Orbán Balázs életéről és munkásságáról jelent meg átfogó mű

A Magyar Napló és a Kriterion közös kiadásában jelent meg A legnagyobb székely, Orbán Balázs élete és munkássága című monográfia. 1829. február 3-án született az udvarhelyszéki Lengyelfalván Orbán Balázs néprajzi gyűjtő, történetíró, politikus, a Székelyföld krónikása, akit az utókor a legnagyobb székelyként tart számon, és féltve őrzi emlékét. Orbán Balázsról számos tanulmány született, két történelmi regény és több dokumentumfilm, ám az átfogó, monografikus feldolgozás idáig váratott magára. A nemrég kiadott műről és Orbán Balázsról beszélgettünk Balázs Ádám irodalmárral, a kötet írójával, akivel március 30-án lehet találkozni a Magyar Napló könyvesboltban, egy író-olvasó találkozón.

Balázs Ádám Forrás: családi archívum

– Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című könyvében 1890-ben így írt Orbán Balázsról: „Lénye, ruhája, modora, beszéde, tettei hajthatatlan kurucz jellem és ős székely természet typikus kidomborodása volt. Nemzete függetlensége volt eszményképe, aminek megvalósítására munkálkodott.” Nagyon olvasmányos a monográfia.  Hogyan ismerkedett meg Orbán Balázs munkásságával? 

A legnagyobb székelyről, Orbán Balázsról született monográfia. 

– Még bölcsészként, irodalmárként és újságíróként ismerkedtem meg fél évszázaddal ezelőtt Orbán Balázzsal egy recenzió kapcsán. Egyetemi hallgató voltam az ELTE-n, amikor a Kortárs főszerkesztője megbízott: írjak recenziót Orbán Balázs 1971-ben megjelent, Székelyföld képekben című könyvéről. Ez volt az első munkahelyem, de mindig olyan helyen dolgoztam, ahol az íráskészségemre szükség volt. Legutóbb a diplomácia területén, de ott is sajtó- és kulturális attasé voltam. Kritikákat, recenziókat is írtam, nemrég pedig megjelent egy színház- és filmtörténeti monográfiám, amit édesapámról, a Kossuth-díjas színészről, Balázs Samuról írtam. Orbán Balázs egyénisége lenyűgöző, egyébként ő maga is nagyon színesen írt, különösen élete végén, amikor visszaemlékezéseit írta.

Erdélyi, török, francia források Orbán Balázsról

– Mint említette, évtizedeken át kutatta Orbán Balázs életét. Nemcsak anyaországi és erdélyi levéltárak részben ismeretlen dokumentumait dolgozta fel, hanem török és francia forrásokat is. Hogy zajlott ez a kutatás?

– A rendszerváltás előtt nehéz volt kutatni a határon túli témákban. Stilárisan kellett óvatosan fogalmazni, hogy igaz is legyen, de ne érje a nacionalizmus vádja, és az erdélyi magyaroknak se essen bántódásuk. Kutatásaimból csak néhányat emelek ki: elkezdtem összegyűjteni Orbán Balázs törökországi tudósításait, levéltárakban lappangó leveleit. Ösztöndíjas tanulmányutamon végiglátogattam a törökországi magyar emlékhelyeket, majd bukaresti és párizsi diplomáciai szolgálatom idején is folytattam a kutatást. Ez a monográfia a teljességre törekszik. Ami újszerű benne, mindaz, ami A Székelyföld leírása című fő műve előtt és után történt. Előtte az emigrációban töltött éveire gondolok. Orbán Balázs 18 éves korában ment el Törökországba, majd a Kossuth-emigrációhoz csatlakozva Törökországban és Angliában élt. Harmincéves korában amnesztiával jöhetett haza. Csaknem 13 évig élt külföldön, ez az időszak, ami idáig kevésbé volt ismert. Az itt töltött idő és a Victor Hugóval való kapcsolatának leírása teljesen újszerű. A másik újdonság az, amikor élete végén ellenzéki országgyűlési képviselőként dolgozott. 

Kapcsolat a „Turini remetével"

Kossuth Lajossal mindvégig tartotta a kapcsolatot, és csoportokat vezetett hozzá, a „Turini remetéhez”. Útközben Párizsban is megálltak, beszédet mondott franciául Viktor Hugo sírjánál, ezerfős tömeg előtt, találkozott a francia köztársasági elnökkel, járt Munkácsy Mihály párizsi palotájában. Itt említenék meg egy fontos aktualitást. Hosszas előkészület után néhány hónap alatt sajtó alá rendezte első nyomtatásban megjelenő munkáját, az Utazás Keleten című művét, amelyben van egy mondat, ami akkor sem volt természetes és ma sem az. Ezt a gondolatot a mai magyar kormány is magáénak érezheti: „

Egy ösvényt legalább törtem Keletre, mely reánk magyarokra nézve százszorosan fontos, kiknek hivatásunk végre is az, hogy műveltségünk közvetítő legyen Kelet és Nyugat között, s kiket ezenfelül Kelet mint ősapáink dicső hazája is érdekel.”

Reneszánsz alkat

– Mint könyvének ismertetőjében is olvasható, a monográfia megírásának nehézsége abban állt, hogy Orbán Balázs reneszánsz alkat volt; szenvedélyes gyűjtő, tudós polihisztor, kutató-rendszerező elme. Munkássága érinti a történettudomány, a néprajz, az irodalomtudomány és a régészet szakterületeit, de még az orientalisztika, a szociológia vagy a fényképészet történetét is, nem beszélve a közéleti szerepvállalásáról. Mit emelne ki legfontosabbként érdeklődési területei közül?

– Ha például egy írását kellene kiválasztani, az egy riport lenne, amit élete végén jelentetett meg, emlékezve az emigrációs életére, Művészi körút Reményivel címmel. Reményi Ede a kor legnagyobb hegedűművésze volt, aki később az angol királynő hegedűse is lett. Fiatal emberként ő is részt vett a forradalomban, Görgey hegedűse volt. Neki is emigrálnia kellett, és együtt éltek a szegénységben és a száműzetésben, Törökországban és az angliai szigeten is szomszédok voltak. Ebben a riportban egy angliai koncertkörutat ír le, amiben az ír lányok szépségéről, kalandokról, zenéről, hazaszeretetről ír. Ez a visszaemlékezés önmagában egyesíti a történettudományt, az újságírást, a humort, az emlékiratírást, de ez minden művére elmondható. Az országgyűlési beszédei is nagyon olvasmányosak. Ő fedezte fel például az első székely rovásírást az énlakai templom mennyezetén. Fotózásban is úttörő volt, de népmeséket és tájszavakat gyűjtött Benedek Elekkel, Kriza Jánossal. A reneszánsz alkat így értendő. Végül szeretném kiemelni, hogy a kormánypárti képviselők, mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán  is – hiába voltak politikailag ellenfelek – elismerték a karakánságát, a szorgalmát és az írói tehetségét.

Borítókép: Balázs Ádám, a monográfia írója. Fotó: családi archívum