Anderson műveltsége széles körű. Profi hegedűs, de harmóniumokon, szintetizátorokon, elektromos orgonákon is otthon érzi magát. A zene mellett szemiotikát, kommunikációelméletet, költészetet tanult. Sajátos előadásaival már a 60-as, 70-es években felkeltette a műfaj iránt érdeklődők figyelmét. Hol utcai zenészként játszott cowboy-dalokat New Yorkban, hol pedig hegedűjébe épített magnóval adott elő „duetteket”. Volt, amikor egy jégtömbbe fagyasztott korcsolyában hegedült, s addig zenélt, míg a jég vízzé nem vált. Tette mindezt amerikai és európai városokban egyaránt.
Elsődleges szándéka, hogy felhívja a figyelmet a művészet üzenetének törékenységére zajos világunkban.
Mint azt a Magyar Zene Háza által a sajtó rendelkezésére bocsátott anyagból megtudtuk, hazánkban már többször is fellépett, a közönség a Sportcsarnokban és a Művészetek Palotájában is megcsodálhatta egyedülálló produkcióját – legutóbb például 2014-ben. Anderson koncertje első két zeneszámát, a From The Airt és a Let X=X címűt is rögzítette a Magyar Zene Háza, mely Youtube csatornájukon található meg, a művésznővel készült interjúval egyetemben.
A budapesti koncertje előtt Anderson nem tartott sajtóbeszélgetést, de a Magyar Zene Háza stábjának szívesen nyilatkozott életfilozófiájáról, s elmondta, hogy egyik tanítója, Mingyur Rinpoche (tibeti tanár és a tibeti buddhizmus karma kagyu és nyingma vonalának mestere – a szerk.) tanácsolta neki, hogy próbálja gyakorolni azt, hogy kell magad szomorúnak érezni anélkül, hogy valóban az lennél, mert ez nagyon fontos különbség. Átérezni anélkül, hogy elszomorodnál. Azt mondta neki:
tudod, a világban rengeteg elszomorító dolog van. Ha úgy teszel, mintha nem így lenne, akkor idióta vagy. Szóval érezd át, de a legfontosabb mondandója az, hogy te magad ne válj szomorúvá. Azért vagyunk itt, ezen a bolygón, hogy nagyon-nagyon-nagyon jól érezzük magunkat.
Laurie Anderson kifejtette: azért vagyunk itt, hogy boldogok legyünk, de ettől még nem kell idiótának lennünk, és figyelmen kívül hagynunk például az ökoszisztémánk összeomlását. „Semmi értelme optimistának lenni. De annak sem, hogy pesszimisták legyünk. Be lehet bizonyítani, hogy a világ egyre jobb. És azt is, hogy egyre rosszabb. Sok mindent lehet, de semmi értelme. Úgyhogy én optimista vagyok. Azért, mert így boldogabb az élet. Ennyi!
Lehet, hogy hülye vagyok, de boldog életet szeretnék élni, és megtenni, amit tudok. Az egész világot úgysem tudom rendbe tenni. Nagyon felnézek azokra, akik megpróbálják. Még az is lehet, hogy sikerül.
Úgyhogy állj ki magadért, hozd rendbe magad, segíts magadon és legyél boldogabb! Én ugyanazért alkotok dolgokat: zenét, művészetet vagy bármit. Nem azért, mert pesszimista lennék, hanem mert szeretnék előremutató dolgokat csinálni és a világ elé tárni” – fogalmazta meg küldetése lényegét Anderson.
A művésznővel készült teljes interjú – amelyben többek közt azt is kifejti, miben látja a mesterséges intelligencia szerepét a zene jövőjében – itt tekinthető meg:
Borítókép: Laurie Anderson, az avantgárd popzene egyik legnagyobb alakja (Forrás: Facebook/Laurie Anderson)
