A Semmelweis egy küzdelmes orvosi sorstörténet

Az amerikai világpremier után november 30-án Magyarországon is bemutatják a Semmelweis című nagyjátékfilmet. Az anyák megmentőjének kálváriáját bemutató alkotás egyebek között elhozta a Los Angeles-i Magyar Filmfesztivál legjobb filmjének járó díjat is. Az orvoslásra épülő filmek széles skáláját vonultatja fel a mozgóképtörténet, és bár ezek sok nézőpontból értelmezhetők, társadalmi kontextusba ágyazottságuk és a szociális ügyek iránti érzékenységük összekapcsolhatja őket.

Forrás: a film facebook oldala

A Nem tűntem el, Richter Gedeon kutató, gyógyszerész életéről is készült történelmi dokumentum-játékfilm is említhető az orvosi filmek között. A 2014-ben, Spáh Dávid rendezésében született munka az elmúlt másfél évszázad magyar történelmének egyik legkiemelkedőbb alakját idézi fel. Hetven évvel azután, hogy a tudós eltűnt  a rakparton, holttestét nem sikerült megtalálni. 

A hatalom jelképe a Száll a kakukk fészkére 

Máshova vezet, de az egészségügyi filmek közé sorolható Milos Forman Száll a kakukk fészkére című klasszikusa, amely 

az elmegyógyintézetek alapvetően hatalmi természetére mutat rá.

A főszereplőnek, McMurphynek  (Jack Nicholson) lényegében semmi súlyos, diagnosztizált baja nincs, egy renitens bajkeverő, aki azért kerül a zárt osztályra, mert nem illeszthető a rendszerbe, de igazán nem követ el olyan bűncselekményeket, amelyekért elítélhető lenne. 

Inkább a főhős fogva tartásának, mint gyógykezelésének a története az amerikai film. 

Orvos-beteg kotextussal nem is nagyon találkozunk a műben, az orvos alig tűnik fel. Az elmegyógyintézet afféle metaforája a hatalmi elnyomásnak, a téboly pedig a lázadásé.  A Száll a kakukk fészkére bemutatása után nagyot szólt: a második film, amely elnyerte az öt legfontosabb díj (legjobb film, rendezés, színész, színésznő és forgatókönyvíró) mindegyikét. Érdekesség, hogy az 1975-ben készített mű film producere Michael Douglas színész, aki élete első Oscar-díját vihette haza ezért az alkotásért.

Magyar  orvosfilm a kemény diktatúrában

Sajátosan magyar 

generációs élményt fogalmaz meg a gyógyításra kivetítve Jancsó Miklós 

az Oldás és kötés című, 1963-as filmben, amelyet Hernádi Gyulával közösen írtak. A népi kollégiumokból kikerült ambiciózus ifjú sebész, Jámbor Ambrus nehezen veszi tudomásul, hogy az idősebb professzorra bíznak egy szívműtétet. Ő úgy véli, hogy lejárt az idejük, frissítésre van szükség. A fiatal Latinovits Zoltán emlékezetes alakítása a hitében megtört értelmiségi, aki kezdetben a művészek között, majd vidéken, apja birtokán próbálja feldolgozni a történteket. 

Habár nem az orvoslás van a fókuszban, a rendszerváltozás idejének ikonikus filmjében, Bereményi Géza Eldorádójában, mégis lényeges mozzanata a gyilkos kór elleni harc az életrajzi ihletésű, történelmi filmnek.

Az életben maradás lehetőségei és az orvosi megvesztegethetőség korának  mikrotársadalmi látlelete. Az egész gyerektársadalmat félelemben tartó diftéria a szerző felnövésének meghatározó eleme. A nagyapa, Monori Sándor (Eperjes Károly) nem engedi, hogy unokája a torokgyík áldozata legyen, arannyal vesztegeti meg az orvost, aki végül megmenti a fiú életét.

Bereményi Géza több interjúban beszélt arról, hogy a jelenetben kereskedő nagyapját idézte meg, aki az 1950-es, tömeges gyerekhalállal járó nagy diftériajárvány idején egy kiló aranyat adott egy orvosnak, hogy emelje ki a már haldokló unokáját az elkülönítőből, és mentse meg az életét. A Kossuth-díjas filmrendező, író, forgatókönyvíró, dalszerző az  Eldorádóval (1988) elnyerte a legjobb rendezőnek járó Európai Filmdíjat. 

Három díjat nyert a Semmelweis a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon: Koltai Lajos rendezése lett a legjobb film, Vecsei H. Miklós a legjobb színész, Nagy Katica pedig a legjobb színésznő díját nyerte el az anyák megmentőjéről készült mozgóképben nyújtott alakításáért.

Borítókép: Nagy Katica és Vecsei H. Miklós a Semmelweis-film főszereplői (Forrás: a film Facebook-oldala)