A meghívással kapcsolatban Lisztes Jenő elmondta, hogy két évvel ezelőtt a Budapesti Fesztiválzenekarral játszott a luzerni fesztiválon. Ez még a Covid időszaka volt, így a teljes fesztivált online közvetítették. Ezt látta Susanna Malkki finn karmester, és annyira tetszett neki, hogy meghívta őt a New York-i Filharmonikusokkal közös hangversenyére. Mint mondta, Susanna azt találta ki, hogy a koncerten felépít egy Liszttől Bartókon át Ligeti Györgyig ívelő idővonalat. Zenekarral szokta játszani a II. Magyar rapszódiát, ám Susanna azt kérte, hangszerelje át, és játssza el egymaga a hangverseny nyitányaként. Három közös koncertjük volt, emellett lehetőséget kapott a Lincoln Center kamaratermében egy egész estés szólókoncertre is.
Az interjúban szó volt a kiváló kritikákról, amelyek a hangversenyről jelentek meg.
Az egyik kiemelte a darab végén játszott kadencia jelentőségét, ami szerinte hozzáadott a Liszt-műhöz. Lisztes Jenő szerint a zongoraművészek is gyakran találnak ki saját kadenciát, cigányzenekari előadásban pedig a kadencia nélkülözhetetlen. A befejezés előtti kötetlen játék lehetőséget ad arra szerinte, hogy megmutassa saját elképzeléseit a darabról és a cimbalom virtuozitását.
Elmondta, hogy a New York-i koncertpódiumon ritka hangszer a cimbalom, zömében kortárs művekben jelenik meg zenekari szólamként. A klasszikus repertoárt nem játsszák cimbalmon, szólóhangszerként alig szerepel. Ezért játszott a szólókoncertjén Bachot, Sarasatét és egy pár jazz-sztenderdet.
Családjáról is beszélt a művész. Édesapja négyévesen kezdte cimbalmozni tanítani, aki fanatikus zene- és hangszerimádó muzsikus. El sem tudta képzelni, hogy a testvérével ne zenészek legyenek. Négyévesen már naponta több órát gyakorolt cimbalmon, az öccse pedig bőgős lett. A harmonikát öt-hat évig tanulta, aztán maradt a cimbalom. Szakály Ágnesnél kezdett klasszikus cimbalmot tanulni, közben Sörös Jenőhöz járt, aki csodás muzsikus és a pesti vendéglős élet legendás alakja. Ő a klasszikus mellett cigányzenét és jazz-sztenderdeket is mutatott. Amikor a Zeneakadémiára jelentkezett, egyértelmű volt számára, hogy klasszikus cimbalom szakra megy.
A legrosszabb cimbalmoktól a legjobbakig nagyon sokfélén játszott. Ha tudja, hogy nagyon rossz a hangszer, akkor órákkal a hangbeállás előtt odamegy. Megesett, hogy két hanggal volt lejjebb vagy rozsdásak voltak a húrok, nyikorogtak a pedálok, ilyenkor előveszi a szerszámokat, és megteszi, ami tőle telik. Ezt már előre látja a hangszerről készült fotókon.
Az első hangszer
Az első hangszerét hétévesen kapta a nagyapjától, Frey Gábor és Jancsó István – Bohák Lajos híres hangszerkészítő tanítványai – készítették. Később ő is vásárolt, most négy hangszere van. Sok zongorára komponált darabot hangszerelt át, de az eredeti cimbalomra írt repertoár nem túl nagy. Elmesélte, hogy a hetvenes években a kortárs zeneszerzőket foglalkoztatta a hangszer Kurtág Györgytől Sáry Lászlóig, de ezeket a darabokat ritkán veszik elő. Többségük különös kísérlet volt, például egészen el kellett hangolni a hangszert. Érthető módon ezt nehéz egy koncertrepertoárba illeszteni. Van a régebbi iskola, ami Allaga Géza nevéhez fűződik, aki eredetileg csellista volt és nagyon szerette a cimbalmot. Ő volt az első cimbalomtanár a Magyar Királyi Zeneakadémián. Írt etűdöket, kisebb darabokat, de ezek kissé idejétmúltak. Véleménye szerint jó lenne, ha születnének olyan művek, amelyek bővítik a cimbalomrepertoárt. Ezt saját feladatának is érzi.
Saját kompozíciókat ír, de inkább a triójára, bőgő, dob és cimbalom felállásra. Jazz némi balkáni beütéssel, de gondolkodik klasszikus darabokon is.
Amikor áthangszerel egy darabot cimbalomra, általában azt veszi figyelembe, hogy az eredeti darabból minél többet tudjon megtartani. Ha nagyon nehezek a szólamok, akkor cimbalmon lehetetlen eljátszani. Sokat el kell venni a műből, ami hiányérzetet okozhat. A rapszódia elég szabad műfaj, ott sok minden beleférhet a darab jellegének megtartása mellett.
A szóló nagyobb kihívás számára, az emberek ugyanis jórészt zenekari hangszerként tekintenek a cimbalomra. Rácz Aladár óta ez a felfogás persze sokat változott. Ahogy múlnak az évek, jobban szeret a trióval játszani vagy szólóban. Most egy igazán kitűnő hangszere lett, ami valóban különleges élményt ad. Két évvel ezelőtt készült el, Nagy Ákos cimbalomkészítő mester munkája. Nem is hiszi, hogy Magyarországon van hasonló. Már nagyjából bejátszotta, de félti, így keveset utaztatja. Mint mondja, borzasztó feszítés van a hangszerben, a húrok húzóereje 12 tonna. Érzékeny szerkezet, ami nem sokáig bírja. A Schunda-típusú cimbalmokat már éttermekben is alig lehet látni.
Fellépései
Rendszeresen dolgoznak együtt Roby Lakatos hegedűművésszel. Márciusban egy rendkívüli koncertre készülnek Rhoda Scott orgonistával és a harmonikás Marian Mexicanuval. Ők négyen már felléptek a Magyar Zene Házában, most pedig a Dohány utcai zsinagógában játszanak. Tony Lakatos is csatlakozik hozzájuk, ők a testvérével rendszeresen muzsikálnak együtt. Érdekes lesz összehozni ezt a sokféle zenei világot, egy olyan repertoárt állít össze, amiben külön-külön és együtt is megmutathatják magukat. Terveivel kapcsolatban elmondta, hogy koncertjei lesznek Thaiföldtől Új-Zélandig, mennek vissza Brüsszelbe is játszani egy fesztiválra, a Csíki Kamarazenekar márciusi ünnepi koncertjén pedig ő lesz a szólista.
A tanítás is foglalkoztatja, de mint mondja, a cimbalmosoknál a tanárok alig koncerteznek, akik pedig aktív muzsikusok, nem nagyon tanítanak. Alapfokon mindössze három-négy zeneiskolában oktatnak cimbalmot. A Zeneakadémia klasszikus cimbalom szakán pedig egyetlen növendék tanul, és megesik, hogy ő sem magyar. Ennek számos oka van: egy jó hangszer drága, sok helyet foglal, és bizonytalanok a szakmai kilátások. Jó lenne ezen változtatni szerinte.
A teljes interjú itt olvasható.
Borítókép: Lisztes Jenő cimbalomművész (Forrás: Facebook)
