„Isten malmai gyorsan őrölnek” – írja naplójába 1956. október 23-áról Márai Sándor. Pontosan egy év múlva az amerikai emigrációban élő magyar író bemegy egy templomba és mécsest gyújt. Azt írja: „Forradalmakat nem lehet szentimentálisan szemlélni… De a mécsest meg kell gyújtani.” És hozzáteszi: „Esztendő előtt Magyarországon – és Lengyelországban – nemcsak a »kommunizmus«, tehát a rendőrállam és a terror bukott meg, hanem a szocializmusnak nevezett termelési rendszer is.”
1956. október 23. nemzeti történelmünk egyik csodálatos „csillagórája”, amely több nemzedéknyi időre visszavonhatatlanul meghatározta népünk, régiónk, sőt az egész emberiség sorsát. Magyarok milliói nevében írta Faludy György költő 1956, te csillag című fájdalmas-gyönyörű versében: „ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, / nem múlt vagy nékem, nem történelem, / de húsom-vérem, lényem egy darabja, / szívem, gerincem…”
A magyar csoda, amit 1956 őszén az egész szabad világ csodált és magasztalt, az volt, hogy a magyar nép – a diákoktól a munkásokon és parasztokon át az értelmiségig – hirtelen, váratlanul, egyöntetűen kimondta: elég volt! Elég volt a hazugságból és a rabságból, igazul, szabadon, méltósággal akar élni. Világraszóló csoda volt, hogy október 23-án néhány óra leforgása alatt a békés tömegfelvonulásból spontán népfelkelés, forradalom, majd nemzeti szabadságharc lett a hazai elnyomókkal és az idegen megszállókkal szemben.
Miért ünnepeljük – nem elbukott, hanem – a szovjet birodalom gigászi hadserege által levert forradalmunkat és szabadságharcunkat? A kommunista diktatúra által üldözött, bebörtönzött, evilági értelemben legyőzött Mindszenty József bíborosnak ez volt a jelmondata: „Devictus vincit!” – azaz „Legyőzetve győz!” Ő írta, hogy a kegyetlenül eltiport és megtorolt 1956-os magyar szabadságharc két vesztese az erkölcsileg lezüllött világkommunizmus és a tétlen, megbénult, erejét vesztett Nyugat lett, az Egyesült Nemzetek Szervezetével az élen. S velük szemben „milyen felemelő volt a kis magyar nép erkölcsi ereje, hihetetlen bátorsága, összetartása, embersége, szívóssága”.
Az elmúlt fél évezredben (egyetlen győztes szabadságharcunkat, a Bocskai-felkelést leszámítva) rengeteg veszedelem, vereség és veszteség sújtotta népünket. Miért ünnepeljük mégis levert forradalmainkat és szabadságharcainkat? Mert október 23-a március 15-ével együtt két olyan nemzeti ünnepünk, amikor arra emlékezünk és emlékeztetünk, hogy – a Petőfi által a szabadság népének nevezett – magyarság legyőzetve győzött. Nekünk ilyen sors, ilyen történelem jutott. Ismét Márait idézve: „Boldog népeknek nincs történelmük… Magyarországnak, sajnos, van.”
Sajnos?! A történelem orgonáján az Isten játszik, mondta a kommunista fogságból 1956. október végén kiszabadított Mindszenty, amin ma is érdemes elgondolkodnunk.
Tudjuk, az orgona, a „hangszerek királya” a legnagyobb méretű, hangerejű, hangterjedelmű és a legváltozatosabb hangszínekkel rendelkező hangszer. Hogy a magyar történelem orgonája szinte egyedülállóan sok, különböző hangszínű, hangerejű és hangfekvésű sípcsaládot, regisztert tartalmaz, arra kiváló példa éppen október 23-a. Elbűvölő és felemelő, illetve megrendítő, ha számba vesszük és tudatosítjuk, hogy a naptári évnek csupán ehhez az egyetlen napjához mennyi nevezetes magyar történelmi esemény, történés fűződik. A teljesség igénye nélkül:
1456-ban október 23-án hunyt el – az 1690-ben szentté avatott – Kapisztrán János német származású itáliai ferences szerzetes, híres vándorprédikátor, aki a II. „Hódító” Mehmed oszmán szultán hadserege fölött aratott, világraszóló nándorfehérvári diadalnak Hunyadi János mellett a másik főhőse, a Magyarországot megvédő keresztes had megszervezője és karizmatikus vezetője lett. A közép-olaszországi Capestranóban levő szülőháza falán halálának pont ötszázadik évfordulóján, 1956. október 23-án helyeztek el márvány emléktáblát emigráns magyarok. És éppen aznap a szent mellszobra Magyarország felé fordult! Vagyis Nándorfehérvár után ötszáz évvel Magyarországon ismét történt egy nagy csoda, s a két világtörténelmi eseményt Kapisztrán személye köti össze.
Október 23. nemzeti ünnep 
