A mögöttünk hagyott nyáron azzal állított haza legkisebb gyermekem, hogy kiváló szünidős munkalehetőséget talált. Balatonfüreden futott bele egy városi sétákat kínáló vállalkozásba: itt élt Jókai, itt nyaralt Blaha Lujza, itt ültetett fát Rabindranáth Tagore… Na, ő csinál egy ilyen vállalkozást Révfülöpön, ahol a családi nyaraló áll. Csak hát hamar kiderült, hogy a fülöpi domboldalban se Jókai, se Blaha Lujza, se hindu költő, ami a kisebbik gond, mert azért látnivaló, s vele együtt elmesélnivaló akad bőven. Végig is járta az öregeket, hogy melyik villáról mit lehet tudni, felkereste a helytörténeti egyesület vezetőjét, s kifaggatta a közösség múltjáról, meg persze az aprócska múzeumba is be-bejárogatott, hogy összekeresgélje, mit lehet, mit érdemes tudni a településről. Nem részletezem, mert hamar kiderült, hogy téma ugyan lenne, de érdeklődő nemigen. Révfülöp nem akkora üdülőváros, mint Füred.
Ám ahol vannak, akik kíváncsiak a település múltjára, épített örökségünkre, helyekhez kötődő legendákra, azok széles kínálatot találnak.
Sok vállalkozás kínál kimondottan történelmi témákat.
Sétálhatunk velük például a török kori emlékeink között. Megtudhatjuk, hogy a hódoltság alatt merrefelé építettek mecseteket, derviskolostorokat, karavánszerájokat, és persze a helyi adottságokat kihasználva fürdőket. Kiderül, ki volt Gül Baba, miért Rózsadomb a Rózsadomb, melyik törökfürdő nem is török fürdő, kik a dervisek és miért éltek tekkében, és mi lehetett annak idején az úgynevezett „negyvenezés”… Egy másik programmal elvisznek a zsidónegyed rejtett titkai közé is, vagy megmutatják a Vajdahunyad-vár különlegességeit.
Egy másik programcsoport inkább az építészetre koncentrál. Végignézhetjük a szecessziós bérpaloták különleges ornamenseit, felfedezhetjük a Szabadság híd, az Erzsébet híd, a Lánchíd és Margit híd fordulatos történeteit és legendáit, s azok, akik nem félnek egy városszéli kalandtól sem, vezetett túrán vehetnek részt a hajdani Ferihegyi repülőtér egyes termináljának hatalmas tereiben, ahol – az ismertető szerint – „megállt az idő: a reklámok, a check-in pultok, a feliratok és a csomagszállító szalagok is pont úgy néznek ki, mint amikor az utolsó utas átlépte a kaput”.
Van olyan lehetőség is, amelyik kimondottan egy-egy izgalmas téma alapján állítja össze a bejárandó útvonalat.
Az egyik séta például Széchenyi István életének legfontosabb fővárosi helyszínein vezet végig, miközben a sétavezető a gróf személyes titkait is elmeséli. Egy másik program a budai sporttörténeteket veszi sorra a Duna-parttól a Feneketlen-tóig, a kávéházi sportvitáktól a vízparti teniszcsatákig, és persze a menekülő futballbíró különös históriájáig. Egy harmadik a negyvennyolcas forradalom emlékhelyein kalauzol végig.
És, hogy teljes legyen a kép, olyan program is akad, ami a sokszor évszázados budapesti épületek rejtett csodáit mutogatja végig, a lépcsőházak berakásos üvegablakait, a belső udvarokban álló titokzatos szobrokat és szökőkutakat, a kapualjak sokszor lenyűgöző szépségét…
Egy-egy ilyen séta általában két, két és fél órát vesz igénybe, a részvételi díj három és hatezer forint között van, a sétavezetők pedig többnyire jól képzett történészek, művészettörténészek, tanárok vagy lelkes önkéntesek, akik elég mélyen beleásták magukat a várostörténet egy-egy részletébe.
Azt gondolhatnánk, hogy ezek a programok szórakoztatóak, ismeretterjesztő jellegűek, érdekesek és tartalmasak, s talán eszünkbe sem jut, hogy valami sokkal többet is adnak: a mai élettempóhoz igazított módon és a felbomlott személyes kapcsolatok, az elveszett szomszédsági viszonyok helyébe lépve szövik újra azt a kulturális hálót, amit a városi közösség jelent. Egyszóval az otthonunkká teszik a várost, ahol élünk.
Borítókép: Legendák a város felett séta (Forrás: Budastep)
