A zenéhez szív és lélek is kell

Elképesztő lelkesedéssel beszél Japánról, ahová majdnem húsz éve jár zenélni, emellett bejárta a világot. Kovács Károly csellóművész már gyerekként olyan neves együttesekkel turnézott, mint a Rajkó Zenekar vagy a Honvéd Együttes Népi Zenekara. A zenésszel a Japánban kiadott aranylemezről, a hamarosan megjelenő japán nyelvű könyvről és arról is beszélgettünk, hogy mit jelent számára a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetés.

– Úgy tudom, gyakran lép fel a zongoraművész feleségével együtt.

– A feleségem, Váradi Adél szintén nagy zenészdinasztiából származik. A közös zenéléseink nagyon jó hangulatúak, felemelőek, s már a felkészülés is élvezetes. Neki és nekem is van egy repertoárom, amiből összeállítunk egy közös estet. 

Csodálatos érzés együtt muzsikálni, s úgy látom, ezt a közönség is érzi rajtunk.

– Visszatérve a külföldi turnékra: melyik ország volt önre a legnagyobb hatással?

– Huszonhárom évesen jártam először Japánban egy féléves szerződésnek köszönhetően. Eleinte nagyon tartottam attól, hogy ez alatt a hosszú idő alatt mi lesz velem egy idegen országban, de egyáltalán nem bántam meg, hogy kimentem. 

Azóta Japán a második otthonom, beleszerettem az országba, a kultúrába, a gasztronómiába, s abba a mentalitásba, ami a japánokat jellemzi.

– És hogyan kapott Japánban lemezszerződést?

– Egy zongoristával és egy hegedűssel muzsikáltunk Jokohamában egy francia–német étteremben, ahol nagy tisztelettel bántak velünk. Az étterem mellett található koncertteremben japán klasszikuszenészek játszottak, akik hétvégente bejártak minket hallgatni. Itt mindenféle műfajú zene szerepelt a repertoárunkon a klasszikustól a cigányzenén, tánczenén át a dzsesszig. A japán klasszikuszenészek imádják a magyar cigányzenét és nagyra becsülik a cigányzenészeket is, olyannyira, hogy a hegedűtokjukban hordják Lakatos Sándor és Roby Lakatos fényképét. 

Összebarátkoztam Furudate Jukako hegedűművésszel, aki egy híres trióban zenélt, s mivel az egyiküket síbaleset érte, beugrottam a helyére, mert épp rögzítettek egy CD-t. A Tokyo-S-Two zenei stúdióban vettük fel az Ave Maria Aram című lemezt, amely rövid időn belül aranylemez lett Japánban.

Ráadásul a médiában annyira felkapták a lemezt, hogy a japán televízió stábja Magyarországra utazott, hogy forgasson rólam egy riportfilmet, amit több tévécsatorna leadott. Innentől elindult a karrierem Japánban. A Tokyo-S-Two stúdió öt lemezszerződést ajánlott, s minden CD-t lemezbemutató koncert követett. Azóta Furudate Jukako meghívására minden évben kétszer két-három hétre kiutazom turnézni. 

A koronavírus-járvány idején pedig felkértek a magyar cigányzenéről szóló könyv megírására, ami japán nyelven jelenik meg hamarosan.

– Hol tart a könyv megírásában?

– Ez egy nagyon nagy munka, hiszen nem vagyok író, de a cigányzene az életem. 

A kötet az 1700-as évektől mutatja be a cigányzenét napjainkig. Írok a cigányzenekarokról, a neves cigányzenészekről és legendás történekről. Emellett a családomról, köztük a nagybőgős nagyapámról is mesélek.

Már az utolsó fejezeteket írom, a tervek szerint májusban utazom ki Japánba, ott mutatjuk be a könyvet, s ezzel lényegében elindul a 2023-as év japán koncertturnéja.

– Idehaza is felfigyeltek munkásságára, hiszen nemrég tüntették ki a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével.

– Nagyon jólesett, hogy megkaptam ezt a kitüntetést, ami arra ösztönöz, hogy még többet adjak Magyarországnak a zene által. Egyúttal pedig azt is jelzi, hogy azt a munkát, amit a magyar cigányzene területén és a Starlight Duo alapítójaként végzek, elismerték.

Borítókép: Kovács Károly csellóművész (Fotó: Pöröcz Ferenc)