Az Égi csillag tiszta fénye – Evangélikusok énekeskönyve című kiállítás a békéscsabai szlovákok hagyományaira támaszkodik, mondta Bácsmegi Gábor, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója az időszaki tárlat csütörtöki sajtóbemutatóján, kiemelve, hogy a közgyűjtemény nagyon fontosnak tartja azon értékek bemutatását, amelyek Békés vármegyében képződtek vagy valamilyen formában a régióhoz kötődnek.
Ezek egyike a Tranoscius, amelyre sokan máig azt mondják: milyen szép ez a Biblia! Mi elmagyarázzuk nekik, hogy tényleg szép, de nem Biblia
– fogalmazott Bácsmegi Gábor.
Az intézményvezető szólt arról is, hogy a múlt év rekordokban bővelkedett Békéscsabán, hiszen az összes benyújtott pályázatuk nyert. Ennek köszönhetően készülhetett el a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával az evangélikusok énekeskönyvéről szóló tárlatuk, amelyet a nagyközönség a kiállítótermek – valószínűleg – tavaszi megnyitása után tekinthet meg. Ugyanis takarékossági okokból egyelőre csak a Munkácsy terem látogatható, a szokásosnál rövidebb heti intervallumban.
Bácsmegi Gábor kifejtette, hogy a Tranoscius történetét körüljáró kiállításukat vándoroltatni is szeretnék. Már dolgoznak azon, hogy a tőketerebesi múzeum munkatársai megtekintsék a békéscsabai tárlatot, és ha jónak ítélik, akkor a felvidéki Tőketerebesen is bemutassák, hiszen a két intézmény régóta szoros kapcsolatot ápol.
Az Égi csillag tiszta fénye – Evangélikusok énekeskönyve című kiállítás koncepcióját Salamon Edina néprajzos muzeológus Martyin Emília igazgatóhelyettessel közösen dolgozta ki. A tárlat anyagát azzal a szándékkal válogatták össze, hogy kiemeljék a Tranosciusnak a nemzeti, lokális identitás megőrzésében betöltött szerepét, de a békéscsabai és környékbeli szlovák emberek hitéletébe is betekintést nyújtsanak.
A Zsilinszky Mihály teremben az etnográfusok azt tárják fel szakmai részletességgel, hogyan jött létre a szlovák énekeskönyv, ki alkotta meg, miként és milyen alkalmakon használták a csabaiak, akik nagy becsben tartották, és akiknek a mindennapjaiba is beépült. Ehhez külső segítséget is kaptak. A bemutatás során a kurátorok ügyeltek arra, hogy a muzeális értékű, díszes énekeskönyvek körbejárhatók legyenek. Legtöbbjük rézlemezzel borított, de újabb köteteket is elhelyeztek a tárlókban, amelyeket csupán bőrrel vontak be. A Tranoscius kistestvérei, a funebrálok külön vitrinben kaptak helyet.
A Tranosciusnak kétféle típusa létezik: a kevésbé díszes, amit a lengyel kereskedők forgalmaztak. Ezeken csak részben vannak rézlemezek. És a helyi, békéscsabai készítésűek, amelyek teljes egészében rézborításúak
– mutatott rá Salamon Edina.
