Idén a hegedűsök mérettettek meg a Bartók Világversenyen

Összesen 26 ország 97 hegedűművész-növendéke mérte össze tudását a Zeneakadémia Bartók Világversenyén. A világszerte elismert tagokból álló nemzetközi zsűri döntése alapján végül hat versenyző, köztük a magyar Kelemen Gáspár is bekerült a szeptember 9-i döntőbe. A rangos megméretést végül a Berlinben élő, moldáv származású Lilia Pocitari nyerte.

A 2017-ben útnak indított, hatéves ciklusokban megvalósuló világverseny szerkezete egyedülálló a világon. A kétévente megrendezett hangszeres versenyek mellett – amelyeken először hegedűsök, második alkalommal zongoristák, harmadik alkalommal pedig vonósnégyesek mérettetnek meg – minden köztes évben zeneszerzőverseny zajlik. A két győztes zenemű a következő év középdöntőjében a hangszeres versenyzők előadásában hangzik el. Így Bartók zenei hagyatékának ápolása mellett a verseny a kortárs zene népszerűsítése szempontjából is fontos szerepet játszik. Az idei versenyen egy előzetes válogatás, majd az elődöntő fordulói után 12-en jutottak a középdöntőbe, ahol zongorakísérettel álltak közönség elé. Hatan jutottak a döntőbe, ahol már a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara közreműködésével mutathatták be előadói képességeiket, Kovács János vezényletével.

A második, az első és a harmadik helyezett:  Szeki Tomotaka, Lilia Pocitari és Maya Alexandra Kasprzak (Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor)

Már a három középdöntős fordulóban is kiemelkedő produkciókat hallhatott a közönség. A versenyzők technikai tudásuk mellett megcsillantották személyiségüket és művészi látásmódjukat az általuk előadott zeneművekben. A döntőben aztán még inkább kiteljesedhettek, és megmutathatták mind technikai tudásukat, mind művészi kifejezőerejüket a zsűrinek és a Zeneakadémia Nagytermében összegyűlt közönségnek. A kétfordulós döntőben Bartók, Beethoven, Brahms, Csajkovszkij, Mendelssohn és Sibelius versenyművei csendültek fel, virtuóz zenei készségekről és gyakran magával ragadó előadóművészi tehetségről tanúskodó interpretációkban. A hat döntős versenyző között szeptember 9-én egy ifjú magyar tehetség, a mindössze tizenöt éves Kelemen Gáspár is színpadra lépett. A szeptember 10-én este megtartott ünnepélyes gálakoncert részeként került sor az eredményhirdetésre. 

A 4., az 5. és a 6. helyezett, a cseh Krystof Kohout, a svéd–osztrák Lorenz Karls és Kelemen Gáspár között nem állított fel sorrendet a zsűri. A harmadik helyen a német–lengyel–japán Maya Alexandra Kasprzak, a második helyen a japán Szeki Tomotaka végzett. A verseny győztese a moldáv Lilia Pocitari lett, aki a tel-avivi Buchmann-Mehta Zeneművészeti Főiskola elvégzése után jelenleg a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskola mesterképzésén tanul Ulf Wallin professzornál.

Lilia a tel-avivi Buchmann-Mehta Zeneművészeti Főiskolán alapdiplomát szerzett Ilja Konovalov, az Izraeli Filharmonikus Zenekar koncertmesterének osztályában. Részt vett Ştefan Gheorghiu, Alekszandr Vinnyickij, Pinchas Zukerman, Christian Tetzlaff, Silvia Marcovici, Sherban Lupu, Philip Bride és Marine Iashvili mesterkurzusain. Nemzetközi versenyeken nyert díjakat Romániában, Litvániában, Ukrajnában, Bulgáriában, Fehéroroszországban, Oroszországban és Kazahsztánban. Első lett a Jeunesses Musicales Nemzetközi Versenyen Bukarestben, megnyerte a nagydíjat és az Európai Unió Fiatal Zenészek Versenyének (EMCY) különdíját a fiatal zongoristáknak és hegedűsöknek kiírt Nemzetközi Balys Dvarionas Versenyen Vilniusban, valamint aranyérmet szerzett az asztanai Nemzetközi Delphi Játékokon. Julian Rachlin vezényletével fellépett a Bécsi Konzerthausban a Bécsi Kamarazenekarral, Finnországban a Turkui Filharmonikus Zenekarral, valamint Tel Avivban a Charles Bronfman Előadóteremben Zubin Mehta vezényletével. Ezen kívül Patrick Strub, Juhani Numminen, Oleg Palimszkij, Vasile Goia, Neil Thompson, Vlagyimir Szpivakov karmesterekkel dolgozott együtt.

A győztes versenyző az elődöntőben Bartók 1. rapszódia (Rhapsody No. 1, BB 94a) és J. S. Bach: 1. (g-moll) hegedűszonáta (Violin Sonata No. 1 in G minor, BWV 1001 – 1. Adagio) című művét adta elő. A középdöntőben Bartók 1. hegedű-zongora szonátájável (Sonata for Violin and Piano No. 1, BB 84 – 3. Allegro), Ravel Tzigane című szerzeményével, Debussy g-moll hegedű-zongora szonátájával (Sonata for Violin and Piano in G minor) és Veljko Nenadić: Two Movements – Impromptu and Perpetuum mobile for Violin and Piano című szerzeményével varázsolta el a zsűrit és a közönséget. A döntőt Tchaikovsky: D-dúr hegedűversenyével (Violin Concerto in D major, op. 35) indult és nyert.

