A művész rendszeresen részt vesz a Munkácsy Mihály Múzeum kiállításmegnyitóin, ahol egy különleges hangszeren, marimbán játszik. A riporter kérdésére, hogy hol, hogyan került kapcsolatba a zenével, elmondta, hogy egészen kis korában hallotta meg a klarinét hangját, amely teljesen elbűvölte. Az ütős hangszerekbe akkor szeretett bele, amikor a szülei elvitték az Amadinda Ütőegyüttes koncertjére, ahol leesett az álla, mire képesek a zenészek az ütőhangszerekkel. Ma már nagyon fontos számára, hogy ne csak gyakorolja a zenélést, hanem át is adja annak szépségeit.
Szeretném azt az élményt megosztani másokkal, átadni azt a rajongást, szeretetet a zene felé, amit akkor kaptam. A marimba lassan 120 éves, és bár kevés van belőle, mégis egyre több helyen képviselteti magát. Kuriózumként szeretném megosztani, de nem csak erre építem fel az imidzset, a koncertek hangulatát, tartalmát
– hangsúlyozta a művésztanár.
Szives Márton elmondta, hogy nem is az a lényeg, hogy milyen hangszeren hallgatják az emberek a zenét, hanem az a fontos, hogy jó zenét hallgassanak. Idén szeptemberben fellépett a Zsidó Kulturális Fesztiválon, ahol Alex Jacobowitz utazó marimbaművésszel és a Szegedi Ütőegyüttessel a klasszikus koncertet és a zenei show-t ötvözték a Rumbach utcai zsinagógában. Sok visszajelzést kapott utána, hogy az embereknek fel sem tűnt, hogy egy szuper koncerten tulajdonképpen csak ütőhangszerek szerepeltek.
– Nekem ez is a célom, hogy közelebb hozzuk az embereket a zenéhez, megmutassuk nekik a különböző stílusokat, és mellesleg ütőhangszereken játsszunk.
Ezt csinálom a Munkácsy Vizuál projektben is, ami úgy jött létre, hogy látták egy vizuális koncertemet a Csabagyöngye Kulturális Központban, ahol Joan Miró festményei és Peter Klatzow zenéi jelentek meg egyben egy animáció segítségével. Ezt követően kezdődött meg az együttműködés a városfejlesztési céggel, a Munkácsy negyed apropóján.
A Pro Arte Aranyérem megszerzésével kapcsolatban kifejtette, hogy középiskolásként kezdett kutakodni az ütőhangszerek után – amellett, hogy közben már koncertezett is –, és aztán az Országos Művészeti Diákköri Konferenciát ezzel a kutatással megnyerte.
– Akik ezt megnyerik, jelentkezhetnek a hazai szakmai réteg krémjébe, a Pro Scientia Aranyérmesek Társaságába az aranyéremre, ahol az addigi szakmai munkájuk alapján értékelik az embereket.
Legnagyobb meglepetésemre megkaptam a Pro Scientia Pro Arte Aranyérmet. Ez egy életre szóló kitüntetés és felelősség is. Azóta ennek a társaságnak elnökségi tagja is vagyok.
A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjának elnyeréséről kifejtette, hogy ez tulajdonképpen olyan, mint egy doktori program. Szakmai eredmények alapján válogatják ki az embereket, akikbe bizalmat helyeznek.
– Egy hihetetlen magas színvonalú művészeti közeget adnak az embernek, hogy „Tessék, itt van, dolgozz benne három évig”, és mint egy doktori program végén, ennek is van egy végkimenetele. Nálam koncertek lesznek, illetve együtt dolgozok majd zeneszerzőkkel.
Új műveket hozunk létre, ezeket elemzem, ebből születik majd egy ütőhangszeres kiadvány, amivel azt segítem elő, hogy azok, akik még bizonytalanok az ütőhangszerek ismeretében, egy kézzelfogható, szerethető, feldolgozható anyaghoz jussanak, melyben oktatóvideók is lesznek.
A podcast-beszélgetés teljes terjedelmében ITT hallgatható meg.
