
Nyáry Gábor, a Retörki ügyvezető igazgatója köszöntőjében elmondta: Helmut Kohl aktív politikai pályafutása bő fél évszázadra tehető, amelybe beletartozott a világháború utáni német talpra állás, az NSZK létrejötte és megerősödése, majd a keleti blokk szétesésével Németország újraegyesítése.
Mind Kohlnak, mind Antall Józsefnek európai koncepciója, víziója volt, s annak számos közös pontja tette lehetővé, hogy barátokká váljanak.
Antallnak ugyan csak pár év adatott meg a politika színpadán, de családi háttere, az 1956-os forradalomban való részvétele, szakmai és vezetői pályafutása egyaránt a közéleti szerepvállalás irányába terelte. Miközben Helmut Kohl Németország újraegyesítésén fáradozott, Antall József a rendszerváltozás utáni első szabadon megválasztott kormány miniszterelnökeként igyekezett kiépíteni a demokratikus jogállamot, és kívánta összefogni a 15 milliós magyarságot a határainkon innen és túl. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója az útkeresés időszaka volt, amikor a Szovjetunió meggyengülése, majd szétesése lehetővé tette, hogy Közép-Európa államai a saját útjukat járják.

Milyen szerepe volt hazánknak a német újraegyesítésében?
A tanácskozáson Hans Kaiser professzor, korábbi európai ügyekért felelős miniszter és német tartományi miniszter a rendszerváltás utáni magyar–német kapcsolatokat elemezte német oldalról, majd Lengyel Zsolt, a Regensburgi Egyetem Magyar Intézetének igazgatója szólalt fel Tükrözések és torzítások – A rendszerváltó Magyarország képe a német politikai közvéleményben, 1993–1994 címmel. Fricz Tamás, a Retörki tudományos főtanácsadója Helmut Kohl Európa-politikájáról illetve Magyarország-politikájáról beszélt kiemelve: a kancellár a szó legnemesebb értelmében államférfi, és nemzetben, Európában gondolkodó politikai vezető volt. Marinovich Endre, a Veritas főigazgató-helyettese az emberi oldalát is megmutatta előadásában, amelyet itt bővebben ismertetjük. A két ország kapcsolatát a rendszerváltozás időszakában a kölcsönös szimpátia jellemezte. „Az első téglát az Európát kettéosztó falból Magyarországon lökték ki” – hirdeti ma is a kétnyelvű emléktábla a berlini Reichstag és a budapesti Országház falán, utalva arra, hogy 1989 szeptemberében a Magyar Népköztársaság kormánya engedélyezte az ország területén tartózkodó és hazájukba visszatérni nem akaró keletnémet polgároknak, hogy Nyugat-Európába távozzanak.