Édes-ízes varázslat

Színes és roppanós, belül lágy és krémes, s mikor az összes íz és fűszer összeér, elégedett sóhajjal nyugtázzuk: édesség nélkül lehet, de nem érdemes élni. Csak az a fránya mellékíz ne lenne a végén.…Nem az, ami megöli az élményt, csak egy picit belepiszkál. A Wonka bájos alkotás, megbocsátható hibákkal, megbocsátható műfajjal, karácsony előtt tökéletes választás. Musical- és csokikedvelők előnyben!

Ha a sziruposság nem is zavarja a nézőt, az hagyhat némi kellemetlen szájízt, hogy összességében nem jut közelebb egy-egy karakterhez: Wonka az álmodozó, naiv srác, aki elvesztett édesanyja emlékéhez jut közel a csokoládékkal, ez rendben is, de semmit nem tudunk meg az édesapjáról (anyjáról is keveset), akiről a Charlie és a csokigyár már csepegtetett információkat. A dahli komplex Wonka-jellem sem sejlik át. Mégis az ő karakterépítése a leginkább tetten érhető, mély személyiségfejlődést ugyan nem láthatunk, de egy, a negatív tapasztalatokból tanulni és felnőni képes fiú képének skiccei azért felrajzolódnak. 

Paul King erős hangulatú képei, gyönyörű színei jól simulnak a kissé dickensi világba, a fantasztikus látvány, a pompás díszletek, a kedves humor és a pazar színészi alakítások pedig a narratíva botladozásáról is elviszik a fókuszt. Így a Wonka egy igazán kellemes moziélményt nyújthat a karácsonyra való ráhangolódásban.

Borítókép: Jelenet a Wonka című filmből (Forrás: Intercom)