Idén a hegedűsök mérettettek meg a Bartók Világversenyen

Összesen 26 ország 97 hegedűművész-növendéke mérte össze tudását a Zeneakadémia Bartók Világversenyén. A világszerte elismert tagokból álló nemzetközi zsűri döntése alapján végül hat versenyző, köztük a magyar Kelemen Gáspár is bekerült a szeptember 9-i döntőbe. A rangos megméretést végül a Berlinben élő, moldáv származású Lilia Pocitari nyerte.

A győztes versenyző az elődöntőben Bartók 1. rapszódia (Rhapsody No. 1, BB 94a) és J. S. Bach: 1. (g-moll) hegedűszonáta (Violin Sonata No. 1 in G minor, BWV 1001 – 1. Adagio) című művét adta elő. A középdöntőben Bartók 1. hegedű-zongora szonátájável (Sonata for Violin and Piano No. 1, BB 84 – 3. Allegro), Ravel Tzigane című szerzeményével, Debussy g-moll hegedű-zongora szonátájával (Sonata for Violin and Piano in G minor) és Veljko Nenadić: Two Movements – Impromptu and Perpetuum mobile for Violin and Piano című szerzeményével varázsolta el a zsűrit és a közönséget. A döntőt Tchaikovsky: D-dúr hegedűversenyével (Violin Concerto in D major, op. 35) indult és nyert.

Lilia Pocitari és a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, vezényel: Kovács János. Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor

A versenyzők az életre szóló, későbbi pályafutásuk szempontjából is meghatározó élmény és tapasztalat mellett pénzjutalommal gazdagodhattak. Az első helyezett 22 ezer, a második 14 ezer, a harmadik nyolcezer eurónyi pénzjutalomban részesült. Ezenfelül 2000 euróval jutalmazták a kortárs darabok legjobb előadását, és egyéb különdíjakat is odaítélt a Daniel Phillips amerikai hegedűművész, a New York-i The Juilliard School oktatója által vezetett nemzetközi zsűri, amelynek három tagja még a középdöntők alkalmával megosztotta velünk a versennyel és a versenyzőkkel kapcsolatos gondolatait. 

Halász Péter karmester szerint a versenyzők különböző kultúrákat képviselve változatos hegedülési stílusokat hoztak magukkal. 

Öröm volt látni, hogy a versenyzők magas technikai szinten hegedültek, még akkor is, ha nehéz feladatot kaptak. Ilyen volt például, amikor rögtön az elején Bach-művet kellett előadniuk, mert abban minden kiderül, semmit nem lehet elfedni. Érdekes volt már az elődöntőben is megtapasztalni, hogy ki uralja annyira a technikáját, hogy szabadon tudjon zenélni

– mondta Halász Péter, aki kérésünkre egy megfontolandó tanáccsal is szolgált nem csupán a versenyzők, de minden zenész, sőt minden művész számára. – Azok az igazán értékes pillanatok, amelyeket megteremtve adni tudunk valamit a közönségnek. Ez a legfontosabb. Bármelyik hangszeres művésznek azt tanácsolnám, próbáljon meg közölni a zenével, és akkor játsszon, ha van mondanivalója – osztotta meg gondolatait a karmester.

Baráti Kristóf Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, a Zeneakadémia Vonós Tanszékének vezetője egyebek mellett az előválogatás jelentőségére hívta fel a figyelmet. – Ez óriási előnye az utóbbi néhány évnek, mert így a közönség elé kerülő produkciók már az elődöntőben is kifejezetten magas színvonalat mutattak. Mi már a szubjektív tényezőket figyelembe véve tudtunk dönteni a versenyzők között. Azt figyeltük, ki hogyan formál meg egy adott darabot, és kiben látjuk meg az igazi egyéniséget – avatott be a döntéshozatal szempontjaiba a hegedűművész, aki egyebek mellett azt is elárulta, miért örül neki, hogy a verseny keretében ennyi Bartók-művet hallhattunk, ráadásul ilyen érzelemgazdag előadásokban.

Bartók a XX. század egyik legfontosabb zeneszerzője, a fiataloknak jelenleg mégsem kerül igazán fókuszába. Ez a verseny arra mindenképpen remek alkalmat nyújt, hogy a fiatal versenyzők, illetve a szólista vagy kamarazenei ambíciókkal rendelkező ifjú zenészek Bartók felé fordulhassanak. Ezáltal egy rendkívül sokszínű, gazdag világgal gyarapodhatnak.

– mondta a hegedűművész.

A  zsűri: Stephan Picard, Maxim Rysanov, Halász Péter, Yayoi Toda, Daniel Phillips, Roland Daugareil,  Fekete Gyula, Keller András és Baráti Kristóf. Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor

Keller Andrásnak a Zeneakadémia rektori posztjára beadott pályázatában is kiemelt szerephez jut a nemzetköziség és a növendékek számára biztosított fellépési lehetőségek kérdése. A Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész, karmester ezúttal arra hívta fel a figyelmet, hogy az ilyen zenei versenyek fontos szerepet játszanak a fiatal művészek életében.

Nagyon örülnék, ha egyre több kiváló magyar fiatal részt tudna venni a jövőben ilyen világversenyeken. Ebben bizonyára az is segítheti őket, ha országszerte egyre több koncertezési lehetőséghez juthatnának

– fejtette ki gondolatait Keller András. – Büszke vagyok rá, hogy a Zeneakadémia ilyen professzionális versenyt tud rendezni, és annak is nagyon örülök, hogy a figyelem a Zeneakadémiára és Bartók Béla zenéjére irányult – mondta a művész. Hozzátette, hogy Bartókra világszerte sokan úgy tekintenek, mint egy nagyon keleti, nagyon kortárs és nagyon energikus zeneszerzőre, pedig a Beethovenhez való hasonlóság felől közelítve jobban megfejthetjük munkásságának lényegét. – Bartók az európai zenét úgy újította meg, hogy a Kárpát-medencei népek zenéjét integrálta a klasszikus nyugat-európai zenei hagyományba, így a műveihez klasszikus irányból kell közelíteni. Ez az interpretáció szempontjából is fontos – hangsúlyozta, majd arra is felhívta a figyelmet, hogy a Bartók-művek előadása előtt a fennmaradt dokumentumok mellett a szerző kortársainak interpretációit is érdemes tanulmányozni – Nem úgy kell játszaniuk, ahogy az elődjeik tették, de az autentikus források hozzájárulhatnak ahhoz, hogy kialakítsák a saját hangjukat – zárta gondolatait Keller András.

Borítókép: A döntőnek és a gálának a Zeneakadémia impozáns nagyterme adott otthont (Fotó: Zeneakadémia/Valuska Gábor)