A magyar sör múltja, jelene és jövője az MCC Feszten

A magyarságról az a közvélekedés alakult ki a legutóbbi időkben, hogy boros nemzet. Az idén 3. alkalommal megrendezett MCC Feszt egyik panelbeszélgetésén ugyanakkor nagyon előremutató szakmai beszélgetés és olykor vita bontakozott ki arról, hogy mennyire sörös nemzet a magyar, hogy áll a hazai kisüzemi sörforradalom, és milyen lehetőségek és veszélyek állnak az iparág előtt.

A kisüzemi és a házisörfőző forradalom

A sörforradalmak kapcsán Németh Antal kifejtette, hogy a kisüzemi sörfőzés forradalma alapvetően az Egyesült Államokból indult el az 1970-es, 1980-as évektől kezdve, amelyet organikusan támogatott meg a házisörfőzés forradalma is. Magyarországon is először, az 1990-es évek elején a helyben készült kisebb üzemek sörei jelentek meg, amelyek még nem hordoztak nagy változatosságot, hanem az addig bevett nagyüzemi sörök helyi jellegű, olcsóbb, kiadásai voltak. Ugyanakkor a 2010-es évek házisörfőző forradalma már másolta az újhullámos amerikai sörkultúra eredményeit, és ez volt az a hatás, amely révén nagyon sokféle sör készül a hazai házisörfőzőknél, akik így az italnak egy kulturális megújulását is elhozták. A craft sör bekerült a köztudatba, és hamar olyan piacképes keresletté vált, amelyre több házisörfőző is kisüzemi sörfőzdét tudott alapítani, és így a mai sörforradalom egyesíteni tudja a kisüzemi megújulást és magának a termékpalettának, a különféle sörtípusoknak színes kavalkádját.

Fotó: MCC

Moderátori kérdésre azt is megtudhattuk, hogy milyen keretrendszere volt a házisörfőzés elindulásának. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nem pusztán az internet megjelenése virágoztatta fel ezt a szubkultúrát, hanem olyan kultikus személyek, mint Kovács József „Olasz”, aki szállítmányozási cége révén a 2010-es évek elején először kezdett behozni Magyarországra külföldi malátákat, komlókat, élesztőket, és ezen első hazai sörfőzőellátó bolt volt az, amely utána sokáig indukálni tudta a fejlődést, a sörkultúra horizontális bővülését, és amely végső soron eljuttatott minket oda, hogy ma már a világ bármely részéről származó alapanyaggal tudunk házisört készíteni.

Turizmus és fogyasztás

Barkó Gábor Ágoston rámutatott, hogy a szerzetesi sörfőzés, különösen a bencések esetében nem annyira a trendekhez való felzárkózás és a kisüzemi sörforradalomhoz csatlakozás vágyával, sokkal inkább a realitások felismerésével indult el újra, jelesül, hogy 

a bencések ezeréves magyarországi öröksége egy folyamatosan látogatott turisztikai desztináció, ahol felmerült annak szükségessége, hogy a kínálat bővítésével a gasztronómia különböző ágait, így a sörkínálatot is saját kézbe vegyék. 

Ez volt az oka annak, hogy megalakult a Pannonhalmi Apátsági Manufaktúra, de ugyanezen okból indult el Győrben az Apátúr Sörház is, és külön öröm a szerzetesrend számára, hogy mindkét főzdéjükben olyan egykori diákjaik dolgoznak, akik nemcsak a bencés renddel álltak kapcsolatban gimnáziumi éveik alatt, de a hazai sörkultúra alakításában is ismert egyének lettek. Így például szó esett arról, hogy az Apátúr Sörház sörfőzőmestere, Horváth Zsolt volt itthon az első, aki YouTube-videókat csinált haladó házisörfőzők részére az otthon csapolt házisör technológiai kérdéseiről, és így sokan, e sorok szerzőjét is beleértve tőle tanultuk az alapokat.

A sörpiac jelenlegi helyzetéről a résztvevők mind egyetértettek abban, hogy a nagyüzemek kizárólagossági szerződései nem jók a piacnak, 

ugyanakkor úgy látták, hogy az a törvényi szabályozás, amely kötelezővé tette, hogy a vendéglátóhelyek a nagyüzemek termékei mellett kell, hogy tartsanak kisüzemi söröket is, ebben a formájában rossz, nem működik és nem fenntartható, hiszen a kisüzemi sörök esetében az igényt kell megteremteni, nem pedig oktrojálni a vendéglátóhelyeket, hogy mit tartsanak.

Barkó Gábor Ágoston abbéli meggyőződésének is hangot adott, miszerint az apátsági sörfőzésnek lokálisnak, regionálisnak kellene lennie, és értetlenül állt például a Zirci Apátsági Manufaktúra üzletpolitikájához, akik a söreiket egy időben igyekeztek széles körben terjeszteni a nagy- és kiskereskedelmi láncok révén, ugyanakkor rá kell mutatnunk, hogy míg a győri bencések valóban helyben értékesítik a söreiket, a pannonhalmi bencések ugyanúgy ott vannak a nagy- és kiskereskedelmi üzletekben, mint akár a zirciek, akár a többi hazai kisüzemi sörfőzde. Maga Németh Antal is úgy látta, hogy ma Magyarországon egy kisüzemi sörfőzdének nem szabad lokális piacra termelnie, hanem az egész országban és az exportpiacokon is, az összes sörkedvelőhöz kell szólni a termékekkel, noha nyilván, ha van egy jól működő turisztikai desztináció, ahol egy üzem el tudja adni az összes sörét, az egy nagyon kívánatos állapot.

A sörkultúra fejlesztése kapcsán Barkó Gábor Ágoston ismertette, hogy nekik, bencéseknek a nevelés nagyon fontos küldetésük, így a gimnazistákkal osztálykirándulásokon rendszeresen szoktak borkóstolókat és sörkóstolókat, akár sörgyárlátogatásokat tartani, hogy a fiatalság ne egy tiltott tevékenységként igyon alkoholt, hanem tanulja meg a kulturált sörfogyasztás mikéntjét is. Ezen előremutató zárszóval ért véget ez a nagyívű panelbeszélgetés, amely érdemben tudta érinteni a hazai sörkultúra legkülönlegesebb és legégetőbb kérdéseit.

Borítókép: Az MCC panelbeszélgetés résztvevői (Forrás: MCC)