Később, a konzervatóriumban intenzívebben tanulmányoztam Bartók zenéjét, és arról kezdtem el álmodozni, hogy majd a progresszív rockkal ötvözöm. A Magyar képek ötlete végül egy Greg Lake-kel és Jon Lorddal folytatott beszélgetés során született meg. A Soulmates-szel 50 Years of Rock címmel arénakoncerteket adtunk a legnagyobb német televíziós csatornának. A felállásban Peter Frampton gitározott, Jack Bruce basszusgitározott, Jon Lord Hammondon játszott, Manfred Mann szintetizátorozott, Ian Anderson énekelt és fuvolázott, Greg Lake akusztikus gitáron játszott, Bobby Kimball és Chris Thompson énekelt. Gary Brooker csatlakozott hozzánk zongorán, és Eric Burdon is velünk énekelte klasszikusait – írta Leslie Mandoki.

A színfalak mögött Mihail Gorbacsov meglátogatott minket, és arról beszélt velünk, hogy a rockzene milyen jelentős szerepet játszik a világ jobbá tételében. Az előadás próbái során Greg Lake, Jon Lord és jómagam Bartók Béla zenei érzékenységéről, az újdonság felfedezése iránti féktelen öröméről, és a különböző zenei műfajok közötti hídépítésről beszélgettünk. Bartók számára a kultúra sokszínűsége nagy gazdagságot jelentett, hiszen a művészet erejét különösen ezek a különbségek táplálják. A kettősség és a különbözőség mindig magában foglalja a szintézis lehetőségét – a kultúra és a társadalom ezen hatások plurális áramlataiból táplálkoznak.

A művész legodaadóbb vágya, hogy ezeket az összekötő szempontokat előmozdítsa, és az autentikus közösre összpontosítson. Ettől a naptól fogva rabul ejtett az a vízió, hogy létrehozzak egy Bartók Béla témáira épülő progresszív rockopuszt. A 2013-as budapesti jubileumi koncertünkön az addigra már készülő, legelső, nyers vázlatok alapján intenzívebben beszélgettünk a projektről lelki társammal, Greg Lake-kel, aki korábban már dolgozott Bartók Allegro Barbaro című kompozícióján Emerson, Lake & Palmer zenekarával. Greggel közös volt bennünk az az elképzelés, hogy Bartók Béla további darabjain dolgozzunk, és hogy a Magyar képek víziója valósággá váljon. Sajnos mindkét kedves lelki társam, Greg Lake és Jon Lord túl korán hunyt el ahhoz, hogy teljes mértékben részt vegyen ebben a zenei utazásban, de megígértem nekik, hogy végigviszem a munkát a megvalósításig.

Amikor elkezdtem lerakni a lemez alapjait, felelevenedtek a tinédzseréveim, amikor progrock jazz-fusion zenekarommal, a JAM-mel turnéztam, ahol időnként megoszthattuk a színpadot a virtuóz zongoristával, Papp Gyulával, aki – a véletlen szeszélye folytán – szintén Bartók zenéjének progresszív rock változataival kísérletezett. Miközben a lemez zenéjét készítettem, felvettem a telefont, és néhány héttel később már a Balaton felé autóztam, hogy meglátogassam Gyulát egy közös ötletelésre a zongoránál. A művészi vágyam és üzenetem ugyanaz, mint amit annak idején Bartók Béla megfogalmazott: a zenénk a szuverén emberek testvériségének eszméjét szolgálja. Művészként és szabad gondolkodóként szükségét érzem annak, hogy zenei hidakat építsünk a világban, ahol nem kívánt szakadékok keletkeztek.

Ez a Mandoki Soulmates küldetése is. Különösen olyan időkben, amikor a megosztottság kerül előtérbe, kötelességünk megtalálni és megmutatni a közös pontokat és a harmóniákat. Tizenhat éves koromban arról álmodtam, hogy progrock és a jazzrock ötvözetét játszom majd hőseimmel – Ian Andersonnal, Al Di Meolával és Jack Bruce-szal. Az alapötlet az volt, ami ma is: annak feltárása, hogyan tudnánk áthidalni a szakadékokat, és ledönteni a falakat ezzel a fajta intellektuális zenével, amelyet mindig is oly nagyon megvetettek, és amitől féltek a diktátorok: hisz ezek a szabadság és a szabadságra vágyás dallamai. Ez az album beteljesülése annak, amiről mindig is álmodtam. A forma és a tartalom gyönyörű egyensúlya, amely mélyen belemerül Magyarország zenei lelkivilágába a legnagyobb zenészekkel, kedves lelki társaimmal együtt. A zene a legnagyobb egyesítő, amire most olyan nagy szükségünk van, hogy újra és újra áthidaljuk a szakadékokat – fejtette ki írásában Leslie Mandoki.

