Wes Anderson neve fogalom, egybeforrt jellegzetes stílusával, amivel nem fukarkodik új filmjében sem. Látunk furcsa családokat: Jason Schwartzman karaktere nem meri elmondani három kislányának, hogy anyjuk már egy ideje meghalt. A gyermeklelkű rendező imádja a koraérett, zseniális, különc gyerekeket, akikből most egy szakajtóra valót vonultat fel egy fiatal feltalálók és csillagászok tiszteletére tartott ünnepség keretében. Kipipálható a nosztalgiafaktor is, hiszen egy 1955-ös (valójában: sosemvolt) kisvárosban járunk Amerika délnyugati részén, ami egy itt földbe csapódott aszteroidáról kapta a nevét.
Wes Anderson filmje a legnagyobb hollywoodi sztárokkal készült
Harsány, szinte rajzfilmszerű színek, szimmetrikus kompozíciók, büszkén vállalt mesterkéltség jellemzik a film képi világát, a humor száraz, mint mindig, Hollywood legnagyobb sztárjai pedig ezúttal is szenvtelenül játszanak. Felsorolni is nehéz, ki mindenki játszik a filmben: Scarlett Johansson, Tom Hanks, Tilda Swinton, Bryan Cranston, Edward Norton, Adrien Brody, Steve Carell, Willem Dafoe, Margot Robbie és Jeff Goldblum, hogy csak a leghíresebb tízet említsük.
Ami az újdonságokat illeti, Anderson az idegen inváziós sci-fi műfajával játszadozik, az ünnepségre ugyanis betoppan egy földönkívüli is, aki ugyan angolosan távozik, de miatta a kormány vesztegzár alá vonja a kisvárost. A rendezőt bevallottan a koronavírus-járvány ihlette meg, valójában semmit nem tesz hozzá az ufós sci-fi zsáner történelméhez, pedig ez ma sem lehetetlen, elég a Tűnj el! című remek horrorral befutott rendező, Jordan Peele legújabb filmjére, a Nem című sci-fire gondolni, ami – aki nem látta és nem szereti, ha lelövik a poént, ugorjon a következő bekezdésre – egyfajta horrormonstrumot csinál a repülő csészealjból: egy tévesen űrhajónak gondolt kreatúrát próbálnak lefotózni a film hősei.
Félig-meddig új elem Anderson munkásságában a film kerettörténete: mindig szerette fejezetekre felosztani a filmjeit, amit ezúttal új szintre emel. A kerettörténetben az eddig felvázolt ufós sci-fi nem más, mint egy színdarab, amit a keleti parton írnak és adnak elő. Ezúttal nem fejezetcímek, hanem egy szabványos dráma felvonásai és azok jelenetei tagolják a cselekményt, de ez sem ad hozzá igazából semmit a filmhez, sőt, a drámaírás kulisszái mögé való bepillantás olyasmire világít rá, amit Anderson sem akarhatott, nevezetesen, hogy jelen filmje egészen biztosan nincs jól megírva. Van valamennyi humora, de teljesen érdektelen, súlytalan, nem szól semmiről. Sosem a drámaírás volt persze Anderson erőssége, de eddig nem is ebből akart látványosságot csinálni.
Anderson stílusa mára totális közhellyé vált, önmagát falta fel. Az Asteroid City is olyan, mintha a mesterséges intelligenciát kérték volna fel egy Anderson-film megrendezésére, kivéve persze, hogy amit újít a rendező, az mind rossz.
Borítókép: Scarlett Johansson Wes Anderson Asteroid City című filmjében (Fotó: YouTube)
