– Úgy tudjuk, a diplomácia területéről érkezett a minisztériumba. Melyek voltak legértékesebb tapasztalatai eddigi pályáján?
– 16 éves korom óta diplomatának készültem. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi szakának elvégzése után 1992–1994 között a Georgetown Egyetemen tanulhattam Washingtonban. Hatalmas élmény volt, hogy nem sokkal a rendszerváltás után első magyar hallgatójaként vehettem részt abban a Master of Science in Foreign Service elnevezésű programban, amelyet az elmúlt években folyamatosan a világ diplomataképző intézményeinek az élére rangsoroltak. Korábbi és majdani vezető külpolitikusok és diplomaták (köztük Madeleine Albright későbbi külügyminiszter) tanítottak az egyetemen, és egy rendkívül válogatott nemzetközi társaságban tehettem szert a diplomáciában fontos ismeretekre és készségekre, amely akkoriban magában foglalta például Fülöp herceget, Spanyolország jelenlegi királyát. Innen vezetett a pályám a magyar külügyi szolgálatba. A külügyi tárcánál töltött hosszú pályám alatt dolgoztam Washingtonban, Ausztráliában, majd Szöulban, és aztán érkeztem a Kulturális és Innovációs Minisztérium kulturális diplomácia területére.
– Mi változott attól, hogy egy gyakorló diplomata vette át a kulturális hálózat vezetését?
– A kulturális diplomáciai intézeteink munkáját mindig is mélyen áthatotta a diplomácia, kollégáink kulturális diplomataként évtizedek óta fontos küldetést végeznek a magyar nemzeti érdekek érvényesítése érdekében. A változás elsősorban tehát nem a személyem miatt következik be, bár az sem mellékes körülmény, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium vezetője, a kulturális diplomáciát irányító Csák János maga is diplomata, hiszen hazánk londoni nagykövetségét vezette korábban, és így komoly tapasztalatokkal bír ezen a területen is. A változás abban áll, hogy a magyar kulturális intézetek tavaly „hazatértek”, ahhoz a kulturális tárcához, amelynek jogelődjénél korábban „megszülettek”, ahová szervesen tartoztak. Ugyanakkor természetesen örülök, hogy saját diplomáciai tapasztalataimmal hozzájárulhatok e fontos küldetés folytatásához.
– Miben segítheti, támogathatja a magyar külpolitika szándékait a kulturális diplomácia?
– Fontos célunk a nemzeti kulturális értékek minél szélesebb körben való megmutatása, amely nyilván fontos hozzájárulást tesz a Magyarországról és a magyarokról más nemzetekben élő kép alakításához. Kiindulási helyzetünk kedvező, hiszen rendkívül gazdag és sokszínű kulturális örökségünk van. Az országimázs építése mellett segítjük a tudományos vagy a felsőoktatási területen zajló együttműködést is, illetve a magyar diplomáciával szoros koordinációban és partnerségben igyekszünk a „soft power” eszközével hozzájárulni nemzetközi céljaink eléréséhez is. E tekintetben is irányadó Klebelsberg Kuno hitvallása, aki meghatározó szerepet szánt az I. világháború, a trianoni trauma után a kulturális diplomáciának abban, hogy Magyarország újradefiniálhassa helyét a világban, és javíthasson nemzetközi pozícióján és külföldi megítélésen.
– Milyen programokra számíthatunk a közeljövőben?
