John Sadovy 1956-os képei a Nemzeti Múzeumban

A Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a fotós két lányával, Liza Jane Sadovyval és Yvonne Sadovy de Mitchesonnal együttműködve fényképkiállítást állított össze Sadovy 1956-ban, a forradalom napjaiban Budapesten készített felvételeiből.

2023. 10. 23. 15:20
John Sadovy kiállításmegnyitó a Magyar Nemzeti Múzeumban
2023.10.20 Budapest John Sadovy fotókiállítás, Magyar Nemzeti Múzeum Kövér László, L Simon László Fotó: Kurucz Árpád
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Abban, hogy a nyugati világ intenzív figyelemmel és erős érzelmi azonosulással követte a magyarok szabadságért és függetlenségért vívott küzdelmét, majd a forradalom leverésének következményeit, és hogy azután sikeres volt a mintegy 200 000 magyar menekült nyugati országokba történő befogadása, vitathatatlanul nagy szerepe volt a tömegtájékoztatásnak. 

A nyugati képes magazinok 1956-os sajtófotói és képriportjai közül kétségtelenül az amerikai Life magazin képei váltak a legismertebbekké, és fejtették ki a legszélesebb körű hatást szerte a világon. 

A képeket a cseh származású fotóriporter, John Sadovy készítette.

John Sadovy megörökítette az 1956-os eseményeket
John Sadovy négy napig fotózta a budapesti eseményeket. Fotó: John Sadovy/Guardian.com

 

John Sadovy Budapesten

A magyar forradalom kitörése az egész világot váratlanul érte, az ország egyik napról a másikra a világsajtó figyelmének központjába került. A magyar vonatkozású képriportok iránti érdeklődést fokozta, hogy az október utolsó napjaiban tömegesen a helyszínre érkező tudósítóknak, köztük fotóriportereknek és operatőröknek – becslések szerint a számuk 150 körül mozgott – évek óta először nyílt arra lehetőségük, hogy a vasfüggöny mögött lévő, a hidegháború miatt elzárt országba bejussanak és objektív tudósítást készítsenek.

Köztük volt John Sadovy, aki 1925. október 29-én született egy kelet-csehszlovákiai faluban, Pisekben.

Már fiatalkorában fotográfus szeretett volna lenni, az első gépét – egy SIDA fényképezőgépet – postán rendelte Németországból, majd autodidakta módon tanult meg fényképezni. 1939-ben a brit parancsnokság alatt lévő egyik lengyel hadosztályhoz csatlakozott, ahol fotográfusként dolgozott az olasz fronton. 
A háború után Angliában maradt, először a Picture Postban jelentek meg képei 1951-ben, ettől kezdve rendszeresen kapott munkát különböző lapoktól (Paris Match, Time, Vogue). 

1955-ben már a Life magazinnak dolgozott szabadúszóként, majd egy évvel később, a magyarországi forradalom kitörésekor a magazin őt küldte Budapestre.

Az ekkor már brit állampolgárságú, de éppen Franciaországban élő Sadovy még nem volt különösebben ismert Amerikában. A Life szerkesztője, Timothy Foote akart mindenáron vele dolgozni, mert őt találta a legalkalmasabbnak a bonyolult feladatra. Az egyik fő érv hadifotósi tapasztalata mellett az volt, hogy Sadovy a Life fotósaival ellentétben több nyelven beszélt. A cseh, lengyel és angol mellett tudott németül, és egy kicsit értett oroszul is. Foote 1955-ben dolgozott együtt a fotóssal Marokkóban, a Life-nak készítettek egy anyagot. Már ekkor bebizonyosodott, hogy az egyébként szelíd és szerény Sadovy a legveszélyesebb helyzetekben sem veszíti el hidegvérét, és kitűnő képeket készít.

 

Az 1956-os forradalom képei

Sadovy az egyik első nyugati fotóriporter volt, aki eljutott Magyarországra az ’56-os forradalom idején.

Ahogy azt a fényképek is mutatják, a tudósítás különösen veszélyes volt, a harcok alatt a fotós és Tim Foote is megsérült, kollégájuk, a Paris Match-nek dolgozó Jean-Pierre Pedrazzini pedig lövések következtében meg is halt. Sadovy képei megörökítették mindkét oldal atrocitásait, és először a Life magazin 1956. november 12-i számában jelentek meg – ezek mutatták meg a világnak, hogy mi történt Budapesten.

