Megjelent Kertész Imre műhelynaplója

A Kertész Imre Intézet november 9-én tematikus nappal emlékezett meg Nobel-díjas írónk 94. születésnapjáról. Az egész napos rendezvény változatos programjai között a rendhagyó irodalomóra, a síremléknél megtartott koszorúzás, illetve az irodalom- és művészettörténeti séta mellett könyvbemutató is szerepelt, amelynek résztvevői Kertész Imre Vázlatok. Feljegyzések, tématervek 1958–1963 című, nemrég megjelent műhelynaplóját ismerhették meg.

20231109 budapest kertesz imre intezet kertesz imre konyvbemutato havran zoltan magyar nemzet

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány kiadásában, a Kertész Imre Intézet gondozásában megjelent kötet kapcsán Ács Margit Kossuth-díjas író, műkritikus, Soltész Márton, a Kertész Imre Intézet irodalomtörténésze, a kötet szerkesztője, valamint Radics Péter, a Petőfi Irodalmi Múzeum, Digitális Irodalmi Akadémia vezetője osztották meg gondolataikat egyebek mellett a megjelent kiadvány jelentőségéről, valamint a szerző életművében elfoglalt helyéről. A kötetben a Sorstalanság megírásával párhuzamosan vezetett műhelyfeljegyzések mellett számos, korábban még nem publikált novella-, kisregény- és színműterv olvasható. A kiadványt olvasva nemcsak a Sorstalanság megszületését eredményező alkotófolyamatot ismerhetjük meg, de a szerző aktuális olvasmányélményeiről is tájékozódhatunk, sőt bepillantást nyerhetünk az alkotás közbeni lelkiállapotába is.

A Kertész Imre Intézet konferenciaterme adott otthont a könyvbemutatónak (Fotó: Havran Zoltán)

Az Őri-Kovács Anna moderátor által vezetett könyvbemutatón Soltész Márton egyebek mellett azt is kiemelte, hogy aki ezt a kötetet a kezébe veszi, látni fogja, hogy mennyire tudatos elvek alapján alkotta meg Kertész Imre a Sorstalanságot. Ács Margit is megerősítette ezt a gondolatot. Mint mondta, a megjelenéstől kezdve sokan bírálták a Sorstalanságot, mondván, hogy a történetet elbeszélője egy tizenöt éves gyermekhez képest részben túlságosan naiv, másrészt viszont túlságosan bonyolultan fogalmaz. – Találtam olyan részt a naplóban, ami azt igazolja, hogy ezzel kapcsolatban végtelenül tudatos volt Kertész Imre eljárása –  állította Ács Margit. Alá is támasztotta kijelentését egy idézettel, amelyben Kertész Imre kifejti, hogy mik az előnyei és a hátrányai a tudatosan választott látószögnek és a saját maga által is fátyolosnak, vázlatosnak, ugyanakkor ritmikusnak titulált előadásmódnak. 

„Egy: megszabadít engem az állandóan fenyegető lapos elmélkedések és zavaros magyarázatok veszélyétől. Kettő: nem szükséges bajlódnom a fölösleges leírásokkal, környezet- és társadalomrajzzal, a tisztelt olvasó lassú és nehézkes bevezetésével abba a világba, amelyet végül is ábrázolni akarok. Három: minden meg van engedve, ami a logikát hirdeti. Négy: a gyermeki infantilis szemléletben magában gyökereznek a lehetőségek, hogy kifejezzem, a világon nem egyéb történik, mint az, hogy természetesnek fogadunk el egy képtelenséget, ami maga az élet”. 

De – mint arra a könyvbemutatón Ács Margit rámutatott – a naplóból kiderül, hogy az általa választott elbeszélői nézőpont és stílus hátrányaival is számolt a szerző a regény megalkotásakor.

Félek, hogy ez a stílus nem indokolt, ezért mesterkéltté, egyhangúvá és másodlagossá válik. Félek, hogy ez a stílus nem felel meg az igazságnak. Félek, hogy ez a stílus egyszerűen felborít minden értéket és lehetetlenné teszi a komponálást.

– idézte sorait, felhíva a figyelmet arra, hogy Kertész Imre szerzőként központba állította az alkalmazkodást.

