Bozsik Yvette: Merjünk szabadok és a boldogok lenni

A koreográfus a Kontúr című műsorban hangsúlyozta, hogy az ember egész életében úton van, amely során a legfontosabb, hogy a nyugalomhoz és a békéhez érjen, hogy azt aztán megoszthassa embertársaival. Felidézte, hogy pályája alatt ő is sokat változott, eleinte rosszul érintette a kritika, a rosszindulatú véleménynyilvánítás, de már évek óta nem foglalkozik azokkal, mert tudja, hogy az alkotás, a teremtés a döntő, amellyel 

lehozhatjuk a földre mindazt, amit fentről kaptunk 

– mondta a Bozsik Yvette, majd hozzátette, hogy azt a világot akarja megteremteni, amelyet az égiek sugallnak. Kiemelte, hogy ahhoz, hogy a saját utunkat jártjuk, kellő bátorság is kell. 

Ő már fiatalon érezte, hogy ki akar törni a klasszikus balett keretei között. Ez a szabadság volt az, amely vezette.

A koreográfus felemlegette, hogy sokat segített pályáján, hogy mindig szeretett kísérletezni, és az is, hogy legbelül gyermek maradhatott. Belső tűz hajtotta, amelynek hatására képes volt megmutatni valamit a körülöttünk lévő, csodálatos világból.

Teremtő lélek vagyok, azóta jobban ki tudok állni magamért

 – mondta.

Bozsik Yvette azt is elárulta, hogy látomásai, álmai vezették, amire a tánc világában nagy szükség is van. 

A tánctársulatokban elemi jelentőségű az ösztönös ráérzés, amellyel szavak nélkül is értik egymást a tagok. Elmondta, hogy arra bátorítja tanítványait, hogy ők is a saját életükből merítsenek, azok alapján igyekezzenek megfogalmazni életüket a színpadon. Emlékeztetett arra, hogy az általa színpadra állított darabok során ő is komoly családi problémákat beszélt ki. Megtapasztalhatta, hogy a tánc nemcsak szakrális műfaj, hanem egyben terápia és gyógyír is.

Véleménye szerint a mai „pc-világunkban” megfojtják a művészi szabadságot, ez pedig prűddé tesz. 

Beszámolt arról is, hogy korukban az emberek alig mernek vágyakozni, álmodozni, mivel a digitális eszközök fogságába kerültek, ezért különösen arra buzdít, hogy merjünk szabadok és a boldogok lenni. Felidézte, hogy a dekadenciával és szépséggel telitöltött jelenünkben ehhez nem kis bátorság kell.

Szólt arról is, hogy idehaza a tekintélyelvű rendezéshez szoktak az emberek, ellenben ő úgy gondolja, hogy a megfélemlített színházak kora lejárt. Az alkotófolyamatokba mindenkit be kell vonni, mert csak így lehet „szeretetszínházat” létrehozni.

Improvizálni kell, gyermeknek kell lenni és a hibázni is kell a színpadon – magam is egy játékos bohóc vagyok

– majd hangsúlyozta, hogy mindenki oda rakja a fókuszt az életében, ahová szeretné, de érdemes az „égi törvényre” koncentrálni, s azt bemutatni az életben és a színpadon egyaránt.

Minden út befelé vezet: legyünk mágusok saját életünkben. Legyen öröm és a béke bennünk. Azon vagyok, hogy ezt kiterjesszem és átadhassam a közönségnek

– zárta beszédét Bozsik Yvette.

A teljes műsor ITT nézhető vissza.

Borítókép: Bozsik Yvette (Forrás: M5)