Az esemény küldetése határon innen és túl is az, hogy rámutasson az előadó-művészet és az építészet szerves kapcsolatára. Így a hangversenyek mellett építészeti kiállítások, szakmai beszélgetések várják idén is a közönséget, amelyekben bemutatkoznak olyan kortárs alkotóműhelyek, amelyek a Kárpát-medence népi műveltségét tekintik művészetük kiindulópontjának. Az idei év újdonsága, hogy az utóbbi esztendőkben kibontakozó pajtamozgalom is helyet kap a fesztiválon, ugyanis lesz előadás a témával kapcsolatban, valamint a mezőkövesdi Táncpajta is megjelenik helyszínként.
Csernyus Lőrinc Ybl Miklós-díjas építész, a fesztivál építészeti szakértője lapunknak hangsúlyozta, hogy a rendezvénysorozat névötlete a sevillai világkiállításra tervezett Makovecz-pavilon nyomán született, amelynek hét tornya van.
A rendezvény atyja, Kiss Ferenc a mester áldásával a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején szervezte meg először a megmozdulást, ám az esemény a mester halálával kapott hangsúlyt. A szervezésbe ekkoriban lépett be Horváth László, a Fonó igazgatója
– mondta az egykori Makovecz-tanítvány, aki felidézte a Friedrich von Schlegel filozófushoz köthető kétszáz éves mondást, miszerint az építészet megfagyott zene.
– Már a középkortól kezdve megfigyelhető a zene és az építészet kapcsolata, elég csak a gregoriánra gondolni, amely szervesen kötődött a középkori templomokhoz. Egyfajta befogadóművészetként is tekinthetünk az építészetre, mivel kiállításokhoz, előadásokhoz kötődik, magyarul minden művészetnek egy épület ad otthont.
Az eseménysorozat két egymástól távoli, határon túli településen, Lendván és Csíkszeredán indul, de Kolozsváron, Mátészalkán, Pakson, Makón, Mezőkövesden és Budapesten is találnak programot az érdeklődők. A fesztivál november 20-án a Hagyományok Házában ér véget, a gálán fellép a Magyar Állami Népi Együttes és a Pro Musica Leánykar Szarvas József színművész közreműködésével.
– Ez egy vándorló fesztivál, és az egész Kárpát-medencére kiterjed. Mivel Makovecz Imre rengeteg kis faluba is tervezett építményeket, így számos vidéki helyszínen is megjelenünk; kicsit olyan ez, mint egy magyar El Camino – fogalmazott Csernyus Lőrinc.
Horváth László, a Fonó Budai Zeneház vezetője, a Héttorony fesztiváligazgatója lapunknak arról beszélt a rendezvénysor kapcsán, hogy nagy felfedezés volt az, amikor rájöttek, hogy az emberi hang, tehát az énekesprodukciók hangosítás nélkül ezekben a kupolákban, terekben egyszerűen zseniális élményeket generálnak.
Volt egy gondolatunk, hogy elvisszük az egészet a kórusok irányába, mert amikor például a Szent Efrém Férfikar vagy a Pro Musica Leánykar éneke töltötte be ezeket a épületeket, akkor megállt az idő. Ám a nép- és világzenének fontos helye volt Makovecz életében, mert egyrészt az asztalán mindig volt egy ilyen műfajú kazetta, amit hallgatott, másrészt az ő művészete, gondolatisága is ebből a kulturkörből inspirálódott
– mesélte a vajdasági születésű kulturális szakember. Hozzátette: a fesztivál szellemiségében a mester és tanítvány kapcsolata nagy hangsúlyt kap. – Makovecz azért tudott iskolateremtő lenni, mert megbízott a tanítványaiban, sőt lehetőséget adott nekik arra, hogy a tőle kapott szakismeretet továbbfejlesszék. Így tesz például Dresch Mihály is, aki Dresch Vonós Quartetjében adja tovább a tudását.
Borítókép: Makovecz-boltívek alatt forog a tánc (Forrás: Facebook/Héttorony Fesztivál)
