− Amellett, hogy forgatókönyveket ír, az MCC StoryLabot is vezeti. Mit tanulhatnak a résztvevők itt?
− Egy évvel ezelőtt keresett meg Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, hogy szeretnének velem dolgozni. Akkor volt egy ötletem, hogy szívesen alapítanék egy sztorilabort, ami tulajdonképpen csak eggyel tágabb, mint a forgatókönyvírói labor. Ez egy műhely, ahol MCC-s diákokkal foglalkozom. Ide azok jelentkeznek, akik forgatókönyvet akarnak írni vagy csak meg akarnak tanulni hatásosan történetet mesélni. Mindezt neves előadóktól tehetik meg, vendégünk volt már Robert McKee, Hollywood legkeresettebb forgatókönyvíró-oktatója. Tizennégy éves koromtól tanár szeretnék lenni, édesanyám is az volt, így nagyon élvezem ezt a feladatot. Volt olyan műhely, ahol elolvastuk például a Hamletet közösen, de saját forgatókönyvet is fejlesztettük. Volt, ahol Egri Lajos A drámaírás művészete című könyvét elemeztük kilenc héten át. A történetmesélést és azon belül is az audiovizuális verziót gyakoroljuk. Az MCC-nek vannak más műhelyei, ahol szépírást, kreatív írást, újságírást tanítanak, amit én oktatok, az a képi, vizuális, audiovizuális történetmesélés.

− Várkonyi Zoltán történelmi filmjeit a műfaj aranykorának nevezik. Utána évtizedekig ideológiai okokból mellőzték a magyar történelmi mozikat, milyen nyomot hagyott ez a rétegen?
− Azok a filmek, amiket Várkonyi csinált, nagyon drágák voltak, és a kommunista állam adta hozzá az infrastruktúrát is, például a hadsereget. A rendszerváltozás után nem tudott versenyezni ezzel a magyar filmgyártás, csak az elmúlt tizenkét évben szedte össze magát annyira, hogy nagyszabású történelmi filmeket tudjon finanszírozni az állam. A másik pedig az, hogy az alkotók részéről is volt egyfajta elbizonytalanodás, mivel a szocializmusban azt plántálták belénk, hogy utolsó csatlós voltunk, szégyelljük magunkat. A cél az volt, hogy a nemzeti identitást letekerjék, és működjünk együtt a KGST-blokkon belül. A rendszerváltozás után a nemzeti identitás megerősödött, de az anyagi feltételek nem voltak jelen. Az elmúlt tíz év fejleménye, hogy együtt van minden.
Itt az ideje, hogy mint nemzet, elmeséljük a közös történeteinket, ehhez most már politikai szándék, szakmaiság, jó forgatókönyvek és filmek is vannak.
− Miért kapcsolódik mostanában egyfajta aktuálpolitikai állásfoglalás a magyar történelmi filmekhez?