A 250 esztendővel ezelőtt megalapított vállalat nagyszabású kiállítással tekint vissza negyed évezredes múltjára. A szerda este megnyitott jubileumi kiállításon 250 különleges műtárgy, festmény, ékszer és bútor mutatja meg, milyen remekművek futottak át a vállalat becsüseinek és kereskedőinek kezén. A BÁV Art Aukciósház és Galériában november 12-ig látható tárlaton a Magyar Nemzeti Múzeumtól, a Szépművészeti Múzeumtól, az Iparművészeti Múzeumtól, a Magyar Nemzeti Galériától és a Hadtörténeti Múzeumtól kölcsönzött tárgyak láthatók, csupa olyan műtárgy, amely valamikor a BÁV Zrt.-n keresztül került közgyűjteményeinkbe.
A nagyszabású kiállítást köszöntő Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke emlékeztetett arra, hogy a hitelezés, azon belül a biztosítékadás, a zálogtárgy fejében történő kölcsönnyújtás jóformán egyidős az emberiséggel, és sok évezreddel megelőzi a pénzgazdálkodás kialakulását. Hozzátette: amikor 250 évvel ezelőtt megalapították a BÁV Zrt. jogelődjét olyan alapelvet fektettek le, amelyek a mai napig meghatározzák a társaság működését.
Nagy Elek, a BÁV igazgatóságának elnöke a különleges kiállítás megnyitóján azt hangsúlyozta, milyen szorosan összefonódik ezen a területen a pénzügy és a művészet. De hozzátehetjük, ahogy a kiállításon végigsétálunk, kiderül, nemcsak pénz és művészet találkozik itt, de a művészettörténet, a kultúrtörténet, s mindezeken keresztül a magyar nemzet történetének utolsó negyed évezrede is látható ebben a kiállítótérben.
L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kiemelte, hogy az intézmény, amelyet évszázados kapcsolat köt össze a BÁV-val, 113 műtárgyat – majdnem a kiállított tárgyak felét – kölcsönözte a jubileumi kiállításra. Komoly kvalitású, csúcsdarabokat hoztak el az Eötvös-gyűjteményből, az üvegkerámia-gyűjteményből, az óragyűjteményből, a fegyvergyűjteményből és az éremtárból.
A rendhagyó tárlaton nemcsak legnagyobb festőink alkotásait csodálhatjuk meg,
de iparművészeink remekeit, ötvösművészeink lenyűgöző alkotásait, történelmi relikviákat és egyedi kuriózumokat is.
Megtekinthetjük például a magyar koronázási palást egy darabja, amit annak idején rekordáron vásárolt meg a Magyar Nemzeti Múzeum, megnézhetjük többek között a XIX. századi magyar romantika egyik legjelentősebb festőjének, Székely Bertalannak az Önarcképét, Johann Georg Hann ezüst levesestálját, amelynek súlya megközelíti a 10 kilogrammot, illetve a vibráló, lenyűgöző Fischer Emil vázát, amely Pálinkás Béla tervei alapján készült. A kiállított festmények, grafikák, bútorok, ezüsttárgyak, ékszerek, órák, érmék, üveg- és porcelántárgyak, kerámiák, legyezők és textiltárgyak bepillantást adnak abba a sokszínűségbe amit a BÁV képvisel a műkereskedelemben.
Az izgalmas válogatás azért is rendkívüli, mert megmutatja, milyen értékes szerepük van a műgyűjtőknek, műgyűjteményeknek a kulturális emlékezetünkben, milyen fontos ezek korrekt kereskedelme, illetve mennyire jelentős az a lehetőség, hogy a nyilvános műkereskedelem révén nemzeti értékeink könnyen utat találhatnak közös gyűjteményeink felé.
L. Simon László, aki maga is tapasztalt műgyűjtő, elmondta, hogy a magyar műkereskedelemben sokáig eleven hagyomány volt, hogy amikor kiderült, valamelyik múzeum is igényt tartana egy-egy kalapács alá kerülő tárgyra, akkor a gyűjtők hátraléptek, nem licitáltak az árveréseken, hogy így segítsék a közgyűjtemények gyarapodását. Maguknak is jó szolgálatot tettek ezzel, hiszen a múzeumok virágzása az egész műkereskedelem gazdagságához hozzájárul. Így amikor a kiállítás csodáit végignézzük, amikor azt látjuk, mi minden került magángyűjteményekből a nagy állami múzeumokba, hálával gondolhatunk kultúrkincseink lelkes magángyűjtőire.
Borítókép: Nagy Elek, a BÁV Zrt. igazgatóságának elnöke a kiállítás megnyitóján (Fotó: Kurucz Árpád)
