A műsorba ezúttal Mosolygó Sára színésznőt, a Most vagy soha! Szendrey Júliáját, Szilágyi Sándor történészt, kutató-tárlatvezetőt, László Ferenc kultúrtörténészt és Kiss Csilla művelődéstörténészt, tanárt hívták meg.
A beszélgetés a legújabb történelmi játékfilm, a Most vagy soha! női főszereplőjével, Mosolygó Sárával kezdődött, akit Dióssy Klári arról kérdezett, hogyan fogadta, amikor kiderült, hogy őt választották ki Szendrey Júlia megformálására.
– Megijedtem, mert azt gondoltam, hogy ez akkora produkció és akkora feladat, amilyenben még nem volt részem. Nem tudtam, hogyan fogok teljesíteni és hogy helyt tudok-e állni, de természetesen nagyon örültem – mesélte a színésznő, aki azt is elmondta, hogy az iskolai ismeretei nem nagyon terjedtek ki Júliára, ezért segítséget vett igénybe, megkereste régi történelemtanárát.
Arra a riporteri kérdésre, hogy milyen szemszögből szerette volna megmutatni Júliát, a színésznő elmondta, hogy a film Petőfi szerelmét nagyon erős személyiségként mutatja be, viszont érdekesség, hogy az ő szála teljesen fiktív történet volt.
– Szerintem nagyon jó, hogy egy ilyen korban sem úgy van megmutatva Szendrey Júlia, hogy otthon ül és várja a férjét, és csak aggódik érte, hanem ő maga is szeretne kiállni a forradalom mellett – fejtette ki Mosolygó Sára, aki ennél többet nem mondhatott el a filmről, csak annyit, hogy a nézők majd látni fogják, hogyan mozgatja Szendrey Júlia a szálakat és miként befolyásolja a cselekményt.
Dióssy Klári felvetette a kérdést, hogy miközben Júliáról az a kép él az emberekben, hogy egy romantikus hősnő, ebben a filmben tulajdonképpen akcióhős volt. Mosolygó Sára ezt csak alátámasztani tudta:
– Nagyon sok kaszkadőrjelenetem volt, például amit a trailerben is lehetett látni, az ablakon kiugrás. Amit tudtam, azt én csináltam, egy jelenetet pedig a dublőröm – jelentette ki a színésznő, aki arról is beszámolt, hogy a korabeli ruhákban nem volt könnyű ilyen feladatokat végrehajtani.
– Eleve nagyon nehéz volt bennük mozogni, enni, bármit csinálni, ráadásul a korhoz képest nekem végig könnyítve volt, mert ugyan végig fűzőben voltam, de nem húzták meg annyira, mint annak idején, mert úgy képtelenség volt létezni, rosszul is voltam tőle.
Nem hordtam nadrágot, mint Szendrey Júlia, és hosszú hajam is volt, nem rövid, mint neki. Fontos volt, hogy mivel nagyjából én vagyok az egyetlen női szereplő, ezért nőiesen ábrázoljuk Júliát
– mesélte a színésznő, aki azt is elmondta, hogy könnyen tudott azonosulni a női főszereplővel.
– Megy a feje után és kiáll azért, ami fontos neki, nem marad csendben és egyenrangúnak érzi magát. Beleáll a dolgokba és nem fél. Én is ilyen vagyok, próbálok finomodni, próbálok úgy csinálni dolgokat, hogy ne legyen bántódás, de nagyon szeretek kiállni az igazamért – jelentette ki Mosolygó Sára.
Ekkor kapcsolódott a beszélgetésbe Szilágyi Sándor történész, kutató-tárlatvezető, akit a műsorvezető arról kérdezett, hogy a kutatásaiból milyennek ismerte meg Júliát, igaz-e, hogy nagyon művelt nő volt.
– Ez olyannyira igaz, hogy A rendíthetetlen ólomkatonát például ő fordította le magyarra. Andersen meséinek egy részét is neki köszönhetjük. Valóban rövid haja volt, olyan szoknyát hordott, amit össze lehetett fogni, mint egy nadrágot. Nagyon meg tudta találni azt a határvonalat, amivel még tud lázadni és példát mutatni, meg amivel még jó kislány is tud maradni. Mert a szülei őt is fogták. Például a Petőfivel való kapcsolatát az édesapja nagyon ellenezte. De ettől függetlenül
ma azt mondanánk, hogy ő egy igazi vagány csaj volt. Ne feledjük el azt sem, hogy az első kokárdát ő készítette
– mondta el a sokak által eddig nem ismert tényt a történész, aki azt is kifejtette, hogy Szendrey Júlia nemcsak szerelme, de intellektuális társa is volt Petőfinek.