Lilia Pocitari és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János. Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor

A versenyzők az életre szóló, későbbi pályafutásuk szempontjából is meghatározó élmény és tapasztalat mellett pénzjutalommal gazdagodhattak. Az első helyezett 22 ezer, a második 14 ezer, a harmadik nyolcezer eurónyi pénzjutalomban részesült. Ezenfelül 2000 euróval jutalmazták a kortárs darabok legjobb előadását, és egyéb különdíjakat is odaítélt a Daniel Phillips amerikai hegedűművész, a New York-i The Juilliard School oktatója által vezetett nemzetközi zsűri, amelynek három tagja még a középdöntők alkalmával megosztotta velünk a versennyel és a versenyzőkkel kapcsolatos gondolatait. 

Halász Péter karmester szerint a versenyzők különböző kultúrákat képviselve változatos hegedülési stílusokat hoztak magukkal. 

Öröm volt látni, hogy a versenyzők magas technikai szinten hegedültek, még akkor is, ha nehéz feladatot kaptak. Ilyen volt például, amikor rögtön az elején Bach-művet kellett előadniuk, mert abban minden kiderül, semmit nem lehet elfedni. Érdekes volt már az elődöntőben is megtapasztalni, hogy ki uralja annyira a technikáját, hogy szabadon tudjon zenélni

– mondta Halász Péter, aki kérésünkre egy megfontolandó tanáccsal is szolgált nem csupán a versenyzők, de minden zenész, sőt minden művész számára. – Azok az igazán értékes pillanatok, amelyeket megteremtve adni tudunk valamit a közönségnek. Ez a legfontosabb. Bármelyik hangszeres művésznek azt tanácsolnám, próbáljon meg közölni a zenével, és akkor játsszon, ha van mondanivalója – osztotta meg gondolatait a karmester.

Baráti Kristóf Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, a Zeneakadémia Vonós Tanszékének vezetője egyebek mellett az előválogatás jelentőségére hívta fel a figyelmet. – Ez óriási előnye az utóbbi néhány évnek, mert így a közönség elé kerülő produkciók már az elődöntőben is kifejezetten magas színvonalat mutattak. Mi már a szubjektív tényezőket figyelembe véve tudtunk dönteni a versenyzők között. Azt figyeltük, ki hogyan formál meg egy adott darabot, és kiben látjuk meg az igazi egyéniséget – avatott be a döntéshozatal szempontjaiba a hegedűművész, aki egyebek mellett azt is elárulta, miért örül neki, hogy a verseny keretében ennyi Bartók-művet hallhattunk, ráadásul ilyen érzelemgazdag előadásokban.

Bartók a XX. század egyik legfontosabb zeneszerzője, a fiataloknak jelenleg mégsem kerül igazán fókuszába. Ez a verseny arra mindenképpen remek alkalmat nyújt, hogy a fiatal versenyzők, illetve a szólista vagy kamarazenei ambíciókkal rendelkező ifjú zenészek Bartók felé fordulhassanak. Ezáltal egy rendkívül sokszínű, gazdag világgal gyarapodhatnak.

– mondta a hegedűművész.

A  zsűri: Stephan Picard, Maxim Rysanov, Halász Péter, Yayoi Toda, Daniel Phillips, Roland Daugareil,  Fekete Gyula, Keller András és Baráti Kristóf. Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor

Keller Andrásnak a Zeneakadémia rektori posztjára beadott pályázatában is kiemelt szerephez jut a nemzetköziség és a növendékek számára biztosított fellépési lehetőségek kérdése. A Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, karmester ezúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen zenei versenyek fontos szerepet játszanak a fiatal művészek életében.

Nagyon örülnék, ha egyre több kiváló magyar fiatal részt tudna venni a jövőben ilyen világversenyeken. Ebben bizonyára az is segítheti őket, ha országszerte egyre több koncertezési lehetőséghez juthatnának

– fejtette ki gondolatait Keller András. – Büszke vagyok rá, hogy a Zeneakadémia ilyen professzionális versenyt tud rendezni, és annak is nagyon örülök, hogy a figyelem a Zeneakadémiára és Bartók Béla zenéjére irányult – mondta a művész. Hozzátette, hogy Bartókra világszerte sokan úgy tekintenek, mint egy nagyon keleti, nagyon kortárs és nagyon energikus zeneszerzőre, pedig a Beethovenhez való hasonlóság felől közelítve jobban megfejthetjük munkásságának lényegét. – Bartók az európai zenét úgy újította meg, hogy a Kárpát-medencei népek zenéjét integrálta a klasszikus nyugat-európai zenei hagyományba, így a műveihez klasszikus irányból kell közelíteni. Ez az interpretáció szempontjából is fontos – hangsúlyozta, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a Bartók-művek előadása előtt a fennmaradt dokumentumok mellett a szerző kortársainak interpretációit is érdemes tanulmányozni – Nem úgy kell játszaniuk, ahogy az elődjeik tették, de az autentikus források hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kialakítsák a saját hangjukat – zárta gondolatait Keller András.

Borítókép: A döntőnek és a gálának a Zeneakadémia impozáns nagyterme adott otthont (Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor)