A streamingszolgáltatók gyakorta kapnak rá egy-egy sikeres műfajra, hiszen biztos nézettségi adatokra számíthatnak. A diplomata klasszikusan beleillik a Netflix műsorrendezési tervébe, mivel a nemrég lejátszási rekordokat döntögető Éjjeli ügynök sikerét lovagolja meg. Ám egy sorozat – ami inkább Az elnök emberei, semmint a 24 – szenved az elvárások súlya alatt. A nézők ugyanis minél több politikai intrikát, hátba szúrást, akciót és őrült fordulatokat várnak el. Ehhez képest A diplomata játékideje nagyrészét konferenciatermekben és hálószobákban tölti, ahol a politika helyett a párkapcsolat útvesztőjében veszik el.

Mindez nagyban köszönhető Deborah Cahn kreátornak és sorozatfőnöknek, aki bár dolgozott Az elnök emberein és Homland: A belső ellenségen is, ideje jó részét Shonda Rhimes keze alatt töltötte A Grace klinikával. Ebből adódóan a párkapcsolati jelenetek – azoknak is inkább a könnyed oldala – meghatározóbbak, mint Aaron Sorkin erőteljes és metsző írásmódja. Ugyanakkor A diplomata nemcsak témájában igyekszik megidézni Az elnök embereit, hanem annak tévétörténeti újítását a walk-and-talkot (nehezen lefordítható angol kifejezés, amely Sorkin találmányára utal: szereplői az egyik helyszínről a másikra való séta közben hadarva beszélik meg stratégiai lépéseiket), habár jóval komikusabb formátumban.
További párhuzam, hogy Az elnök embereihez hasonlóan A diplomata is közvetíti azt a naiv álláspontot, hogy milyen jó lenne, ha a legfontosabb feladatokat a ténylegesen hozzáértők látnák el. Nem véletlen, hogy a bemutató óta a főszereplő Keri Russelt legalább ugyanannyian szeretnék politikai szerepben látni, mint Az elnök emberei fénykorában (és sok esetben azóta is) elnökként Martin Sheent.
Mire jó egy karrierdiplomata?
Russel egy karrierdiplomatát, Kate Wylert alakít, aki bár Közel-Kelet-szakértő, Londonba nevezik ki nagykövetnek, miután felrobbant a Perzsa-öbölben egy brit hadihajó. Kérdés, kik voltak a támadók? Irán? Oroszország? Valaki más? Wyler megpróbálja megakadályozni a harmadik világháborút, miközben küzd a szintén diplomata férjével (Rufus Sewell) és széthulló házasságukkal, vonzódásával a brit külügyminiszterhez (David Gyasi), az ostobának tűnő brit miniszterelnökkel (Rory Kinnear) és a nagykövetséggel járó protokolláris kihívásokkal.