Nemrég mutatták be újra, ezúttal a Nemzeti Színházban a Grane – Képzelgések a Peer Gynt nyomán című előadást, melyet Blaskó Péter lánya, Blaskó Borbála rendezett, és amelyben a fia, Blaskó Bence is közreműködik élő zenével, énekkel.
– Ez egy nagyon nehéz, fizikailag és idegileg is megterhelő feladat, ugyanakkor gyönyörűséges, mert végig lehet élni egy egész emberéletet – mesélte kedves szerepéről a művész. – Mi a fordított változatot csináltuk meg, nem a fiatalember indul el, hanem öregemberként lép a térbe, és visszaemlékszik a fiatalkorára, az életének különböző történeteire. Elszámol az életével, hogy miket is tett – jót, rosszat. Egy idősebb embernek, mint most már én is vagyok, ez egy nagyon izgalmas visszatekintés lehet, és személyessé is válhat – mondta a színművész.
Az interjúban elhangzott, hogy Blaskó Péter túlesett egy szívrohamon is, amely után újraértékelt dolgokat, amelyek az új előadásban is megnyilvánulnak.
A Peer Gyntben szó esik hitről, szerelemről, hűségről, szépségről, önfeláldozásról, empátiáról is, amely szavak szerinte ma már amolyan elcsépelt, lenézendő dolgok. – Pedig ezek az emberi élet alapvetései. Ha nem ragaszkodunk bizonyos dolgokhoz, akkor tönkremegyünk. Akkor hová tendál ez a jelen pillanatban borzasztó világunk? Háború van, forrongás, és ez beleépül a szervezetünkbe, ami nem jó. Valami közös orvosság kéne. Felborult minden értékrend. Az önzés, a pénzimádat, a másik lenézése – ezek aggasztó, elszomorító dolgok. Az ember úgy gondolkodik, hogy talán a színház, az érzelmek, amiket én át tudok adni, az talán kicsit segít, egy picit gyógyszer. Hát nem annyira. És ez is szomorúvá teszi az embert. Pedig ez lenne a színház célja: a megtisztulás, a katarzis – fejtette ki a művész.
Arra a riporteri kérdésre, hogy a hit lehet-e ezekre a problémákra gyógyszer, Blaskó Péter azt válaszolta, hogy jelenleg a hit is összevissza van. Van a palesztin, az izraeli, a keresztény hit – meg mindennek a tagadása.
Az a pillanat már meghatározó volt, amikor az alaptörvénybe az Európai Unió nem vette bele, hogy az európai élet alapja a zsidó–keresztény valláson alapuló hit. Azzal, hogy ez szándékosan kimaradt, elkezdődött a hit erodálódása. Már félni kell a keresztény embernek, hogy nehogy baja legyen, mert már világszerte üldözik a kereszténységet – jelentette ki Blaskó.
Az ukrajnai háború kapcsán a színművész – bár saját bevallása szerint nem ért hozzá és nem szeret foglalkozni a politikával – elmondta, hogy azt azért furcsának találja, hogy Ursula von der Leyen azt mondja az Európai Uniónak, hogy a költségvetést úgy kell megcsinálni, hogy 2027-ig kellene támogatni az ukrajnai háborút.
Komolyan mondom, az ember elcsodálkozik, hogy mégis mire gondol? Hogy ez még 2027-ben is folytatódni fog? Még négy évig fogjuk finanszírozni az ukrajnai háborút? Az neki emberileg és mindenféle szempontból nem a célja, hogy ennek az iszonyatnak minél előbb vége legyen? Az kinek jó? Hát csak van itt egy háttérhatalmi érdek, ami ezt kiköveteli pénzzel, nyomással, mert valakik ezen nagyon-nagyon sokat keresnek, hogy ott halnak meg százezrével az emberek.
– Ez is egy tendencia, hogy háborúkat robbantunk ki, mert mi abból nagyon sokat keresünk – fejtette ki véleményét a művész.
Andor Éva azt is megkérdezte a színművésztől, hogy – mivel szerinte Blaskó Péter meglehetősen erős identitástudattal rendelkezik, és fontosak számára az értékek és a hit – amikor 2008-ban visszautasította a Kossuth-díjat, mert azt Gyurcsány Ferenctől kellett volna átvennie, ez is az identitáshoz ragaszkodás gesztusa volt-e?
Akkor egy olyan helyzet volt, amit nem volt szabad szó nélkül hagyni. Úgy gondoltam, hogy muszáj megszólalni, mert feszít engem az az indulat, ami 2006-ban történt. Az őszödi beszéd, az 1956-os megemlékezés szétverése, amikor ő nemzetellenes dolgokat követett el. Meg kellett, hogy az ember szólaljon.
– Azt mondták nekem többen, hogy a cipész maradjon a kaptafánál, a színész ne politizáljon, de hát a színész magánember is, és joga van a közélethez is hozzászólni, ha úgy érzi. Én pedig akkor nagyon úgy éreztem, hogy ezt el kell mondanom, és nyílt levélben meg is írtam a véleményemet. Azóta is nagyon jónak találom, hogy ezt megtehettem, hogy a Jóisten erőt adott ehhez. Nagyon sok visszajelzést, köszönetet kaptam érte a társadalom különböző rétegeinek képviselőitől, hogy helyettük is kimondtam mindezt – mondta Blaskó Péter színművész.
Az interjú a Kontextus YouTube-csatornáján itt nézhető vissza.
