„Bármit, amit érdemes megtenni, azt érdemes túlzásba vinni”
Takáts Tamásnak megadatott, hogy 1995-ben fellépjen a Stones előtt. A Napi Magyarországban nekem adott interjúban elmesélte: ki kellett próbálnia a kétoldalt felállított kifutót. Gál Gábor szólója alatt nekivágott. Még csak az egyik rámpáról tért vissza, amikor a gitárszóló hivatalos része véget ért. Újabb körbe kezdett Gál Gábor, majd még kettőbe, mire az énekes végigrohanta Jagger útját. A harmincnyolc éves Takáts Tamás természetesen megnézte, miként boldogul az akkor negyvenkét esztendős világsztár. Jól, tudniillik, ő egyetlen szólókör alatt befutotta mindkét rámpát.
„A titkom: legyél költői és hiteles”
Ha már turné. Igencsak gyermekfejjel, amikor még ABBA-t, meg Boney M-et hallgattam, lement a TV-ben a Rolling Stones 1976-os párizsi koncertje. Nem hallottam a banda felől, ellenben elcsentem apám BRG M20-as orsós magnóját, szalaggal együtt, amin valami dzsessz volt, amit nem kedveltem, így rávettem a Stones-t. A pofonok számára nem emlékszem, arra ellenben igen, hogy a Rolling bejött. Mutogattam is büszkén a barátaimnak, akikkel azonnal elhatároztuk, zenekart alapítunk.
A párizsi műsorral a banda kétszer lépett fel Zágrábban, mely két bulit Földes László végignézte, s egy évre rá megtartotta első Stones estjét a Fővárosi Művelődési Házban.
Ugyan Jagger ünnepli a nyolcvanadikat, ám mivel élete, munkássága egyenlő a Rolling Stones-al, bátorkodom az együttesről írni. (A mester magánéletéről a cikk végén olvashatnak. Akit a bulvár érdekel, nosza, görgessen.)
Fent említett koncert a Black and Blue lemezbemutatója volt, amely koronggal véget ért a zenekar rock korszaka. Előtte kiadták egyik legjobbjukat, az It’s Only Rock ’n’ Roll-t. Ezen még a zseniális Mick Taylor gitározott – aki azért adta át helyét Ronnie Woodnak, mert nem engedték a dalszerzés közelébe, ha mégis, Jagger–Richards név alatt.
Az az It’s Only Rock ’n’ Roll előtt jelent meg a Goats Head Shoup. Ez az a Stones lemez, amit életemben először hallottam. Olyan számokkal, mint a Star Star, amit a Hobo Blues Band Sztárfaló refrénnel tolt.
Vagy az Angie, amit pedig Nincs több gyengéd suttogás címen játszottak.
„Mi nagyon popközpontúak voltunk. Nem álltunk meg csak Muddy Waters hallgatásánál, meghallgattunk mindent”
Akad dúsan igazság ebben a Jagger-idézetben, tudniillik 2006-ban Rio de Janeiro-ban, a Copacabana Beach-en másfélmillióan tomboltak a Rolling Stones koncertjén.
A buliról készült dokumentumfilm tanúsága szerint a hangbeálláskor, már a hangszertechnikusok játéka alatt tisztes tömeg verődött egybe a tengerparti naplementében. Jelzem, a műszak igazán jól tolta.
„Amíg az arcom az első oldalon van, nem érdekel, mit mondanak rólam a tizenhetedik oldalon”
Mick Jagger próbálkozott szólóban is, 1985-től rendszertelenül öt darab lemezt adott ki mérsékelt sikerrel. Annál nagyobbat szólt, amikor az 1964-es popklasszikust, a Dancing In The Street címűt előadták David Bowie-val.
„Amikor 33 éves leszek, felmondok”
Van abban valami hátborzongató, hogy Mick Jagger nyolcvanéves, Paul McCartney pedig eggyel több. Mégis csak őt találták fel a beatzenét. Fene gondolta, hogy a rocksztárok egyszer megöregszenek. Főleg, hogy sokuk inkább idő előtt halt meg. Igaz, BB King egy esztendővel a halála előtt még koncertezett, s négy hónap híján betöltötte a kilencvenet, amikor távozott. Chuck Berry kilencvenegy volt, mikor megállt a szíve.
Jagger édesapja kilencvenhárom, édesanyja nyolcvanhét évet élt. Jó géneket örökölt.
