A Munkácsy Mihály Múzeum életében február 20-a, a névadó festőművész születésnapja mindig jelentős esemény – mondta a Munkácsy fürdőzik című időszaki kiállítás békéscsabai sajtóbemutatóján Bácsmegi Gábor. A múzeumigazgató kiemelte: ebben az évben nemcsak koszorúznak, hanem elindítanak egy izgalmas sorozatot is azzal a céllal, hogy Munkácsy Mihálynak azokat az alkotásait is bemutassák a múzeumba járó közönségnek, amelyek még sosem szerepeltek kiállításon, vagy csak nagyon ritkán. Ennek a sorozatnak az első állomása a Munkácsy fürdőzik című tárlat, amelynek Gyarmati Gabriella művészettörténész volt a kurátora.
A kiállítás ötletét egyetlen grafika adta, az Ostendében című kétoldalas munka, amely a máig népszerű belga üdülőhelyen, Ostendében készült, akárcsak a válogatás másik két grafikája. Mindhárom művészeti alkotás több szálon futó kultúrtörténeti vonalat kapcsol össze, mutatott rá a múzeum szakembere, Gyarmati Gabriella.
A halásztelepülésből a XIX. század második felében a tengeri fürdők királynőjévé avatott Ostendét elsőként a belga király választotta nyári tartózkodási helyéül. A fürdőtelepülést kezdetben elsősorban arisztokraták, pénzemberek, nagyiparosok, kereskedők és híres művészek látogatták, köztük a magyar festőzseni, Munkácsy Mihály. A békéscsabai múzeum amellett, hogy betekintést nyújt Ostende nemzetközi sikertörténetébe, korabeli fényképek, filmfelvételek és dokumentumok segítségével azt is körüljárja, milyen rekreációs lehetőségek várták Munkácsy Mihályt a hűs vizű Északi-tengernél.
A kiállítás arra a kérdésre is válaszol, mutatott rá Gyarmati Gabriella, miért látogatta a korabeli ember előszeretettel Ostendét. A magyarázat a Belgiumot felvirágoztató II. Lipót királyhoz köthető, aki elfogadta a korabeli orvostudomány azon álláspontját, miszerint az Északi-tenger jótékonyan hat az emberi szervezetre. Az uralkodó tudományos vizsgálati eredmények alapján döntött úgy, hogy világfürdővé alakítja a halászatból, vitorla-vászonszövésből, hajóépítésből és osztrigatenyésztésből élő kisvárost.