Mint lapunkban is megírtuk, a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából kiírt nemzetközi műfordítói pályázatra – mely egy kötelező, a Szabadság, szerelem! című költemény és egy vagy több szabadon választható Petőfi-vers fordításából állt – száz költő tollából mintegy ötszáz műfordítás érkezett. Ezekből válogatta ki a zsűri a legjobbakat. Azerbajdzsán esetében megosztott első hely lett: Ramil Ehmed és Baris Cavid Mövsümlü, továbbá a kazak Dauren Berikqazhyuly, a kirgiz Toluk Bek Baizak, a török Dursun Ayan, a türkmén Akmyrat Rejebow és az özbek Rustam Musurmon műfordításait találták a legjobbnak.

A műfordítók megértették Petőfi lelkiségét
Hóvári János köszöntötte a megjelenteket az Ybl-villában, amelyet már az 1880-as években is a legszebb budai villák között emlegették. Az ősfás park övezte műemlék épület a neoreneszánsz irányzat egyik legelső megjelenése volt a fővárosban, amely ma ismét eredeti szépségében tündököl. A nagykövet lapunknak kiemelte Petőfi világirodalomban elfoglalt helyét, valamint azt, hogy emlékének és hatásának megőrzésében fontos szerepe van a különböző kulturális tényezőknek. – Örülök annak, hogy ezt a versfordító versenyt meg tudtuk rendezni, amelyben a Türk Államok Szervezete csak kezdeményező volt – emelte ki a nagykövet. – Két emberé az érdem: Sultan Raev, a Turksoy főtitkára és Lezsák Sándor, a Lakitelki Népfőiskola Alapítvány elnöke egyezett meg abban, hogy a Petőfi emlékévben meghirdetik közösen ezt a versenyt. A különböző türk országok írószövetségei is segítettek a hirdetésben.
A jelenlévők, akik részt vettek és díjat nyertek ebben a megmérettetésben olyan költők, akik a kortárs irodalmi élet fontos személyiségei. Úgy látom a fordítások alapján, hogy nagyon komolyan vették a munkát, megértették Petőfi lelkiségét és azt adták vissza anyanyelvükön.
A díjazottak a magyar kultúra mélységébe is beleláttak, hiszen részt vettek a március 15-i ünnepségen, látták Budapestet és a vidéki Magyarországot egyaránt és értékelik azt az elkötelezettségünket, hogy foggal-körömmel védjük a kultúránkat, nem engedünk a 48-ból – mondta határozottan Hóvári János.