Orbán Balázs életéről és munkásságáról jelent meg átfogó mű

A Magyar Napló és a Kriterion közös kiadásában jelent meg A legnagyobb székely, Orbán Balázs élete és munkássága című monográfia. 1829. február 3-án született az udvarhelyszéki Lengyelfalván Orbán Balázs néprajzi gyűjtő, történetíró, politikus, a Székelyföld krónikása, akit az utókor a legnagyobb székelyként tart számon, és féltve őrzi emlékét. Orbán Balázsról számos tanulmány született, két történelmi regény és több dokumentumfilm, ám az átfogó, monografikus feldolgozás idáig váratott magára. A nemrég kiadott műről és Orbán Balázsról beszélgettünk Balázs Ádám irodalmárral, a kötet írójával, akivel március 30-án lehet találkozni a Magyar Napló könyvesboltban, egy író-olvasó találkozón.

Balázs Ádám Forrás: családi archívum

Kapcsolat a „Turini remetével"

Kossuth Lajossal mindvégig tartotta a kapcsolatot, és csoportokat vezetett hozzá, a „Turini remetéhez”. Útközben Párizsban is megálltak, beszédet mondott franciául Viktor Hugo sírjánál, ezerfős tömeg előtt, találkozott a francia köztársasági elnökkel, járt Munkácsy Mihály párizsi palotájában. Itt említenék meg egy fontos aktualitást. Hosszas előkészület után néhány hónap alatt sajtó alá rendezte első nyomtatásban megjelenő munkáját, az Utazás Keleten című művét, amelyben van egy mondat, ami akkor sem volt természetes és ma sem az. Ezt a gondolatot a mai magyar kormány is magáénak érezheti: „

Egy ösvényt legalább törtem Keletre, mely reánk magyarokra nézve százszorosan fontos, kiknek hivatásunk végre is az, hogy műveltségünk közvetítő legyen Kelet és Nyugat között, s kiket ezenfelül Kelet mint ősapáink dicső hazája is érdekel.”

Reneszánsz alkat

– Mint könyvének ismertetőjében is olvasható, a monográfia megírásának nehézsége abban állt, hogy Orbán Balázs reneszánsz alkat volt; szenvedélyes gyűjtő, tudós polihisztor, kutató-rendszerező elme. Munkássága érinti a történettudomány, a néprajz, az irodalomtudomány és a régészet szakterületeit, de még az orientalisztika, a szociológia vagy a fényképészet történetét is, nem beszélve a közéleti szerepvállalásáról. Mit emelne ki legfontosabbként érdeklődési területei közül?

– Ha például egy írását kellene kiválasztani, az egy riport lenne, amit élete végén jelentetett meg, emlékezve az emigrációs életére, Művészi körút Reményivel címmel. Reményi Ede a kor legnagyobb hegedűművésze volt, aki később az angol királynő hegedűse is lett. Fiatal emberként ő is részt vett a forradalomban, Görgey hegedűse volt. Neki is emigrálnia kellett, és együtt éltek a szegénységben és a száműzetésben, Törökországban és az angliai szigeten is szomszédok voltak. Ebben a riportban egy angliai koncertkörutat ír le, amiben az ír lányok szépségéről, kalandokról, zenéről, hazaszeretetről ír. Ez a visszaemlékezés önmagában egyesíti a történettudományt, az újságírást, a humort, az emlékiratírást, de ez minden művére elmondható. Az országgyűlési beszédei is nagyon olvasmányosak. Ő fedezte fel például az első székely rovásírást az énlakai templom mennyezetén. Fotózásban is úttörő volt, de népmeséket és tájszavakat gyűjtött Benedek Elekkel, Kriza Jánossal. A reneszánsz alkat így értendő. Végül szeretném kiemelni, hogy a kormánypárti képviselők, mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán  is – hiába voltak politikailag ellenfelek – elismerték a karakánságát, a szorgalmát és az írói tehetségét.

Borítókép: Balázs Ádám, a monográfia írója. Fotó: családi archívum