A Fonó előadóterme szinte teljesen megtelt nézőkkel: jó néhány külföldi, főként spanyolok és magyarok, leginkább táncosok és tánckedvelők gyűltek össze, hogy megtekintsék Mercedes Ruiz és Santoago Lara Dual című előadását. Nem is csoda, hiszen mindketten világszerte elismert művészek, a kortárs flamencoszcéna kiemelkedő alakjai. A koncepció különlegességét az adta, hogy sem ritmushangszer, sem ének nem kísérte a táncot – így a főszerep a virtuóz gitárjátéké és a fergeteges mozdulatoké volt. – Ez tulajdonképpen a flamenco esszenciája volt, sokféle tánctípussal, amin keresztül Santiago Lara gitárjátékának és Mercedes Ruiz táncának a legmegkapóbb elemeit láthattuk – összegezte az estet Bucsás Györgyi flamencotáncos, tánctanár, az est szervezője.
Ennek a spanyol műfajnak tehát nemcsak azt a részét láthattuk, amikor a táncos pergő ritmusban kopog a cipőjével, hanem azt is, miképpen képes a művész ennek a táncnyelvnek a segítségével lírai, melankolikus történetek elmesélésére. Az egyes darabok összeállítása tudatosan átgondolt ívet követett: a komolyabb, művészi témáktól a kopogós, gyors lábmunkával színesített, vidám hangulatú etűdökig jutottunk, ami után még két ráadásszám is elfért. Az egyikben a kurzus alatt tanult koreográfiát mutatta be Mercedes Ruiz és a magyar tanítványok. A művész spontaneitását és közvetlenségét éreztette, hogy ez amolyan rögtönzés volt, mindenki civilben ment fel a színpadra, s ez még inkább megidézte az andalúz városok hangulatát, ahol bárki becsatlakozhat a táncba, s ahol a közösség találkozási pontjainak egyike volt a közös zenélés, táncolás.