– Miközben folynak az idei külföldi kulturális programjaink, javában zajlik a 2024-ben előre látható nagyobb események tervezése és szervezése is. Ilyen például a magyar–török kulturális évad, amelynek apropóját az adja, hogy 2023. december 18-án lesz a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésének 100. évfordulója. A Barátság és az együttműködés évszázada címmel meghirdetett programsorozat nyitórendezvényét idén decemberben Budapesten, záróeseményét pedig a jövő év végén Törökországban tartjuk, és a tervek szerint 2024 folyamán száz-száz programra kerül sor különböző törökországi, illetve magyarországi helyszíneken. Nagyon sokféle rendezvénnyel készülünk: várhatóak egyebek mellett könyvbemutatók, táncszínházi előadások, koncertek, kiállítások. Általános kulturális diplomáciai törekvésünk, amelyre egy-egy ilyen kiemelt évad kiváló lehetőséget teremt, hogy egy adott országban egymáshoz időben közel, esetenként egymással összekapcsolva bonyolítsunk le olyan látványos minőségi kulturális programokat, amelyek révén tartós kulturális jelenlétet tudunk kialakítani, ezáltal érezhető hatást gyakorolva az ott élő emberekre. Más szóval: egy vagy néhány valóban nagyszabású rendezvény köré szervezünk további eseményeket, irodalmi és zenei esteket, kisebb kiállításokat, filmvetítéseket.
– Gondolom a 2024 júliusától fél éven át tartó magyar EU elnökséget is kihasználják?
– Hogyne! Az EU-elnökség erőteljes reflektorfény, és a kérdéses hat hónap alatt Magyarországra irányuló nagyobb figyelmet felhasználhatjuk a magyar kulturális értékek bemutatására is. Hasonló lehetőségként jelentkezik a 2024-es párizsi olimpia és paralimpia, amikor az előző olimpiákhoz hasonlóan látványos kulturális programmal szeretnénk versenyzőink sikerei mellett még emlékezetesebbé tenni Magyarország megjelenését a világraszóló sporteseményen. És van még egy nagyobb terv, amit már előre látunk: 2025-ben Oszakában világkiállítást rendeznek. Dubaiban rendkívül jól szerepelt Magyarország, feltett szándékunk, hogy ezt megismételjük Japánban is.
– A látványos nagy rendezvények mellett számos egyéb feladataik is vannak. Ha jól tudom, a közelmúltban Ljubljanába és Zágrábba látogatott. Milyen célból?
– A magyar kulturális intézethálózatnak nemzetpolitikai feladata is van, és természetesen a diaszpóra-magyarság igényeit is igyekszünk támogatni, szolgálni, miközben a kultúra természetes eszköz arra is, hogy az egyes fogadó társadalmak tagjainak is bemutathassuk értékeinket. Ezen erőfeszítés sikeréhez fontos a magyar kulturális intézetek és a helyi kulturális élet vezető intézményei közötti jó együttműködés. Mivel március végén a Magyar Állami Népi Együttes Zágrábban lépett föl a Horvát Nemzeti Színházban az Ezararcú Délvidék című (a történelmi Magyarország déli területeinek többnemzetiségű táncaiból készült) előadásával, e nagy várakozásokkal megelőzött eseményhez időzítettük hivatalos programomat. Találkoztam Szlovéniában az ottani kulturális tárca államtitkárával, Zágrábban pedig fogadott a horvát kulturális miniszter, a felsőoktatási államtitkár, illetve a horvát kulturális diplomáciáért felelős külügyi vezető is. Emellett mindkét fővárosban találkoztam számos kulturális intézményvezetővel is, akikkel kapcsolódási lehetőségekről, a lehetséges partnerségről beszélgettünk. Szeretném a jövőben is folytatni ezeket a munkalátogatásokat. Elsőként térségünk és földrajzilag közelebb fekvő, a magyar külpolitika számára kiemelt fontossággal bíró partnereinkhez szeretnék hasonló küldetésben elutazni. Nekünk nagyon fontos valamennyi szomszédos ország, értékes a jó kapcsolat a Visegrádi négyekkel, a Nyugat-Balkán országaival, ahogy a kulturális diplomácia fontos küldetést tölt be más európai és amerikai szövetségeseink felé vagy a Távol-Keleten is. Mindezen térségekben nagy érték számunkra a magyar kultúra sokszínűségének és gazdagságának közvetítése.
Borítókép: Csaba Gábor (Fotó: Kurucz Árpád)
