Tudjuk jól, hogy az adventi koszorú beszerzése és/vagy elkészítése mellett előkerülnek ilyentájt az ünnepet előrejelző naptárak is – ez utóbbi esetében is lehet személyesen összeállítani a kincseket rejtő kisebb-nagyobb adventi naptárakat, de természetesen az üzletekben is hozzájuthatunk számtalan variációhoz: önmagunk és szeretteink megajándékozását ezzel is apró lépésenként megkezdve.
Ami pedig szintén része a felkészülésnek, ám még mindig inkább csak fizikai szinten, az a különböző adventi vásárok látogatása.
Idehaza is több városban tartanak színes-szagos, sőt, illatokkal teli vásári alkalmakat, amelyek részben az ajándékok beszerzéséről szólnak, részben a hangulat megidézéséről, az egyre korábban sötétedő napok szomorúságának elűzéséről, a közösségek egymásra találásáról. A karácsonyt idéző fények, díszek és ízek között kicsit el is feledkezünk a napi rohanásról, pillanatokra mindenki a gyerekkori emlékeit keresi vagy csak egyszerűen jól érzi magát a forralt bor, a diós-mézes sütemények mellett.
Természetesen vannak, akik mindezért szívesen elutaznak a szomszédos Bécsbe, vagy a prágai Óváros térre, sőt, még akár Tallinnba is, ahol 1441 óta állítanak karácsonyfát az óvárosban.
Budapesten a Szent István Bazilikánál vagy a Vörösmarty téren hömpölyög minden november-decemberben a vásározók sokasága, ezek talán a legjellegzetesebb helyszínek.
De visszatérve az eljövetel jelentőségéhez, a várakozásnak inkább lassabb és finomabb időszaknak kellene lennie – érezhetjük ezt az utóbbi esztendőkben.
A szellemet és a fizikai síkot is összehangoló adventi kisböjt éppen ezt a célt szolgálja. Bár a jelenség nincs benne annyira a köztudatban, mint a húsvéti időszak előtti böjt, létezett, és egykoron az egyház nem is engedélyezte a házasságkötéseket vagy a nagyobb ünnepségeket ezekben a hetekben. Egyes vidékeken már Márton-nap után életbe lépett egy visszafogottabb, ünnepibb időszak, másutt november 30-tól, azaz András neve napjától kezdve csendesedtek el az emberek. Főként zöldséges ételek kerültek ilyentájt az asztalokra, s az aszalványok, a csonthéjasok termései mellett a zsírdús ételektől bizony tartózkodni illett.
Kérdés, hogy ebben az évben meg tudjuk-e valósítani mindezeket? Vigyázunk-e azokra az alapvető értékekre, amelyek az évszakváltozást és a fény születésének megélését segítik?
A fentebb már említett lelki készülődés, azaz lelkünk rendbetétele mindenekelőtt csendet és elmélyült figyelmet kíván, egyfajta lelassulást, amelyet akár olvasmányok, adventi időszakról szóló novellák, történetek is erősíthetnek, a zenei kínálatról nem is beszélve. Talán jót is tesz, ha ilyentájt Fekete István novellái, Ady-versek, Pilinszky-költemények kerülnek sorra, vagy akár a csodát megelevenítő Sütő András-dráma, az Advent a Hargitán. Ha pedig muzsika, akkor Kodály Zoltán Adventi éneke, vagy akár az ünnepélyes Bach-orgonazene is jó ráhangolódást nyújt az ünnepi békességre.
Borítókép: Tallinn ünnepi köntösben (Fotó: Shutterstock)
