A március 15-re meghirdetett bolyongásnak a szervezők szándéka szerint nem sok köze volt a nemzeti ünnephez, épp csak annyi, amennyire a Károlyi család és vele a pesti palota belesodródott az eseményekbe. Szóval azért elég sok, mint majd mindjárt kiderül. A séta a felújított kertből indult, ahol megtudhatták az érdeklődők, hogy az udvaron, illetve a mai Károlyi kert helyén már a XVIII. században is díszkert volt, magát az épületet pedig Barkóczy Ferenc egri püspök építtette a század elején, barokk pompával, s így a palota a város egyik legelőkelőbb épülete lett. A korabeli díszítés leverését és az épület átszabását már a XIX. században rendelte el Károlyi György. Akkor alakult ki a ma is látható klasszicista épület.
No, de mindezt megtudhattuk volna a lexikonból is, az épületséta alkalmával azonban az is kiderült, hogy a főlépcsőház nemcsak a főúri grandezza kifejezését szolgálata, de egyúttal a család, de legalábbis a gróf modern szellemiségét is tükrözte.
Aki belép a lépcsőtérbe, szinte steampunk díszletek között találja magát, öntött vas kandeláberekkel, üvegezett tetőszerkezettel és olyan lépcsővel, aminek statikai titkait ma is nehéz megfejteni. Éppen csak a gőzgéppel üzemelő felvonó hiányzik… Ám, amikor kiderül, hogy a századforduló tájékán még az is fölmerült, hogy az akkor divatos amerikai technológiával az egész épületet görgőkre emelik és úgy húsz méterrel hátrébb tolják, nos akkor teljes lesz a steampunk hangulat.
A legnagyobb, legdíszesebb terem a bálterem. Eredetileg 24 karátos arannyal voltak futtatva díszei, amelyekhez ma már jóval kisebb számot lehet társítani, de az ma is egyértelmű: a klasszicista belsőépítészet is tudott meghökkentően elegáns enteriőröket létrehozni. Tudnivaló, hogy a reformkorban számos bankettet láttak ezek a falak, hiszen akkoriban Pest-Buda legelőkelőbb szálája volt. Itt találkozott a kor elitje, itt vitatta meg haza és haladás nagy problémáit. (No, meg bizonyára a kártyaszerencse, a vadászkalandok és a szerelmi ügyek hasonlóan fontos kérdéseit.)
A bálterem melletti szalon, az úgynevezett erkélyes terem arról nevezetes, hogy ott 1751-ben Mária Terézia is megfordult. Augusztus 4-én a palota erkélyéről fogadta a nép hódolatát.
A márciusi heves napok alatt azonban Károlyi gróf meglehetősen hűvösen fogadta az eseményeket. Bár 1839 óra tagja volt az országgyűlésnek, ahol a sógora, Batthyány Lajos által vezetett mérsékelt főrendi ellenzékhez csatlakozott, március 15-én azért csak lezáratta a palotát. Később sem vett részt komolyan az eseményekben, bár a nemzetőr karszalagot ő is fölvette.
A főváros kiürítése után Jellasics költözött be az épületbe. A palotában lakott vendégként Szapáry Antal gróf, akit, miután kiutasította a szobájába bejáró császári tiszteket, Pállfy Móricot pedig egyszerűen kidobta, január 6-án elhurcoltak. Hogy teljes legyen a kép: Jellasics akkor még csak egy napja uralta a házat… Három nappal később, január 9-én érkezett a Károlyi családhoz Batthyány Lajos – az akkor már lemondott – miniszterelnök, hogy elköszönjön sógorától, legfőképpen pedig sógornőjétől, a szép Zichy Karolina grófnőtől, Károlyi György feleségétől, akihez a legenda szerint erős, hmm… talán mondjuk azt, az illendőnél szorosabb szálak fűzték. (Tudnivaló azonban, hogy Karolina grófnő amúgy sem volt a decens polgári lét mintaasszonya. Korábban elcsavarta Széchenyi István fejét, Klapka Györgyöt pedig követte az emigrációba. Még Petőfit is ámulatba ejtette a Zichy nővérek szépsége és elragadó személyisége.) A látogatásnak tragikus vége lett, Batthyányt a palotában letartóztatták, átvitték az Újépületbe, ahonnan többé ki sem engedték.
Nem csoda, ha kedvese a forradalom híve lett. Hogy rajongását kifejezze, a család négylovas gálahintóját küldte Kossuth elé, miután a várost felszabadította Görgei serege. Ezért a gesztusért később megvesszőzésre ítélte Haynau a grófnőt, aki persze nem várta meg a botozást, hanem sok száz emigránshoz hasonlóan elhagyta az országot. (Hogy ő éppen új szerelmével, a hős Klapka tábornokkal távozott, az más lapra tartozik…)
Ide tartozik viszont, hogy az épületet 1849 nyarán a bevonuló császári hadsereg vette birtokba, s itt ütötte föl főhadiszállását Haynau. A Feldzeugmeister, mint a bécsi kormány teljhatalmú megbízottja, innen irányította a véres megtorlást.
Minderről már a könyvtárban mesélt Komáromi Csaba, akitől megtudhattuk, hogy bár a nagyszabású bibliotéka berendezése eredeti, az íróasztal, amelyen Haynau aláírta az aradi hősök kivégzéséről szóló utasításokat, sajnos ma már nincs meg.
Nem sokon múlott azonban, hogy maga az épület is hasonló sorsra jusson. A rossz emlékezetű Károlyi Mihály, a vörös gróf a XX. század elején komolyan elgondolkozott azon, hogy lebontatja a palotát. Túl nagynak, túl hivalkodónak, túl drágának találta. Szerencsére az ébredő műemlékvédelem és a sajtó nyomására végül megmenekült a ház, így most mi is bejárhatjuk, ha kedvünk van hozzá. A Petőfi Irodalmi Múzeum rendszeresen szervez épületsétákat.
Borítókép: Épületséta Komáromi Csaba vezetésével (Forrás: Facebook)
