Nathaniel Hawthorne amerikai író 1850-ben megjelent nagy hatású regénye, A skarlát betű örök érvényű kérdéseket feszeget többek között a hűtlenségről, a bűntudatról, a vezeklésről, az erkölcsről, a képmutatásról és arról, hogy az egyén és a közösség hogyan viszonyul mindehhez. Komoly dilemmák, érzések és értékrendek csapnak össze, amelyeket ezúttal a táncművészeten keresztül élhettünk át, fogalmazhattunk újra. Ugyanis a Győri Balett előadása, benne a két főszereplő – a Hester Prynne-ét alakító Matuza Adrienn és az Arthur Dimmesdale tiszteletest megformáló Jekli Zoltán – hatásos, minden érzelmet, vívódást megjelenítő tánca felejthetetlen táncszínházi élményt nyújtott.
A történet jól ismert: Hester Brynne férje nélkül érkezik meg az új-angliai Boston városába, ahol a puritán közösség befogadja, ám kíváncsi tekintetek követik minden lépését. Arthur Dimmesdale, a fiatal tiszteletes személyében talál lelki társra. Egy viharos éjjel látogatók érkeznek Hesterhez férje bőröndjével, melyet a tenger a partra sodort hajójának roncsaival együtt. A magányos asszony és a közösség fiatal lelkésze nem tudják egymás előtt titkolni vonzalmukat, egymáséi lesznek. E pillanattól kezdve pedig mindkettőjüknek viselniük kell tettük következményeit. Hestert börtönbe zárják, ott ad életet gyermekének, Pearlnek, majd feltűnik a férj is, akit csupán a bosszú éltet. Az asszonyt hűtlenség vádjával elítélik, megbélyegzik, és élete végéig viselnie kell a bűnét szimbolizáló A (adultery, vagyis házasságtörés) betűt. Hester emelt fővel vállalja büntetését, nem adja ki szerelmét. Ám a tiszteletes, látva Hester meghurcolását, megaláztatását, kegyetlen vezeklésbe kezd.
De vajon létezik-e ilyen bűnök alól feloldozás?
A skarlát betű alapszituációja bárhol és bármikor megállná a helyét. És táncelőadás formájában is érvényes. Ebben a világban mindenki bűnös, csak nem mindenki viseli magán a bűne szimbólumát. A darab többek között a bűn és az érzelmek felvállalásának dilemmájáról is szól, amelyben Hester a saját törvényeit követi.
Azt már eddig is tudtuk, hogy Velekei László kitűnően mozog a nagy ívű, cselekményes balettek világában, de az, hogy mindig képes ugyanolyan magasra tenni azt a bizonyos lécet – már ami a darabok művészi értékét, kidolgozottságát illeti –, igazán elismerésre méltó.
A skarlát betűt 2017-ben már bemutatta a Győri Balett társulata, ám most felújították és újra műsorra tűzték. Velekei László ezúttal új mozgáselemekkel és zenei hangzással frissítette fel az előadást, amelynek koreográfiája és dramaturgiája tele van szenvedéllyel és finoman átszőtt érzelmekkel. A táncmozdulatok annyira beszédesek, hogy a karakterek változását is érzékletesen követik. Itt minden mozdulatnak jelentése van.
A Bozóki Mara által megálmodott díszlet jól illik a történethez, Velich Rita jelmezei pedig a puritán világ egy lenyomatát tükrözik.
A darab hangulatát, drámaiságát fokozzák a csodálatosan megvilágított táncosok, jelenetek.
És ne feledkezzünk el a zenéről sem: Mozart és Max Richter kompozíciói zseniális aláfestést adnak a kortárs táncszínházi előadáshoz, amelyben a társulat rutinos táncművészei mellett a balettnövendékek is feltűnnek.
Velekei László rengeteg mindent belesűrített ebbe a mély mondanivalójú, megrendítő és lebilincselő előadásba, amelyekből két dolgot érdemes magunkkal vinni. Az egyik a vezeklés erkölcsi fontossága, hiszen enélkül nincs semmilyen feloldozás. A másik pedig a szeretet ereje. Ugyanis ez teszi naggyá, különbözteti meg Hestert a többi bűnöstől, és ez ad számára némi boldogságot a velejéig romlott, álszent világban. A darab igazi hőse a nő, az anya, aki vállalja a sorsát. Ahogy Nathaniel Hawthorne írja:
Könnyebb annak, aki fájdalmát szabadon kitárhatja, mint aki kénytelen egészen a szívébe zárni.
Borítókép: Jelenet A skarlát betű című balett-előadásból (Fotó: Csapó Balázs)
