Katkó Tamás, a Kolta Galéria művészeti vezetője üdvözölte a 130. kiállítás látogatóit, egyúttal röviden szólt a galériát fenntartó Háló Kulturális és Közösségi Központról, amely katolikus szervezet vállalása a határon túli magyarok közti közvetlen kapcsolat megteremtése.
Dömötör Mihály szülővárosa, Hódmezővásárhely népművészetünkben elfoglalt fontos helyét emelte ki, amit igazolnak a tulipános ládák, a kerámiák. A város képzőművészetének jeles személyiségei – Tornyai János, Endre Béla, Fejér Csaba, Erdős Péter, Kohár György – nélkül hiányos lenne a magyar művészettörténet. Ezen túl egyedülállóan gazdag a város fotótörténete. Plohn József 1902-ben lefényképezte az egykori negyvennyolcas honvédeket, beírva ezzel magát a honi fotóművészetbe. Lucien Hervé – még mint Elkán László – nyolcéves koráig Hódmezővásárhelyen élt, csakúgy, mint Eifert János. A városban járt középiskolába Nagygyörgy Sándor festő- és fotóművész, természetfotós.
A kereszt előtt épülő házat fotózott
Dömötör Mihály tizenkét évesen, édesapja fényképezőgépével fotografált először, amikor is megörökítette az úttörőház szomszédságában épülő emeletes házat.
Öt esztendőre rá, nagyszigeti vízőrként, unalmában a juhász csinos lányát fényképezte. Hogy megússza a katonaságot, felvételizett a mezőgazdasági főiskolára, amelynek befejezése után mégiscsak besorozták két évre. Leszerelését követően a Pick Szalámigyárban helyezkedett el termelésfejlesztési előadóként. Mindeközben vágyott rá, hogy fotográfus lehessen. Édesapja igazgatta a Tornyai János Múzeumot, amelynek fotólaborját rendszeresen használta, hogy a Zeiss Contax zsebben elférő, kicsiny gépével exponált képeit kidolgozza. Az egyikkel a KISZ Központi Bizottságának pályázatán második díjat nyert.
A nagy előd partnereként
Nagygyörgy Sándor nyitotta meg a Nemzeti Galéria kiállítását, ahol bemutatták Plohn József honvédportréit, amelyből negyven képet Dömötör Mihály nagyított üveglemezekről. Ekkor megmutatta a jeles természetfotósnak legjobbnak tartott harminc felvételét. Nagygyörgy Sándor kiválasztott hármat, s azt mondta: „A másik huszonhét úgy rossz, ahogy van, ha ezen a hármon még dolgozna, lehet, hogy fotográfus lesz belőle.
Cipelte Gink Károly Hasselblad gépét és nagy látószögű objektívjeit, amikor a mester Hódmezővásárhely kötetét fotózta, aki Ithaka! című könyvét úgy dedikálta segédjének, hogy
„Kívánom, lásson és láttasson”. Ez elgondolkodtatta, egyúttal biztatta Dömötör Mihályt, aki 1980-ban a Móra Ferenc Múzeum tárgyfotósa, később az ország legjobbja lett.
A tárgyfotós látásmód felfedezhető a Keresztparafrázisok képein. Mint az alkotó fogalmazott: a képnek nincsen története, mondanivalója, az nem mesél, a kép láttat.
A kiállítás április 6-ig látogatható.
Borítókép: Dömötör Mihály (Fotó: Havran Zoltán)