Október 29. és november 1. között tudósítottak a városból, így 30-án a rémhírek és a sorozatos félreértések miatt eldurvuló Köztársaság téri tragikus eseményeknek is szemtanúi lehettek. A városban futótűzként terjedt a hír, hogy a kommunista pártszékházban az ÁVH-sok foglyokat ejtettek, és elbarikádozták magukat. Egy forradalmár segítségével Foote és Sadovy is a helyszínre sietett. Miután Foote bal kezét még a tűzharc elején megsebesítette egy eltévedt golyó és kórházba került, Sadovy egyedül folytatta a munkát. A többórás tűzharcot és az azt követő népítéletet a Life tudósítói közül egyedül Sadovy nézte végig és dokumentálta kamerájával.

A képek mellett Sadovy: Az emberek úgy hullottak, mint a legyek című szöveges beszámolója is megjelent a lapban, amely a Köztársaság téri eseményekről tudósított. 

Sadovy hátborzongatóan érzékletes leírást adott arról, milyen volt a sűrű golyózáporban a tér közepén fedezéket találni, miközben „az emberek úgy hullottak, mint a legyek”, hason a tank mellé kúszni, hogy minél közelebbről lehessen a tűzharcot fotózni, és érezni a székházra célzó „ágyú torkolattüzének perzselő melegét”. Ahogy az visszaemlékezéséből is kiderül, meglehetősen kaotikus volt a helyzet, nem lehetett tudni, honnan érkeznek a lövések, ki az ellenség és ki a barát. Sadovy az ostromot követően annak is szemtanúja volt, hogyan álltak bosszút a feldühödött felkelők az ÁVH-soknak vélt személyeken, akik magukat megadva kijöttek a térre. Naturalista részletességgel és megrendültségét nem leplezve számolt be a sokkoló és felkavaró látványt nyújtó népítélet különféle megnyilvánulásairól, amelyeket kamerájával is dokumentált. 

Köztük volt az a csoportos kivégzés is, amelyről leghíresebb fotósorozatát készítette.

John Sadovyt megrázták az események. Otthon nem beszélt élményeiről, nem is igazán volt beszédes típus, a kiállítás megnyitásán részt vevő lányai legalábbis így emlékeznek vissza rá. Az 1960-as években saját vállalkozásba kezdett és számos nagyobb reklám- és divatcégnek dolgozott, az 1970-es években pedig megalapította a Mill House nyomdát, amely magas színvonalú művészi nyomtatványokat készített. Az első, 1983-as agyvérzését követően többet nem fényképezett, majd 2011-ben hunyt el. 

Yvonne Sadovy és húga, Liza Sadovy a mai napig őrzik munkásságát. A budapesti kiállítás is nagymértékben nekik köszönhető.

Három évvel vagyok idősebb a húgomnál, szóval valószínűleg több dolog maradt meg bennem azokból az időkből. A Magyarországon készült fotók sokáig kint voltak a lakásunk falain, valamint az irodájában. Volt, hogy rákérdeztem, de sosem értettem meg pontosan, mi is történt ott, csupán annyit tudtam meg a válaszából, hogy nagyon felzaklatta a dolog

 – mondta Yvonne Sadovy.

 

A kiállítás, amely teljesebb képet ad

A fotográfiákból 2016-ban már rendeztek kiállítást Londonban, Yvonne Sadovy így látja a két kiállítás közti különbséget:

– A londoni tárlat igazán átfogó gyűjtemény volt, amely munkáinak legismertebb darabjait, és néhány addig nem látott képet mutatott be a hatvanadik évforduló alkalmából. A budapestin ezzel szemben olyan képek is láthatóak, amelyek kevésbé ismertek, vagy korábban még nem voltak publikálva, amelyek a mindennapi életre fókuszálnak az erőszak helyett. A fotók, amik híressé tették őt, egyes magazinok által különböző céllal kiválogatott képek. Ami számomra igazán lenyűgöző, hogy azalatt a négy nap alatt, amit Budapesten töltött, mintegy 700 képet készített, ráadásul ezekből rengeteg egyáltalán nem ábrázol erőszakot. 

Ezek a fotók az embereket mutatják be, a reményüket, bánatukat, fiatalságukat. 

Nagyon örülök, mert úgy érzem, hogy ez a kiállítás jóval többet mutat be munkásságából. Fotóinak széles skáláját, amit 1956-ban itt készített, amit itt megtapasztalt, amit látott. Egy jóval teljesebb képet.

A Szabadságharcosok között című fotókiállítást december 10-éig tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeumban.

 

Borítókép: A kiállítás megnyitóján részt vett Kövér László, L. Simon László, Földváriné Kiss Réka és John Sadovy két lánya, Yvonne és Liza is (Fotó: Kurucz Árpád)

 

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.