A tizenegy alkotó között egy meghatározó, izgalmas nőművészt is találunk, ő a lengyel Tamara de Lempicka, aki – Havadtoy jellemzése szerint is, a tárlaton látható videós összefoglalóban – egyedülálló stílusban alkotott, amelyet ő alakított ki, és meg is tudta őrizni annak jelentőségét. És De Lempicka alakjával át is léptünk a még személyesebb vonatkozások területére, hiszen Havadtoy például Victor Vasarely egykori születésnapján is a zebrapárost ábrázoló festmény motívumát használta fel tortatémaként, ahogyan itt is ezt alkotta újra, Tamara de Lempicka képe pedig sokáig „együtt élt” vele. Szerepel itt Dora Maar finomított hatású portréja is az idén ötven éve elhunyt Pablo Picassótól, amelyet a csipke hatásai lágyítanak, valamint még egy női portré, Max Beckmanntól, ugyanakkor ismert absztrakt alkotások is helyet kaptak. A legszemélyesebb és áttételesen is legerősebb kapcsolat a John Lennonhoz fűződő, hiszen Havadtoy Yoko Ono élettársa volt Lennon halála után, 22 éven át. A tárlat legnagyobb méretű képe Lennon portréjának Andy Warhol-féle változata: ezt a portrét használta fel Warhol lemezborítónak 1985-ben, s a képhez az ötletet Havadtoy adta annak idején. A lemezen az addig ki nem adott, válogatott Lennon-dalok kaptak helyet.
Valójában tizenkét személyiség van jelen ezen az összművészeti találkozón, hiszen a 12. maga Sam Havadtoy, aki Londonban született, rövid ideig Budapesten élt, majd eljutott az Egyesült Államokba, és Svájcban is éveket töltött.
Talán nemcsak a Havadtoyval készített videóbeszélgetés, hanem a kiállított magyar kötődésű művészek szellemisége is arra indít bennünket, hogy elgondolkozzunk: országok és világok között ingázva vajon megőrizhetjük-e önmagunkat? Mi jelenti azt, ami sajátságosan csak a miénk? Tudunk-e kapcsolatot építeni egymással, áthidalhatók-e a kulturális különbségek?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!