A Tranoscius és kistestvérei a Munkácsy Mihály Múzeumban

Evangélikus szlovák énekeskönyv köré fonódik a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum legújabb időszaki kiállítása, amelyet egyelőre csak a sajtó képviselőinek mutattak be az intézmény zárva tartása miatt. Az Égi csillag tiszta fénye – Evangélikusok énekeskönyve című tárlat a magyarországi szlovákok vallásosságáról és nemzeti identitásának a megőrzéséről szól.

A kiállítás „szívében” egy film tekinthető meg a tradicionális szlovák énekeskönyv készítésének a folyamatáról, illetve a régi példányok restaurálásáról. A középső részt körbeölelő molinókon tizenöt vers- és énekrészlet olvasható magyarul és szlovákul. A mindezt kiegészítő archív fotóanyag arról tanúskodik, milyen volt a békéscsabai szlovákok viselete, hogyan hordták maguknál az énekeskönyvet.

A Tranosciust a mélyen vallásos szlovákok feltételezhetően a XVIII. századi betelepülésükkor hozták magukkal. Az első nyomtatott lutheránus énekeskönyvet, a Cithara Sanctorumot 1636-ban adták ki. Ez 414 éneket tartalmazott. A XVIII. században újabb énekeket vettek fel a kötetbe, amely azóta több mint százhetven kiadást ért meg. Főként a szlovák, a cseh, a lengyel és a dél-alföldi szlovák evangélikusok körében terjedt el. Napjainkban ezernél több éneket tartalmaz.

Az énekeskönyv a lengyel Juráj Tranowszkyról kapta a nevét, akinek az volt a célja, hogy minél több liturgikus éneket összegyűjtve megmentse és népszerűsítse az akkoriban még üldözött protestáns vallást. Nem véletlen, hogy a szláv Lutherként emlegették. Tranowszky a sziléziai Tessényben (Tesin) született 1591-ben. Miután befejezte a wittenbergi egyetemet, egy prágai gimnáziumban tanított, majd Morvaországba került. Protestáns vallása miatt 1621-ben menekülni kényszerült, raboskodott is a vallása miatt, majd Sziléziában kapott állást. Miután a hite miatt innen is elűzték, 1628-ban a történelmi Magyarország északi részén telepedett le. Lipótszentmiklóson vállalt lelkészi munkát.

Tranowszky széles látókörű papként ismerte fel, hogy az egyházát csakis az éneklés mentheti meg. Ezért kezdett bele az egyetemes egyházi énekeskönyv megalkotásába, amelybe huszita énekköltemények, Luther Márton és a XVI. század nagy énekköltőinek szerzeményei és saját dalai kerültek be. A kötetet Lőcsén, Brenner nyomdájában adták ki 1636-ban.

Megjelenése pillanatától 1925-ig a Tranoscius fraktúr betűs nyomással készült, az 1923-ban és 1925-ben Békéscsabán kiadott példányok viszont már gót betűkkel. Fontos a forrástörténeti értékük is, hiszen a könyv tulajdonosai ebbe írták be a család jeles eseményeinek, évfordulóinak évszámait, valamint a tulajdonváltást. A bejegyzések a szlovák nyelv fokozatos visszaszorulásáról is tanúskodnak. Ennek oka a magyar nyelvű oktatás lehetett, vallja Salamon Edina muzeológus.

A szlovák énekeskönyv a Bibliához hasonlóan öröklődött a szlovák családokban, ennek köszönhetően még ma is vannak használatban XIX. század eleji kötetek a magyar nyelvű Tranosciusok mellett. A Munkácsy Mihály Múzeum gyűjteményébe egy valódi ritkaságnak számító ócseh nyelvű evangélikus énekeskönyv is bekerült.

A Munkácsy-múzeum kiállítása arra a kérdésre is választ adhat, mennyire érthető ma a régi Tranoscius szlovák nyelvezete. Bácsmegi Gábor szerint a régi szlovák nyelv megértése nem jelenthet problémát, hiszen Békéscsaba szigetet képezett, amelynek tulajdoníthatóan a „csábánszki”, vagyis a csabai szlovák sokáig a tótok XIX. századi nyelvi állapotát tükrözte. Ebből mára is nagyon sok elem, szófordulat megőrződött a köznyelvben.

Minderről az Égi csillag tiszta fénye – Evangélikusok énekeskönyve című kiállítás készülő katalógusában is szó lesz majd.

Borítókép: a kiállítás (Fotó: a szerző felvétele)