TALÁLKOZÁSOK

1997-ben Cserháti Zsuzsa, Somló Tamás, Zorán, Demjén Ferenc és Charlie nálam jártak a starnbergi tó melletti stúdiómban. Az addig megjelent Mandoki Soulmates-albumok legismertebb dalait dolgoztuk fel gyönyörű anyanyelvünkön. Igazi zenei találkozásokat hoztunk létre az angolszász zenekarom ikonikus legendáival – a Jethro Tull fuvolistájával és énekesével, Ian Andersonnal, Jack Bruce-szal a Creamből, a Toto-srácokkal, Bobby Kimballel és Steve Lukatherrel, Chaka Khannal, David Clayton-Thomassal, a Blood, Sweat and Tears énekesével, a Brecker Brothers legendás fivéreivel, Michael és Randy Breckerrel, Al di Meolával, Mike Sternnel, és még sok további Soulmate, azaz lelki társ közreműködésével. Sejthető, hogy mikor még kissrác voltam, akkor is a zene volt az első nagy szerelem, bár eleinte festőnek, évekkel később pedig még költőnek is készültem.

Amikor azonban fiatal tinédzserkoromban világossá vált, hogy zenész leszek, komolyabban elkezdtem magamba szívni a nagy magyar szövegírók munkásságát. Bródy János – aki többször is járt nálam Münchenben a hetvenes évek végén –, Dusán, Demjén Ferenc és Horváth Attila szövegei hihetetlenül nagy hatással voltak rám a hetvenes évek közepén mint dalszerzőre. Ők voltak a kor igazi nagy magyar rockköltői. Ezeken a dalokon nőttem fel. Engem a zene hajója később messzire vitt: évtizedes zenei bolyongásokkal teltek az évek a nemzetközi zeneipar viharos óceánján Los Angelestől Londonig. A bolyongást sok-sok felejthetetlen éjszaka követte a New York-i és müncheni stúdiókban, és koncertek a világ rockszínpadain, így az angol lett számomra a zene nyelve, de a magyarság az nem egy télikabát, amit tavasszal a szekrénybe akaszt az ember, így szinte elkerülhetetlen volt, hogy egy nap az angol nyelvű dalaimat a magyar rockzene legnagyobb előadóival és szövegíróival együtt készítsem el. Így született meg az első Találkozások album 1997-ben, és most, több mint 25 évvel később hasonló indíttatásból a Magyar képek is

– írta Leslie Mandoki.

A REALISTÁK UTÓPIÁJA

Erre az albumra különösen büszke vagyok, hiszen a forma és a tartalom gyönyörű egyensúlyban van a zenében, amely mélyen belemerül Magyarország zenei lelkivilágába. Bartók zenéjét és a progresszívrock mély költői mondanivalóját ötvöztük az amerikai virtuóz jazzrockkal, az pedig külön megtiszteltetés, hogy ezt a zenét most gyönyörű anyanyelvemen, egykori gyerekkori magyar és angolszász példaképeimmel játszhatjuk együtt. A zene a legnagyobb egyesítő erő, és erre most egyre nagyobb szükségünk van, hogy újra és újra áthidaljuk a szakadékokat. Ezzel a zenével – amit a diktátorok mindig is megvetettek és féltek tőle – szerettem volna ledönteni a falakat.

Megfogadtam édesapám tanácsát, hogy éljem az álmaimat, ahelyett, hogy álmodnám az életemet. Ezért szöktem meg a kommunizmus elől, hiszen nekem a diktatúra hivatalos kultúrpolitikusai világosan megmondták, hogy sosem fogok magyar népköztársasági útlevelet kapni. Gyermekeimmel sokat beszélgettünk erről az elmúlt években, még könyvet és filmet is készítettem az olthatatlan magyar szabadságvágyról. Ebből bontakozott ki a Magyar képek album gondolata is, hiszen ez már Greg Lake (Emerson, Lake and Palmer) és Jon Lord (Deep Purple) zenésztársaim ötletei alapján régóta érlelődött bennem. Emiatt is ennek a magyarra fordítása a nagy budapesti lemezbemutató koncertünk után magától értetődő természetességgel indult útjának. Új zenei „Találkozások” a magyar ikonikus legendák és angolszász zenész barátaim között. Köszönöm Nektek, a közönségünknek, hogy osztoztok a víziónkban, és hogy kitartóan a lelkitársaim vagytok. Köszönöm, hogy dalainkkal követhetjük a napjaitokat. Számunkra ez egy óriási megtiszteltetés!

– hangsúlyozta írásában Leslie Mandoki.

Borítókép: Leslie Mandoki (Fotó: Mandoki Soulmates)