A nagyszabású kiállítást a világ legnagyobb iparművészet- és designmúzeuma, a londoni Victoria and Albert Múzeum rendezte. Az eredeti helyszínen 2024 áprilisában zár a tárlat, majd utazókiállításként először a Zene Házában lesz látható 2024 májusától. A V&A Díva tárlat a nagy dívák történetébe ad betekintést az operavilág nagyjaitól és némafilmsztároktól kezdve a mozivászon hírességein át napjaink világsztárjaiig, Szűcs Edit és Árvai György installációja pedig egy művészi reakció erre a tárlatra.
– Körülbelül egy hónappal ezelőtt kerestek meg az ötlettel, hogy van-e kedvem reagálni a Dívák & Ikonok kiállításra. A párommal, Árvai György látványtervezővel a színházhoz és az előadóművészethez közel álló vizuális emberek vagyunk, így nagyon izgalmasnak találtuk a témát – fogalmazott lapunknak Szűcs Edit. A jelmeztervező elmondta, hogy mindenképp egy stilizált vizuális reakciót szerettek volna adni a tárlatra, hiszen egy minimum 150 névből álló listát kaptak, amelyre egyesével reagálni szinte lehetetlen lett volna. Hozzátette: a tárlat természetesen kiegészül történelmi jelentőségű magyar dívákkal is, úgymint Jászai Mari vagy Blaha Lujza.
– Női ruhákat látunk sorjában, egymás mellett, melyek egyszerű vállfákon függenek a fejünk felett. A ruhák becsomagolva várják következő viselőiket, illetve emléket állítanak az előzőeknek. A legbelsőbb rétegek lenyomatait szerettük volna megjeleníteni, olyan, mintha egy alsóneműtárlatot látnánk, ahol az élet gyűrődései hagynak lenyomatot – mutatott rá Szűcs Edit. Az öltözékek közelről finom különbségeket mutatnak formájukban és anyagaik minőségében, távolabbról viszont már egységet sugallnak.
A női ruhák még jól látható, ugyanakkor elérhetetlen magasságban, áttetsző ruhavédő zsákokba vannak csomagolva. Arra a kérdésre, hogy milyen üzenetet hordoz a magasság, másrészt, hogy milyen jelentései lehetnek az áttetsző ruhazsákoknak, Szűcs Edit azt mondta:
Az, hogy az installáció fel van emelve, a fejünk fölött van, elérhetetlen, de mégis látszik a magasságban, mind-mind igaz a dívákra. Ez tehát tekinthető a dívafogalom szimbolikus, vizuális átiratának.
Másrészt egy közönségforgalmi térről van szó, ahol az átjárást biztosítani kell, így praktikus is, hogy a magasban alakították ki az installációt. A jelmeztervező elmondta azt is, hogy a ruhákon található raktári jelzőcímkék egykori, mostani, esetleg jövőbeli nőket, dívákat jelölnek nevekkel, évszámokkal és egyéb információkkal. Vagyis
ezeket a ruhákat korábban már felvette valaki, most pedig becsomagolva várják, hogy esetleg más is viselje őket, más szerepben, más helyzetben, egészen másképp, mint korábban. Ebben az értelemben tehát az installáció egyszerre tárja elénk a múltat, a jelent és a jövőt is.
Azzal kapcsolatban, hogy mennyiben formálják a dívák populáris kultúránkat, Szűcs Edit azt mondta, hogy
egy-egy ikon születése nagyon nagy hatással van nemcsak a divatra, de az általános gondolkodásra is.
– Pszichológiai és társadalomformáló ereje is van, persze lehet vitatkozni, hogy ez mennyire pozitív vagy káros a közösségre. Mint mondta, mindenképpen érdemes ezeket a hatásokat megvizsgálni, illetve rátekinteni a ma még élő dívákra.
Felmerül a kérdés, hogy milyen információkat árul el a viselőjéről, hogy önmagában tekinthető-e információhordozónak egy-egy ruha. Ezzel kapcsolatban a jelmeztervező elmondta, hogy a májusban nyíló tárlat erre mindenképp rámutat majd, hiszen ikonikus tárgyakat, ruhákat vonultat fel, az installációval azonban nem ez volt a cél, inkább egy finom stilizáció, ami pici különbségeket, gyűrődéseket mutat, kottákat idéz meg, de nem köthető ténylegesen egy-egy előadóhoz.
Borítókép: A Díva-tranzit című installáció a Magyar Zene Házában (Fotó: Mirkó István)
