Oppenheimer - a titán, aki ember maradt

Mint minden Prométheusznak, az amerikainak is az a sorsa, hogy megszenvedje tette következményeit: Oppenheimer sem menekülhetett meg ez elől. Néhány mondatban ezt a mitológiai alapot is elénk tárják a film elején, így tisztelegve a mű alapjául szolgáló, Amerikai Prométheusz című regény előtt. Christopher Nolan epikus filmalkotása azonban nemcsak az egyéni sorsról vagy egy döntés következményeiről szól.

Forrás: UIP-Duna Film

Nem túloztak a beharangozók, a dráma képi világa egyszerűen lenyűgöző, és itt nem elsősorban a robbantásokra vagy a gyönyörű táj megmutatására gondolunk. Többször érezzük, hogy Cillian Murphy tudósa minden érzéstől elzárkózik – ugyanakkor annyiszor látjuk a rezdüléseit, a képzeletében zajló folyamatokat hihetetlen közelről, hogy gondolataiba szinte beléphetünk. A döbbenetes felvételek miatt a néző mintegy láthatatlan, mégis aktív jelenlévőként veszi át a feszültséget a zárt körű megbeszéléseken, legyen szó egy politikai utalásokkal teli párbeszédről vagy egy magánbeszélgetésről. Ami pedig egészen döbbenetes, hogy Oppenheimer magánya milyen irtózatos erő. Cillian Murphy erről a szemével beszél. A németektől való rettegése még inkább arra ösztökéli, hogy Los Alamosban – mint a nukleáris fegyverfejlesztés projektjének a vezetője – az idővel versenyt fusson, hiszen német zsidó családból származik. A kommunista pártba ugyan nem lép be, de a baloldali eszmékkel szimpatizál, testvére párttag is lesz, sőt a felesége is. És a politika, bár Oppenheimer egyáltalán nem akar ezzel foglalkozni, egyre erősebben szövi át az életét. Nem elég, hogy a Hirosimára és Nagaszakira ledobott bombák kapcsán egyre kevésbé a tudomány dicsőségét, sokkal inkább saját felelősségét érzi. Már azt is látjuk, ahogy jól ismert módszerekkel lehallgatják, követik, s a nemrég még ünnepelt tudós egyre inkább gyanússá válik, mert valaki vagy valakik nagyon szeretnék mindenáron bizonyítani, hogy kommunista és kém volt. Őszintesége pedig oda vezet, hogy még Truman amerikai elnöknek (Gary Oldman) is kimondja, hogy úgy érzi, vér tapad a kezéhez. Nem egy elégedett embert, hanem egy örökké vívódó és töprengő elmét látunk – aki csak ritkán mosolyog vagy boldog. És bár a történet lezárása felé haladva érezhetünk némi elégtételt, hiszen van, aki kiáll régi barátja mellett, van, akire Oppenheimer is számíthat, ott maradnak bennünk a kínzó kérdések, melyek közül ki tudja hány kínozta magát a tudóst is.

Christopher Nolan izgalmas életrajzi filmje, amely Cillian Murphyt most új oldaláról mutatja meg, s az ifjabb Robert Downey-nak is kivételes lehetőséget ad, nem foglal állást abban, hogy Oppenheimer áldozat-e vagy bűnös. Nem ad választ a mi lett volna, ha…? kérdésekre, ehelyett ránk bízza, hogy a lelkünk mélyén felmentjük-e, vagy sem a felelősség alól a történelem valaha élt, egyik legkülönösebb tudósfiguráját.

Borítókép: Oppenheimer és Leslie Groves tábornok (Forrás: UIP-Duna Film)