– Az imént Sam Havadtoy és a New York Times művészeti szerkesztője volt itt a Magyar Nemzeti Múzeumban. Miről beszélgettek?
– Több mint három évtizeden át élt New Yorkban Sam Havadtoy (Havadtőy Sámuel), jó kapcsolatot ápol a New York Timesszal, a Magyar Nemzeti Múzeumnak pedig rendkívül fontos, hogy nálunk járt a világ egyik vezető napilapjának a művészeti szerkesztője.

Reméljük, hogy figyelnek ránk és a munkánkra, köztük Sam kiállítására is. Azért is fontos a Hommage – Kulturális migráció című kiállítás, amit Sam Havadtoy és Gulyás Gábor kurátor létrehozott, mert a Nemzeti Múzeum égisze alatt megjelent katalógus New Yorkba is el fog jutni. A kortárs művészet erejét mutatja ez a látogatás, vagyis, hogy sokkal könnyebben át tudjuk lépni az ingerküszöböt egy-két kortárs művészeti interpretációval, mint a klasszikus történeti kiállításokkal. Ráadásul ezek az értelmezések olyan közönséget szólíthatnak meg, amelyet korábban a múzeumunk nehezebben tudott elérni.
Eleve nem minden nap járnak Budapesten nyugati napilapok vezető szerkesztői, de a közelmúltban nem járt a Nemzeti Múzeumban a New York Timestól egy újságíró sem.
Számunkra fontos, hogy Kézdivásárhelytől Torontóig felhívjuk a figyelmet nemzetünk történelmére és nagyszerű kulturális teljesítményére. Barbara Graustarkkal röviden még a Hóman Bálint-szobor állítása körüli fiaskóról is tudtunk beszélgetni, utalva arra, hogy még Barack Obama is megszólalt a kérdésben. S természetesen adtam neki egy példányt az angolul is olvasható Klebelsberg – Kornis – Hóman című, általam jegyzett kötetből.
Idén is pezsgő viták színtere lesz Tokaj?
– Mennyire tudja a főigazgatói pozíció mellett a Tokaji Írótábor vezetői feladatait ellátni? Mi változott az elmúlt évek alatt a táborban?
– A külcsín és a tartalom is sokat változott: új helyszínek, kevesebb előadás, több kerekasztal-beszélgetés, olyannyira, hogy idén csak beszélgetések lesznek. Olyan formai változtatásokat vezettünk be, amelyeket fontosnak tartottam: jobb helyen alszunk, máshol eszünk, friss, inspiráló közegben létezünk. Nagyon jól működnek a tokaji új terek, helyszínek: például a Rákóczi Pince feletti borterasz, ahol a kerekasztal-beszélgetéseket fogjuk lebonyolítani, közben minden látható lesz online is, mert a Facebookon mindent közvetítünk.
A kerekasztal-beszélgetések tekintetében azok a tartalmi változások is jól érvényesülnek, amelyek az én megközelítésem szerint a közös ügyeink kitárgyalásáról szólnak: ezeken sem félünk vitától.
Én kifejezetten vitapárti vagyok
Az a polémia, amit én vezettem tavaly a nyolcvanas évek irodalmi életéről, nemcsak az irodalmi sajtónak érte el az ingerküszöbét, hanem a közéleti-politikai médiumokét is. Az ilyen beszélgetések nagyobb nyilvánosságot kapnak, és növelik az irodalmi élet presztízsét. Szerintem az nagyon jó, ha a széles nyilvánosságban a kortárs irodalmi élet vitáit is követik.