A 2011-ben alapított MúzeumCafé Díjjal a magyar múzeumi szakmából minden évben olyan szakember munkáját ismerik el, aki a lap szellemiségével összhangban előremutató, új és korszerű szemlélettel alkotott a maga szakterületén. Idén az elismeréssel a Néprajzi Múzeum főigazgatóját tüntették ki, amiért az intézménynek korábban otthont adó Kossuth téri épületből a gyűjteményt az ő irányításával rövid idő alatt és szinte sérülésmentesen költöztették át a múzeum szakemberei az új raktárközpontba és a Városligetben felépült épületbe.
Kemecsi Lajos pályafutása éppen harminc évvel ezelőtt, 1993-ban a tatai Kuny Domokos Múzeumban vette kezdetét, ahol néprajzos muzeológusként tevékenykedett. Mint tegnap délután a Múzeumcafé díjátadóján a Néprajzi Múzeumban visszaemlékezett, az egyetemi évei után nem volt kérdéses számára, hogy a szülővárosában, Tatán szeretne dolgozni, az ottani intézményben eltöltött tíz év pedig rendkívüli tanulságokkal szolgált.
Tudatosult benne, hogy a gyűjtemény jelenti mindennek kiállítóhely alapját, Tatán azonban a műtárgyakat tizenhárom rosszabbnál rosszabb, raktárnak is alig nevezhető helyen tárolták, ezekből kellett minél többet megmenteni.
Szintén itt tapasztalta meg, hogy egyedül senki sem képes egy jó kiállítást összeállítani vagy tudományos kutatómunkát végezni, csak úgy lehet eredményeket elérni, ha csapatban gondolkoznak, azaz a különböző szakágak mind ugyanazért a célért dolgoznak. A Kuny Domokos Múzeumban töltött évei más szempontból is tanulságosak voltak számára: az intézmény speciálisan szerteágazó gyűjteménnyel rendelkezik, amelyben egy magyar ácsolt láda mellett afrikai és ázsiai műtárgyak is nagy számban jelen vannak, így ezek kezelése komplex gondolkodást igényelt.
Ez a látásmód a későbbiekben kiemelten fontos szerepet töltött be a karrierjében, amikor 2003-tól a szentendrei skanzenben dolgozott, és muzeológiai osztályvezetőként ő irányította az intézmény Néprajzi Látványtárának megvalósítását, majd a Néprajzi Múzeum főigazgatójaként szintén érvényesült a komplex nézőpontja. Ez az attitűd jelenik meg a tavaly tavasz óta látogatható, az intézmény elmúlt másfél évszázadának múzeumi munkáját összegző, Megérkeztünk című kiállításán is. A tárlaton a legelső, a XIX. század közepi gyűjtések és a legújabb szerzemények ugyanúgy képviseltetik magukat, azonban a kiállítás nem kronologikus és nem is földrajzi szempontok alapján, hanem Kemecsi Lajos saját logikája szerint épül fel – közös gondolkodásra serkentve ezáltal a látogatót is.
A tegnapi díjátadón a Néprajzi Múzeum igazgatója és Gréczi Emőke, a Múzeumcafé főszerkesztője a jövőbeli tervekről is beszélgetett. Kemecsi Lajos jelenleg egy új állandó kiállítás mellett több kiadványon is dolgozik: ezek között
kiemelten fontos, hogy készülőben van egy könyv, amely az intézmény történetét mutatja be, hiszen bár a múlt egy-egy korszakáról már születtek írások, a Néprajzi Múzeum másfél évszázados működését a maga teljességében még nem dolgozta fel senki.
Borítókép: Kemecsi Lajos (Fotó: Teknős Miklós)
