Közös felelősség a növendékek képzése

Mint arról mi is beszámoltunk, öt pályázat érkezett a Zeneakadémia rektori posztjára. Mivel a pályázat benyújtása történhetett postai vagy személyes úton is, a pályázók körének névsora egyelőre nem tekinthető véglegesnek. A jelenleg ismert pályázók között van Keller András, a Concerto Budapest zeneigazgatója, akivel az online elérhető, Kodály Zoltán szellemiségén alapuló koncepció néhány részletéről esett szó.

20230822 Budapest Keller András hegedűművész, karmester Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

− A közelmúltban szárnyra kapott híresztelések szerint Ön meglehetősen kellemetlen körülmények között távozott a Zeneakadémiáról. Hogy emlékszik erre vissza?
− 2013-ban a Concerto Budapest zenekar újra állami fenntartásba került, egy kormányhatározat értelmében a Zeneakadémia rezidens zenekara lett.  A „rezidens zenekar” Batta András rektor nagy ívű terve volt, hogy a Concerto kiváló művészeinek közreműködésével fejleszthetjük a zenekari oktatást és a növendékek felkészítését a zenekari pályára. Az volt az elképzelés, hogy a Concerto próbafolyamataiba a Zeneakadémia fiataljai is bekapcsolódhatnak, közelről figyeljék a munkát, tanulják a zenekari játék művészetét, és testközelből ismerjék meg a Concertóhoz érkező világsztár szólisták játékát, és a legkiválóbb fiatalok koncertlehetőséghez is jussanak. 
A Batta Andrást követő új vezetésnek más elképzelése volt a rezidens programmal kapcsolatban, és a Concertót kizárólag az iskolai vizsgák kísérő zenekarának kívánták használni. A program lényegét jelentő oktatásfejlesztésre nem volt szüksége az új rektornak. Így az eredeti kormányhatározat tartalma nem valósulhatott meg. 
Az együttműködési megállapodás szerint a Concerto Budapest a Zeneakadémia rendelkezésére bocsátotta a székházát az akadémiai zenekarok próbáira és karmester óráira, valamint én ott tartottam a kamaracsoportok óráit. Később, annak ellenére, hogy akadémiai professzorok tanítottak a Concerto próbatermében, az én óráimat a tanulmányi osztály vezetője szabálytalannak minősítette, mert nem az általa kijelölt tanteremben tartottam őket. Értelmetlennek láttam a további munkát, távoztam a Zeneakadémiáról, és világ egyik legjobb zenei egyetemének, a londoni Guildhall School of Music and Drama professzora lettem, ahol 2018 -ban az egyetem legmagasabb kitüntetését adományozták a munkámért, amelyet Béla Bartók International Chairnek neveztek el. 
A tanításommal kapcsolatban köztudomású, hogy alig tudom abbahagyni az órákat, annyira elmélyedek a darabban, ezt több száz hazai és külföldi növendékem is meg tudja erősíteni. Azért sajnálom a rezidens program ellehetetlenítését, mert ma pont ennek a hiányát lehet érezni a zenekari próbajátékokon, és számos zenekarvezető van, aki fontosnak tartaná a zenekari akadémiák létrehozását.  
− Sokan bírálják azt az elvárást, hogy a rektorjelölt aktív előadóművészi tapasztalattal is rendelkezzen. Ön szerint mindez hozzájárul a leendő intézményvezető szakmai kvalitásaihoz?
− Talán előnyt is jelenthet egy előadóművész, aki nap mint nap színpadon van, és élő kapcsolata van a közönséggel, ami hiteles és inspiráló lehet mind a növendékek, mind a „felhasználó” közeg számára is. Az én mesterem Kovács Dénes volt, aki csodálatos művészi atmoszférát teremtett a Zeneakadémián. Ha rektor lennék, az ő munkáját szeretném folytatni.

− Hasonló törekvés olvasható a nemrég nyilvánosságra hozott pályázatának azon részében is, amelyben az önálló, mégis egymással szorosan együttműködő karok létrehozásának tervét fejti ki.
− Komoly autonómiát szeretnék adni az egyes karoknak, amelyek ugyanakkor mégis szorosan együttműködve dolgoznának, hiszen közös felelősség lenne a fiatalok képzése. Számomra irányadó Kodály útmutatása, aki szerint a főtárgynak a zenének kell lennie. A jövő művészeinél egyszerre kell kiművelni a hallást, a szívet, az értelmet, és a kezet. Ehhez a szellemiséghez szeretném közelíteni a gyakorlatot, és ezt várnám el az oktatói közösségtől is.

Keller András pályázata Kodály szellemiségét tartja követendőnek (Fotó: Kondella Misi Photography)

− Hasonló komplexitásra való törekvés figyelhető meg a különböző kulturális intézményekkel és a művészeti felsőoktatás intézményeivel való együttműködés tervében is.
− Kézenfekvő lenne az együttműködés. Éppúgy, ahogyan a különböző művészek együtt dolgoznak opera-előadásokban, filmekben, nagyobb projektekben. Összekapcsolódhatnának képzések például az alkalmazott zene, a jelmez- és díszlettervezés, a rendezés vagy a néptánc területén, de a Zeneakadémia operavizsgáiba is be lehetne vonni a SZFE rendezés szakos hallgatóit vagy leendő táncosokat a táncművészeti egyetemről. A Zeneakadémia cserébe segíthetne a filmes vagy színházas hallgatóknak zenék megírásával. Kevesen tudják rólam, hogy a képzőművészet a szenvedélyem, de minden érdekel, ami igazi művészet. Ahhoz, hogy zenélni tudjak, folyamatosan „táplálnom” kell magamat más művészetekkel. A zenét és minden művészetet egész életünkön át tanuljuk, és azt is szakadatlanul tanulnunk kell, hogy azt hogyan adhatjuk tovább. Kocsis Zoltán mondta, hogy „a gyakorlás messze több, mint mindennapi tevékenység. A gyakorlás életforma”. Ehhez kellene megteremteni a megfelelő, egymást inspiráló alkotóközeget.

Borítókép: Keller András is beadta pályázatát a Zeneakadémia rektori posztjára (Fotó: Mirkó István)