− Immár tizenhatodik alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan Fesztivált. Miben rejlik vajon a rendezvény sikerének titka?
− Erre a látogatók tudnának leginkább választ adni, de azt hiszem, az egyik kulcs az, hogy a programsorozat másik főszervezőjével, Kiss Mónikával 2008-ban úgy álmodtuk meg ezt az évek alatt egyre kiteljesedő fesztivált, hogy a növekedésével nem jár együtt a személyesség elveszítése. Ahhoz például most is éppúgy ragaszkodunk, mint a kezdetekkor, hogy minden fellépőt mi magunk szólítsunk meg, és a fesztiválon is találkozzunk velük, köszönjünk és elköszönjünk, ahogyan az barátok közt illik. Ez az egymás felé irányuló kíváncsiság és nyitottság a látogatóinkra is jellemző. A siker másik kulcsa pedig talán az, hogy szeretnénk bebizonyítani: igény van a minőségi kultúrára, ami aztán az emberi minőséget is előhívja. Csak Cseh Tamást, az Ördögkatlan egyik védnökét, illetve Bereményi Gézát, az idézett sorok íróját tudom ismételni: ilyenkor öt napig felfénylik a „jobbik részünk”. Ebben segít a személyesség, a másik felé forduló nyitott, derűs és kíváncsi tekintet, illetve a minőségi művészet.
− A fesztivál programkínálata is rendkívül változatos, a legkülönbözőbb művészeti ágakhoz tartozó rendezvényekből válogathatnak a látogatók.
− Ebben is benne van az említett nyitottság és kíváncsiság. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján jól megfér egymás mellett a sokféleség, és gyakran előfordul, hogy akik csak a rockzene iránt érdeklődnek, egyszer csak benéznek egy operabeavatóra, ahol aztán ott is ragadnak, mert megismerve a műfajt rájönnek, hogy az is milyen érdekes tud lenni.
Jó látni azt, amikor a komolyzenei koncertről sietnek az emberek a rockkoncertre, majd a Hagyományok Háza kézműves programjaira és a táncházba, vagy például elmennek a Vylyan terasz irodalmi programjaira, élvezve a gazdag magyar kultúra által kínált változatosságot és a sokféle színt.
Számtalan kiállítással is készülünk, de a színházi előadások azok, amik valamiért különösen népszerűek a fesztiválozóink körében, akik képesek órákon át sorban állni, hogy bejussanak egy-egy előadásra. Ennek a népszerűségnek talán az az egyik oka, hogy olyan különleges helyszínek adnak otthont az előadásoknak, mint a Nagyharsányi Szoborpark amfiteátruma, ami a csillagos éggel kiegészülve teljesen más élménnyé alakítja a produkciót, mintha egy színházteremben élnénk át ugyanazt. Az alkotókat is inspirálja és a közönségnek is mást, többet, olykor talán még jobbat is nyújt. Emlékszem, ilyen volt például a Vidnyánszky Attila által rendezett Szarvassá változott fiú is, a másik védnökünk, Törőcsik Mari szereplésével.
− Idén milyen különleges színházi produkciókat láthat majd az Ördögkatlan közönsége?
− Kiemelt szerepet játszanak majd a fiatalok által létrehozott előadások. llyenek lesznek például a Liliom és a Merlin, Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila osztályának előadásai. Regős Simon és társai a Puszták népét dolgozták fel, a székesfehérvári fiatalok a legendás Petőfi Rockot idézik meg, az OSZIP (OKJ-s Színészképzés Pécs – szerk.) diákjai Kohlhaasról és két Koreáról mesélnek, a kaposvári színészhallgatók Arany Jánossal és Shakespeare-rel érkeznek a fesztiválra, nem beszélve egyik díszvendégünk, a Jurányi Ház független színházi előadásairól és még hosszasan sorolhatnám. Emellett nekünk az is nagyon fontos, hogy olyan produkciók is szülessenek, amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek. Ilyen lesz például az a Mozart-koncert a beremendi strandon, amelynek ötlete Dinnyés Dániel zeneszerző és zongoraművész fejéből pattant ki, aki megtudva, hogy idén nem fér bele a keretbe egy nagyobb komolyzenei koncert, azt mondta, hogy nem baj, felejtsük el a technikát, a víz majd viszi a hangot, legyen a strandon a koncert. Operaénekesek, zenészek, táncosok fognak Mozart-noktürnöket előadni a beremendi strand medencéjét körülülő közönségnek. De Cseh Tamás fia, Cseh András vezetésével ugyancsak Beremenden hozunk létre egy offline rezervátumot is, öt tipivel, azaz indián sátorral, amelyekbe nem lehet telefonnal belépni. A világot nem tudjuk más irányba terelni, de arra szeretnénk ösztönözni az embereket, hogy gondolkodjunk el rajta, vajon biztos jó úton haladunk-e? Vissza kellene fordulnunk a természethez és a személyes kapcsolatokhoz.
− És egy kicsit talán az irodalomhoz, a tapintható és lapozható könyvekhez is. Hiszen a Líra Irodalmi Délutánok elnevezésű beszélgetéssorozat keretében számos kortárs szerző is ellátogat a fesztiválra.
− Igen, és ezek az irodalmi beszélgetések is nagyon népszerűek. Több százan ott szoktak szorongani a Vylyan teraszon, ami szintén jó bizonyság arra, hogy a mai világban is van igény a minőségre. Idén is sokakat meghívtunk: az Európa, a Jelenkor, a Corvina és a Magvető kiadó is jelen lesz majd. A szerzők közül ellátogat hozzánk többek között Háy János, Tóth Kriszta, Szabó T. Anna, Visky András, Dragomán György, Nádasdy Ádám és még hosszasan sorolhatnám.
− Ha jól tudom, a Hagyományok Háza is kiemelt helyszíne lesz az idei programsorozatnak.
− Így van. Velük többéves együttműködés köt össze bennünket. Nagyon jó, hogy ellátogatnak hozzánk öt napra, mert
a programjaikkal megmutatják, hogy a népi kultúra – legyen szó kézművességről, énektanulásról, táncházról – nem egy poros múzeumba való emlék, hanem egy élő és változó hagyomány. A Hagyományok Háza nagyszerű példáját mutatja annak, hogy az értékőrzés hogyan lehet értékteremtés is egyben.
Ugyancsak kiemelt helyszínünk, díszvendégünk lesz a Magyar Zene Háza, idén birtokba veszik a nagyharsányi református templomot, sőt Beremenden is felbukkannak majd egy nagyszínpaddal. De képtelenség lenne felsorolni és bemutatni az összes élményt kínáló helyszínt és programot. Azt javaslom, hogy látogassanak el a honlapunkra, ahol minden további részletet és fontos információt megtalálhatnak.
