Gut, besser, Axl – Ilyen volt a Guns N’ Roses-koncert

A koncertkritikákon edzett, szkeptikus rajongóktól kezdve az elnéző, még Axl Rose halványuló vokális teljesítményét is megbocsátó ős-Guns N’ Roses-fanokig valószínűleg minden rockkedvelő egyetért abban, hogy a banda budapesti koncertjét kár lett volna kihagyni. Egyrészt azért, mert a legendás amerikai zenekar tizenhét év után tért vissza a magyar fővárosba, másrészt mert egy, a „minden idők” jelzőt megszámlálhatatlanul sokszor begyűjtő banda koncertje kétségkívül bakancslistás. A háromórás show-nak voltak fény- és mélypontjai is, de mindent összevetve egy tisztességesen odarakott bulit láthatott a Puskás Aréna ötvenezres közönsége.

2023. 07. 20. 10:00
Fotó: Guns N’ Roses
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A csaknem botrányba fulladó, négyórás késéssel kezdődő 2006-os budapesti Guns-koncertről rossz szájízzel távozó  – már, ha végigvárták egyáltalán  –  rajongók szerda este boldogan konstatálhatták, hogy Axl Rose-ék már nyolc előtt a húrok közé csaptak. Azt lehetett tudni, hogy a banda mostanában pontosan kezd, és azt is, hogy több mint három órát játszanak, mégis váratlanul ért, mikor hét ötvenkor Duff McKagan belekezdett az It’s So Easy első taktusaiba. Hamarosan Slash is megjelent a színpadon ikonikus cilinderében, a legnagyobb ovációt viszont, nem meglepő módon, a hatodik X-et átlépett, egészen jó kondiban lévő Axl Rose kapta a Puskás Aréna ötvenezresre duzzadt közönségétől. 

GNR
Fotó: GNR hivatalos fotó


A legtöbben természetesen arra voltak kíváncsiak, hogy csak a bőrnadrágja, vagy a hangja is fakó-e Rose-nak, pláne, miután pár hete egy kínos felvétel járta körbe a sajtót a banda Glastonbury fesztiválon adott koncertjéről, amelyen hallható, hogy Axl gigászi harcot vív a hangokkal. Minden inat megfeszítve a nyakán próbálta kipréselni a torkából a magas hangokat, bizonyítva, hogy nem véletlenül választották őt a világ legjobb énekesének öt oktávnyi hangterjedelmével. 

A szerda esti koncert e tekintetben hagyott némi kívánnivalót maga után. Olykor megvoltak a klasszikus axli magas, éles hangok, máskor minden igyekezete ellenére sem sikerült kierőszakolnia magából őket, csak harmatgyenge meleg levegőt. Így hát a magas refréneknél fogösszeszorítva szurkoltunk neki, szakavatott kollégám meg is jegyezte: 

Olyan aranyos, látszik rajta, milyen boldog, amikor sikerül egy magas rész.

 

GNR
Fotó: GNR hivatalos fotó

A setlist nem okozott meglepetést, nagyjából ugyanazt játszották, mint az előző turnéhelyszíneken, olyan elmaradhatatlan alapművekkel, mint a Sweet Child O’Mine, a Paradise City, a Don’ Cry, a November Rain vagy a Nightrain. A Civil War című számnál az ukrán zászló jelent meg nemcsak a kivetítőn, de Axl Rose pólóján is. Itt jegyezném meg, hogy a harminc évvel ezelőtti számítógépes játékok grafikáját idéző vetítés nagyon kellemetlen volt, a stáb ezen igazán dolgozhatott volna még. Ennél még az is jobb lett volna, ha végig a Guns N’ Roses logót látjuk a kivetítőn.

GNR
Fotó: GNR hivatalos fotó


A kezdeti laposka hangulatot a Welcome To The Jungle rázta fel, az első igazán ütős kombó pedig az Estranged – Live and Let Die – You Could Be Mine hármasa volt. 

Itt, a koncert fele tájékán éreztem először, hogy az addig kissé steril atmoszféra kezd átalakulni, és megérkezünk a 90-es évek, MTV-vel átitatott rock hőskorszkába. 

Ott vagyunk, még akkor is, ha már nem a hosszú hajú, biciklis nadrágos srác húzza jobbra-balra a csípőjét a mikrofonállvány mögött, hanem annak harminc évvel későbbi kiadása. Slash, Duff McKagan és Axl Rose lehet, hogy kissé kopott fényben, de jelen vannak színpadon, még mindig bennük van a rock and roll, az már más kérdés, hogy ez a jelenlét nem minden pillanatban erőteljes vagy átütő. Így hát az, aki azt várta, hogy egy masszív, háromórás show-t hiba nélkül kap majd a Guns N’ Roses-tól, valószínűleg csalódottan távozott. Voltak kevésbé sikerült dalok, volt rettenetesen elnyújtott Knockin’ on Heaven’s Door, és sok-sok, kissé túljáratott Slash-szóló, szóval lehetünk szőrszálhasogatók, de egy ilyen régi nagy banda esetében sokkal célravezetőbb a megengedőbb attitűd: egyszerűen csak örüljünk, hogy élőben láthattuk ezeket a ráncosodó rockikonokat.

Borítókép: Jelenet a koncertből (Fotó: GNR hivatalos fotó)


 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.