A humor az, ami megtart az életnek

A 10. színházi olimpián Kecskeméten adja elő a Koponyánk, körülbelül című darabját a vajdasági Isteni Színjáték Társulat kedden 19 órakor, a Ruszt József Stúdió Színpadon. A színdarab Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényének adaptációja, de több is annál: az alkotók személyes vallomása az élet lényegi kérdéseiről és a halálról, mindezt humorral, mert az az egyetlen eszköz, ami képes megtartani az embert az életnek. Kálló Béla Jászai-díjas színész-rendezővel beszélgettünk.

Fotó: Tamas Dombovari

– Miért aktuális szükséglet a humor az embereknek?

– Mert az élet volt a tét. És csak a humor lehet az az eszköz, amivel az ember kirángatja magát a kilátástalan helyzetből. A humor olyan eszköz is, amivel vizsgálhatjuk magunkat, de ha ezt nem tesszük meg, akkor átbillenhetünk a halál mezsgyéjén. A humor az, ami az életben megtart, ráadásul ha nem tudom humorral vizsgálni magam, akkor nincs egészséges rálátásom önmagamra.

– A darab célja tehát az, hogy önvizsgálatra inspirálja a nézőt?

– Kifejezetten ilyen irányt vett a darab azzal, hogy személyes vallomássá lett. Ha egyes szám első személyben mesélem a történetemet, azzal beavatom a nézőt a magam történetébe. Ezzel ő is sajátjának kezdi érezni, mire elveszi a tükröt, melyet felkínálunk neki, és megvizsgálja magát benne. De ezt nem sulykoljuk, hanem természetes mederben zajlik az egész folyamat. A nézőn múlik, hogy önmaga mekkora részét látja meg abban a tükörben.

– A humor és az önvizsgálat megtartó ereje mellett milyen egyéb üzenete van előadásuknak a mai ember számára?

– Ma egy általános világválságot élünk. Ebben alapvető kéréseket nem teszünk fel, ezért nem kapjuk meg az esszenciális válaszokat. Felszínes, fogyasztói létünk miatt az értékrendünk elanyagiasodott irányba csúszott el. Az előadás a halálból kérdez vissza egy sebészkés élességével arról, hogy meg vagyunk-e elégedve mindezzel. Az emberiség történetében végig ott lebegnek azok a lényegi kérdések, melyek válaszra várnak.

– Melyek ezek a kérdések?

– Amikor az ember észreveszi a zsírfoltot az asztalon, de a tavasszal kirügyező fákat nem. Vagy amikor végig ott szólt egy emberi hang a fülemben, de én nem hallottam meg. Az értékrend, az erkölcs és etika olyan mélyebb rétegének kérdései, melyek végig ott voltak, de nem ástunk le oda.

– Milyen szereposztásban játsszák a darabot?

– Ez egy országokon átívelő projekt. A vajdasági, zentai székhelyű Híd Kulturális Alapítvány keretében játsszuk. Karinthy szerepében Csizmadia Gergely, aki alkatilag és lelkileg is kiváló választás az író megszemélyesítésére. Karinthy Énkéje, örök vitapartnere Boros Ádám, aki a független szcénából érkezik, Budapestről. Magam Szabadkáról érkeztem, a Kárpát-medencében játszom, és számos színháznak tagja voltam Vajdaságban. A koreográfusunk, Táborosi Margaréta is zentai, csakúgy, mint Verebes Ernő, aki most a Nemzeti Színház író-dramaturgja.

– Milyen érzés, hogy a rangos 10. színházi olimpián Kecskeméten mutatják be a Koponyánk, körülbelült?

– Nagyon nagy öröm. Nemzetközi, határon túli és belföldi társulatok is bemutathatják munkájukat. A színházak találkozása még soha nem volt ennyire érzékelhető, mint a 10. színházi olimpián. Maximálisan ráhangolódtunk az eseményre, és alig várjuk, hogy a kecskeméti nézőkkel találkozzunk. Ez arra is lehetőség, hogy a kecskeméti színház művészeivel is tapasztalatot cseréljünk, és beindítsuk a kommunikációt. Ez is a színházi olimpia lényege: találkozás legyen, ahonnan mindenki értékkel megy haza. Fontosnak tartom, hogy amint társulatunk határokon átívelő, úgy a darabunk is Kárpát-medencei legyen. Most, amikor éppen nyílik ez a közép-európai térség, mindenképpen élni kell azzal a lehetőséggel, hogy találkozzanak egymással a művészek, és tudásukat, tapasztalatukat egy tégelybe tudják önteni.

Programok, rekordok, riportok a Kultúrnemzet színházi olimpiai gyűjtőoldalán! Kattintson IDE! 

Borítókép: Koponyánk, körülbelül (Forrás: Színház.org)