A Kiss-B. Atilla főigazgató ötlete alapján, Orbán János Dénes szövegíró és Pejtsik Péter zeneszerző által megalkotott, Bozsik Yvette rendezésében színpadra állított előadás egy különleges, kettősségekkel teli világba repít, ahol a siker, a pénz csupán pompás káprázat és illúzió. Nincs valódi ereje, ezért amilyen könnyen jön, éppolyan könnyen megy. Ezzel szemben ott vannak azok az értékek, amelyek halhatatlanok. Ezek között ott fénylik az őszinte, odaadó és minden körülmények között kitartó hű hitvesi szeretet, amelyet Somossy neje, Armina közvetít, a családi összetartozás, az anyaság érzése, amelyre még a kor legnépszerűbb primadonnája, az árvákat lelkesen támogató Carola Cecília is mindennél jobban vágyik, illetve a haza és a munka szeretete, amelyet a földjét folyamatosan kapálni és a feleségével is kapáltatni vágyó, szegényből gazdaggá vált Lazarovits Zdénkó bácskai mágnás képvisel. Utóbbi végül is kitűnő, hű társra lel a bájos ifjú művésznő, Ábrándy Bella személyében.
Már a cím is utal a mágiára. A varázslat, a káprázat és az illúzió mindvégig jelen van ebben a Somossy Károly fejlődéstörténetének is tekinthető cselekményben, amelynek végén a kicsapongó életet folytató címszereplő maga is felismeri a fent említett értékek jelentőségét. A mágus a „varázserejét” végül már nem illúziókeltésre, nem a gyors sikerek és meggazdagodás elérésére használja fel, hanem másokat segít és támogat vele.
A humorban és dramaturgiai fordulatokban bővelkedő történet egyik legfontosabb tanulságaként ezeket az üzeneteket is magunkkal vihetjük az előadás végén. Ahogy azt az élményt is, amelyet a darab zenéjének és szövegének szerves részeként rendre fel-felbukkanó ismerős, klasszikussá vált dallamok és verssorok felfedezése jelent. Az előadás során nem csak az ismert operett-, sőt olykor operarészletek – köztük Kukoricza János belépője a János vitézből és az Éj királynőjének bosszúáriája a Varázsfuvolából – bukkannak fel új köntösbe öltöztetve, de számos klasszikussá vált sorra is felfigyelhetünk egyebek mellett Petőfi Sándor Szeptember végén, illetve Ady Endre Az én menyasszonyom című verséből. Az egyszerre újszerű és ismerős dalokban hol egymást váltva, hogy egymással keveredve megjelennek a hungarikummá vált operett műfaj nélkülözhetetlen stíluselemei: a nagy ívű, szenvedélyes dallamok, a sírva vigadó magyar virtust idéző nóták és a játékos, könnyed humort képviselő szerzemények.
Az előadás a szórakoztatás mellett ismeretterjesztő szerepet is játszik, hiszen a cselekmény során Somossy Károly életének legfontosabb eseményei és szereplői, az egykori mulató hétköznapjai is életre kelnek. Sőt a mágus legjelentősebb, korát megelőző vívmányait, fejlesztéseit, köztük az általa megépíttetett Konstantinápoly Budapesten elnevezésű vigalmi negyedben megvalósított előadásokat, vízi csatákat és filmvetítéseket is megidézi a darab, amely láthatóan sok-sok kutatómunka eredményeképpen jött létre.
Ehhez komoly segítséget nyújtott a Budapesti Operettszínház műszaki igazgatója, Somfai Péter által megírt Somossy, a mágus című kötet is. Ugyancsak Somfai Péter alkotta meg az előadás káprázatos vizuális hatásait, amelyek kiválóan egészítik ki a Berzsenyi Krisztina által megalkotott, egyszerre korhű, valamint a mai szemlélő számára is vizuális örömforrást nyújtó jelmezterveit, illetve a Ferenczfy-Kovács Attila tervezte díszletet, amely az egykori Orfeum épületét, a Konstantinápoly Budapesten negyedet és a Rókus kórházat is megjeleníti.
