Fókuszban Fedina Lídia
Nemrégiben megjelent a Galaktika 400 XL, ami igen tiszteletreméltó szám egy olyan magazintól, amely főként egy alműfaj – noha idővel ez bővült, jött a fantasy és a weird –, bár egy nagyon fontos alműfaj, a tudományos-fantasztikum irodalmi alkotásait adja közre. Az pedig nagyon szép gesztus a magazintól, hogy a kibővített változatban időnként nagyobb teret enged egy-egy alkotónak. A Galaktika 400 XL ezúttal Fedina Lídia írásait adja közre.
Fedina Lídia régóta a magyar sci-fi fontos alakja, ráadásul a női mezőnyt erősíti, ami mindig örvendetes, hiszen a férfiakétól eltérő látásmód igencsak üdítő. Igaz ez abban az esetben, ha feltételezzük, hogy létezik női irodalom, vagyis létezik női sci-fi irodalom. Állandó téma ez az irodalmi közbeszédben, sokan érvelnek ellene, sokan mellette; én óvatosan megkockáztatom, hogy számos esetben felismerhető egy szövegnél, hogy írója melyik nemhez tartozik.
Fedina írásainak női jellege talán abban érhető tetten, hogy lágyságával, finom humorával, kedvességével gyakran hoz létre olyan műveket, amelyek a sci-fi derűsebb vonulatához tartoznak.
Az írónő számos novellát közölt már a Galaktikában, és több regénye, kötete is megjelent már, például a Virokalipszis, az Idiótazás, és nem csak fantasztikus műveket alkot: regényt írt például Petőfi életéről Tőről vágott magyar ember címmel, de a Seuso-kincs történetét is feldolgozta. Alkotásait a kritikusok és az olvasók egyaránt kedvelik: Nincs ki üzenjen című elbeszélése 2018-ban Zsoldos Péter-díjat, Iszonyat című novellája pedig 2019-ben Galaktika közönségdíjat nyert.
Három írással tiszteleg az írónő életműve előtt a Galaktika
A Galaktika ebben a lapszámban az írónő három írásával tiszteleg alkotásai előtt, kiegészítve egy Zsoldos Endre által szerzett életrajzzal.
A három Fedina-mű egyike, a Vérszomj rövid kis novella, nem sci-fi, hanem rémtörténet a keményebbik fajtából.
Egy matróz mesél el egy fantasztikus történetet, miszerint egy varázslatos gyűrűben lakó szörnyeteg hogyan pusztítja el azokat, akiket a balsors elé vet. Fedina ennek a rémisztő írásnak a végére tartogat egy csattanós poént, bizonyítva, hogy majd mindegyik szövegében fontos alkotóelem a humor. Sőt, a mai magyar sci-fire általában jellemző ez az attitűd, az ízléses nevettetés sokaknál felbukkan.
A kristálygolyó a Grimm fivérek kevésbé ismert meséjén alapul, a szerző erősen modernizálta, „sci-frissítette” a rövid alapanyagot, és egy igen szórakoztató, ijesztő tudományos-fantasztikus rémmesét tett le az asztalra.
Itt a toronyba zárt, megmentésre váró királykisasszony magányát enyhíti ugyan a modern technika, a televízió, a DVD, a CD-lejátszó, és olvasásra is szakít időt, de attól még keserves szenvedés a sorsa, elzárva embertársaitól. És mi sem természetesebb, hogy a gonoszok egy idegen bolygó lakói, akik az emberek félelmével táplálkoznak, őket kell valahogy semlegesíteni a másik főhősnek, aki egy médiabirodalom urának legkisebb fia, és gyermekkora óta küzd az őt zaklató idegen démonokkal. Vérbő sci-fi mesét kerekített tehát Fedina a Grimm-műből, és még azt a játékos ötletet is beleszövi, hogy a szereplők felismerik saját sorsuk és a Grimm testvérek meséjének hasonlatosságait, és az eredeti műhöz fordulnak segítségért;
sokatmondó, számos értelmezést megengedő írói gesztus ez, szép tiszteletadás a mese nagymesterei előtt.
A harmadik talán a legizgalmasabb írás, egy hosszabb elbeszélés, amely a XI. század végén játszódik. Egy másik dimenzióból származó idegen, humanoid faj veti meg lábát a Földön, nevezetesen az akkori Francia Királyság egyik elhagyatott részén, egy kis falu közelében lévő szurdokban. Ez a faj hasonlít az emberhez, ám kissé majomszerű a kinézetük. Viszont alkalmazkodnak a közelben lakó falusiakhoz, templomba járnak, így azok nem zargatják őket. A lények közben arra készülnek, hogy átvegyék az uralmat az emberek felett. Építkeznek a föld alatt, és szép csendesen szaporodnak, sokasodnak. Ráadásul mindenféle trükkel megszerzik a falubeliek génjeit, vizsgálják és figyelik őket. Egy jövőből jött ügynök meg akarja akadályozni, hogy túlságosan erőre kapjanak, és ebben segítői is akadnak. A csattanó az elbeszélés végén itt sem maradhat el. Vérbeli sci-fi, középkori hangulattal és időutazással megfűszerezve.
A Galaktika 400XL-ben természetesen azok a neves szerzők is képviseltetik magukat írásaikkal, akik a „sima” Galaktika 400-ban is; csak néhány név kedvcsinálóként, a teljesség igénye nélkül:
Nemere István, Szélesi Sándor, Lovas Lajos, Benyák Zoltán, és még Babits Mihály tollából is olvashatunk egy-egy novellát.
Szép, értékes és tartalmas kiadvány lett a Galaktika 400XL, méltó jubileuma a patinás magazin négyszázadik megjelenésének.
Borítókép: Fedina Lídia dedikál (Forrás: Facebook)
