Galavics Géza 1940-ben született Győrben. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte, az érettségi után 1958 és 1963 között történelem és művészettörténet szakon tanult a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE). Diplomájának megszerzése után 1963 és 1971 között a Magyar Nemzeti Múzeumban a Magyar Történelmi Képcsarnok, majd közel négy évtizeden át az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportjának, utóbb Kutatóintézetének munkatársa volt.
Munkásságának fő területe a magyarországi késő reneszánsz és barokk művészet volt a klasszicizmusig, kitekintéssel Közép-Európára. A kilencvenes évektől új kutatási területet keresve kezdett bele az újkori történeti kertek tanulmányozásába.
Galavics Gézát 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2019-ben rendes tagjává választották. 1991 és 1999, majd 2002 és 2008 között az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya Művészettörténeti Tudományos Bizottságának elnöke, 2020-tól pedig a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tiszteleti tagja volt. Munkáját a társulat Pasteiner- és Ipolyi-éremmel is elismerte.
2010-ben vonult nyugdíjba, de nyugalmazott kutatóprofesszorként haláláig részt vett a Művészettörténeti Intézet munkájában. Életének 83. évében hunyt el március 21-én – közölte az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézete.