–  Az ember a túlélés érdekében a következő pillanathoz alkalmazkodik, a következő feladatra koncentrál. És ez az a pont, ahol a Sorstalanság általánosabb tanulsággal szolgál, mint egy lágerregény. Mert ez nemcsak a koncentrációs táborokra igaz, hanem minden totalitarizmusra – fejtette ki gondolatait Ács Margit.

A beszélgetés során szó esett egyebek közt arról is, hogy Kertész Imre naplói az önművelés fórumai voltak.
– Bár Kertész Imre nem volt bölcsész, a naplójában mégis remek, egyetemi szintű Dosztojevszkij-elemzések vannak. Emellett az olvasmányélményeiről is rendszeresen beszámol a feljegyzéseiben – hívta fel a figyelmet Ács Margit, és arra is rámutatott, hogy Kertész Imre valószínűleg így oldotta fel az elszigeteltségét, azt, hogy nem volt kivel beszélnie ezekről a dolgokról.

Ács Margit szerint Kertész Imre naplói az önművelés fórumai voltak. Fotó: Havran Zoltán

Szó esett egyebek mellett arról is, hogy a napló magyarázatot ad arra az elhivatottságra, amely Kertész Imrét az íróvá válás útján hajtotta előre: az írásban a dolgok fölött való hatalmat élte meg ahelyett a kiszolgáltatottság helyett, amiben a mindennapjai teltek. 

A beszélgetőtársak kitértek arra is, hogy a naplót olvasva világossá válik, hogy a saját életéből merített traumát már az eseményektől eltávolodva, elidegenedve, egy felépített történetet alkotva írta meg a szerző. 
– Ez a napló felvilágosított arról, hogy Kertész sokkal kevesebb érzelemmel írta meg a Sorstalanságot, mint ahogy én gondoltam. Számára ebben az alkotófolyamatban nem az volt nehéz, hogy újra kellett élnie a lágert és a haldoklást, hanem az, hogy mindehhez megtalálja a megfelelő közvetítő nyelvet, amivel kapcsolatban a napló tanúsága szerint kőkemény objektivitás és hűvös irónia volt az ideálja – fejtette ki Soltész Márton. A beszélgetés résztvevői arra is rámutattak, hogy a naplóban megfogalmazott gondolatok alapján Kertész véleménye az volt, hogy a művészetnek kötődnie kell a valósághoz, különben súlytalan absztrakcióvá válik. 

Mint mondták, Kertész szerzőként mindig a leírt esemény vagy élmény mögött felmutatható univerzális igazságot kereste. Az érdekelte, hogy mi a tétje annak, ami vele történik, éppen ezért minden terápiás megközelítés sántít egy kicsit. Hiszen a regény megírásának pillanatában a naplóban leírtak tanúsága alapján a szerző már túljutott az őt ért trauma feldolgozásán, és már a következő lépésnél tartva nekünk, az olvasóknak próbálta megmutatni Auschwitz univerzális tapasztalatát.

A könyvbemutatón még számos további érdekes témát érintettek a felszólalók. Radics Péter felvetette például azt a nehezen eldönthető kérdést, miszerint a most megjelent kötet vajon szépirodalomnak vagy tényirodalomnak számít-e. De elhangzott az is, hogy a naplót olvasva meglepő filozófiai mélységek, bámulatos tájékozottság és naprakészség rajzolódik ki a legújabb külföldi irodalmi regények és a legfrissebb filozófiai irányzatok kapcsán.

A könyvbemutató keretében Wunderlich József Junior Prima-díjas színművész felolvasásában két részlet el is hangzott a műhelynaplóból.
Az egész napos rendezvénysorozat ezt követően egy Kertész-tematikájú irodalmi esttel egybekötött, az épület és a benne lévő helyiségek történetét bemutató művészettörténeti sétával ért véget, amelyet Szabó Tamás, a Kertész Imre Intézet programigazgatója vezetett, Bencsik Krisztina és Soltész Márton irodalomtörténészek közreműködésével, s amelynek részeként a Kertész Imre-emlékszobában kiállított tárgyakat is megtekinthették a résztvevők.

Borítókép: A Sorstalanság megszületésének alkotófolyamatába is betekintést enged a most megjelent kötet (Fotó: Havran Zoltán)