– Nagyon sok mindent megvitattak egymással, azért, mert meg lehetett vele vitatni. Például angolul is beszélgettek, amit Jókai Mór le is írt, aki a Dohány utcai lakásukban albérlő volt. Gyakran ebédeltek együtt, bár nem Szendrey Júlia főzött, hanem az Arany Sasból rendelték az ételt. Ilyenkor angolul beszélgettek és egymás tévedésein tréfálkoztak – elevenítette fel a Jókai által leírtakat Szilágyi Sándor.
A történész elmondta, hogy a forradalmi eseményeknek más hölgyszereplői is voltak. – Ott volt például Leövey Klára, aki reménytelenül szerelmes volt Vasvári Pálba, a fiatal, húszéves történészbe, aki akkor már Teleki Blanka leánynevelő intézetében volt történelemtanár, s akiért bomlottak a hölgyek. Leövey Klára még a román felkelők közé is elment, csak hogy bármit találjon Vasvárival kapcsolatban – utalt a forradalom leverése utáni időszakra is Szilágyi.
A Ridikülben Kiss Csilla művelődéstörténész, történelemtanár elmondta, hogy szerinte sok olyan nő játszott szerepet a történelem alakulásában, akiknek a nevét sem tudjuk. Ezért is nagyon fontos, hogy legalább azoknak az örökségét ápoljuk, akikről több információval rendelkezünk.
– Akiknek a neve fennmaradt, azok a köznemesi vagy az értelmiségi réteghez tartoznak a családjuk vagy a férjük révén. A főnemesi asszonyok is előkerülnek majd, amikor olyan helyzet adódik, hogy nem a hagyományos női szerepeken lesz a hangsúly – a szabadságharc időszakában. Nyilván az utca embere is ott van, de róluk tudjuk a legkevesebbet.
A riporter azon kérdésére, hogy a reformkor adta-e meg azt a lehetőséget, hogy merjenek az asszonyok is kiállni, megmutatni magukat, a művelődéstörténész kijelentette, hogy a mai értelemben vett egyenjogúságról nyilván nem lehet beszélni.
Amikor az áprilisi törvények is megszületnek, és a választójogot picit szélesítik a férfiak számára, ki lett mondva, hogy csak ők kapnak választójogot. Nem volt téma a női választójog kérdése. Sokkal inkább az volt a fókuszban, hogy az oktatásból részesülhessenek a nők
– részletezte a történész.
A műsor negyedik vendége, László Ferenc kultúrtörténész régóta kutatja a nők szerepét a reformkor társas életében. Operakritikusként különösen izgatja a kor primadonnáinak és nagy színésznőinek pályafutása.
– Laborfalvi Róza a kor nagy tragikája volt, aki 1848. március 15-én egyúttala történelem színpadára is rálépett, amikor a Nemzeti Színháznak az egyébként megszakadt előadása színre került – és a legenda szerint megkezdődött a Jókaival való kapcsolata – fejtette ki a kultúrtörténész, aki megjegyezte, hogy egy sor más színésznőt is érdemes megemlíteni a korból.
Ilyen volt például Schodelné Klein Rozália, aki a korban egészen forradalminak tűnt, merthogy képes volt egy-egy színházi botrány alkalmával leszólni a nézőtérre. Ez akkor felháborodást is váltott ki, hogy ő mintegy teljes jogú személyként parlamentíroz a közönséggel
– mesélte László Ferenc. Mint elmondta, a politika irányításában két nemesi hölgy is közrejátszott, mégpedig a Zichy nővérek, Antónia és Karolina.
– Az egyikük Batthyány Lajos felesége volt, a másik pedig Károlyi György grófé. Ők maguk saját jogukon, már a reformkor végén egészen aktívan politizáltak. Beleszóltak a napi ügyekbe és meglehetősen szabadszájúak voltak.
Feljegyezték, hogy József nádor maga is meghökkent azon az isteni gorombaságon, ami ezt a két hölgyet jellemezte. Ők időnként valóban alakítólag nyúltak bele a politikai eseményekbe. Például hogy egy reformországgyűlésen milyen téma váljon megtárgyalhatóvá. Ezek a hölgyek nagyon műveltek, képzettek voltak, az egyik Zichy nővérnek például Párizsban – ha igaz – Chopin volt a zongoratanára. Elképzelhetjük azt a neveltetési rendszert, ami a korra volt jellemző. Szendrey Júlia is egy nagyon jó minőségű lánynevelő intézetből jött, ahonnan egy sor későbbi írófeleség vagy más magasan pozicionált értelmiséginek a felesége került ki – fejtette ki László Ferenc kultúrtörténész.
A Ridikül március 14-i műsorát teljes terjedelmében a Médiaklikk oldalán nézhetik vissza.
