A Munkácsy-díjas festőművészre, művészetpedagógusra pályája kezdetén Victor Vasarely stílusteremtő ereje és az optikai művészet szabadsága inspiráló erővel hatott. Az 1980-as évek nyomasztó kultúrpolitikai légkörében a szlovákiai geometrikus absztrakt művészet egyik úttörő alakja, mára pedig a nonfiguratív szlovákiai képzőművészet origója lett. Életműve szervesen épül be a közép-európai konstruktivizmus és konkrét művészet hagyományába.
Szentpétery festészetének alapja a klasszikus modern (avantgárd) konstruktivizmus, amelyet a hetvenes és nyolcvanas évek magyar neoavantgárd geometrikus festészeti nyelvével ötvöz.
Alkotótevékenysége referenciálisan köthető Victor Vasarely munkájához is. A művészet kiterjesztése a szélesebb befogadói közeg felé ugyanúgy foglalkoztatta, mint a geometrikus és a kinetikus művészet, valamint az architektúra lehetséges kapcsolatának kérdései.
Számos köztéri murális munkája mellett az elmúlt huszonöt évben készített nagy méretű festményei mára emblematikussá váltak, annak ellenére, hogy a kortárs szlovák festészet tágabb kulturális és esztétikai keretei között még ma sem sikerült a geometrikus absztrakt művészetnek elegendő referenciateret létrehoznia.
Életművét így egy szélesebb magyar és európai festészeti tradíció folytatásának tekinthetjük. Tondóinak vizualitása, optikai illúziója, valamint a centrális és decentrális kompozíciók egyensúlyának vizsgálatára épülő négyzetes festményei Victor Vasarely és Bridget Riley op-art műveivel állíthatók párhuzamba. Szentpétery munkásságának korai időszakától kitüntetett szereplője a szabad kézzel húzott, maszkolásmentes, fegyelmezett gesztus.
Művészetének ez az eleme folyamatosan változik, de a mai napig megőrizte jellegzetességét, amely az egyenes vonalú, lassan elhalványuló függőleges, vízszintes vagy átlós vektor ábrázolása a festményen.
2007-től a képsík térmélységének valós és látens képzete foglalkoztatja, szögletes vásznai gyakran kör formátumúvá alakulnak, és ezzel a látható tér megformázása is megváltozik. Korábbi egyeneseit projektív geometriával gömbfelszínre vetíti és mozgásba hozza. Ugyanakkor a tér síkba való „görbítése”, munkáinak háromdimenziós illúziója a technológiák – számítógépes modellezés, digitális manipulációk – fejlődésére is reflektál. Monumentális tondói vizuális „adatgömbökként” is értelmezhetők. Festményein jellemzően a tiszta színek alkalmazását részesíti előnyben, amelyeket gyakran fehérrel vagy feketével „megüt”, befed.
Hálózatok című egyéni kiállítása az elmúlt tíz év négy, egymással párhuzamosan futó alkotói programjának fő műveit mutatja be.
Címadó festményciklusát öt nagy méretű tondó és torzított kör (ovális) formájú kép reprezentálja. Rotáció és Monotón című, nagy homogén felületekkel komponált táblaképeinek szellemisége és tiszta színei kontextusba helyezhetők a konkrét művészet és Imi Knoebel minimalista festészetével: egyéni karakterű konstrukciójában ő viszont fontos szerepet ad a körívnek. Az életművében atipikus Covid-sorozat (2020–2022) mementóként emlékeztet az elmúlt száz év legnagyobb járványára. Ezek a festmények színhasználatukban megmaradnak a klasszikus modern (avantgárd) tiszta színeknél, viszont festésmódjukban és kompozíciójukban számos jellemzőben eltérnek a többi alkotástól. A Covid-festmények mintái egymástól elválasztva, elszigetelve lebegnek a végtelenített térben, ezzel megszakítva a művészre jellemző összekapcsolt, hálózatos struktúrát.
Szentpétery Ádám (1956, Rozsnyó, Szlovákia; Rozsnyón és Kassán él és dolgozik) festőművész, művészetpedagógus, évtizedek óta a szlovákiai magyar és a szlovák kortárs képzőművészeti színtér egyik legmeghatározóbb alakja. Művészeti tanulmányait 1971–1975 között a Kassai Képzőművészeti Szakközépiskola grafika szakán végezte, majd 1976–1982 között a Pozsonyi Képző- és Iparművészeti Akadémia monumentális festő szakán tanult és szerzett diplomát. 1984–1992 között tíz köztéri murális művet készített a volt Csehszlovákia területén. 1999-ben a Kassai Műszaki Egyetem Művészeti Tanszékének egyik alapítója. 1999–2021 között a Képzőművészeti és Intermédia Tanszék festészeti stúdióját vezeti, 2004-es habilitálását követően egyetemi docens, majd 2006–2012 között a Képzőművészeti Tanszék vezetője. Számos ösztöndíj és díj mellett 2000–2022 között két alkalommal nyerte el a Legjobb Szlovák Festmény díjat. 2007-ben Munkácsy-díjban részesült. Művei hazai és külföldi magángyűjtemények mellett megtalálhatók számos közgyűjteményben: Slovenská národná galéria (Bratislava SK), Tartanská Galéria (Poprad SK), Kortárs Magyar Galéria (Dunajská Streda SK), Galéria umelcov Spiša (Spišská Nová Ves SK), Galéria Jána Koniarka (Trnava SK), Oravská Galéria (Dolný Kubín SK), AVS (Praha CZ), Wannieck Gallery (Brno CZ), Miskolci Galéria, Magyar Nemzeti Bank, Budapest.
A Vasarely Múzeum Budapest állandó kiállítása december 3-ig tekinthető meg, 2023. december 4. és 2024. január 21. között a két időszaki kiállítás a szokásos nyitvatartási rend szerint, féláron látogatható.
Szentpétery Ádám egyéni időszaki kiállítása mellett az emeleti kiállítótérben a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) időszaki kiállításainak is teret biztosít. A szintén január 21-ig látogatható OSAS PLUS No. 2 című kiállításon az OSAS művésztagjai és meghívottjaik szerepelnek, további egy-egy művész pedig az egyesület teoretikus tagjainak, N. Mészáros Júliának és Szöllősi-Nagy Andrásnak a meghívására vesz részt.
Borítókép: Az elmúlt huszonöt évben készített nagy méretű festményei mára emblematikussá váltak (Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd)
