A hetvenes években sorra publikálta regényeit, megalkotva bennük alteregóját, Henry Chinaskit, aki leginkább iszik, nőzik, lóversenyre jár, klasszikus zenét hallgat egyedül, és − akárcsak az író − illúzióktól mentesen szemléli a körülötte kavargó nyomorúságos világot. Bukowski stílusát minden művében alapvető közvetlenség, nyílt szókimondás, kíméletlen őszinteség és fanyar humor jellemzi.
A hetvenes évek végére hazájában és Európa nyugati felén is befutott író lett, a nyolcvanas évekre pedig az anyagi jólétbe is belekóstolhatott. 1987-ben a filmvásznon is feltűnt, szerepelt Barbet Schroeder első Amerikában forgatott filmjében, a Törzsvendégben, amelynek a forgatókönyvét egyébként Bukowski írta.
Nem sokkal a Ponyva című regénye befejezése után halt meg leukémiában, 1994. március 9-én Los Angelesben. Sírján a Don’t try (Ne próbáld) felirat olvasható utalva „ne próbálkozz, hanem csináld” életfilozófiájára.
Bukowski szókimondó, már-már obszcén nyelvezete miatt művészeti elismerésben sohasem részesült, egyetlen esetet kivéve, amikor egy irodalmi folyóirat „Az év kívülállója” díjat ítélte oda neki. Felettébb termékeny alkotó volt, több mint hatvan kötete jelent meg.
Magyarul először 1974-ben látott napvilágot egy novellája, majd 1995-ben az Egy vén kujon jegyzetei című műve. 2005-től 2012-ig a Cartaphilus adta ki műveit, köztük olyan remekeket, mint a Posta, a Tótumfaktum, a Nők, a Hollywood, valamint A semmitől délre és a Forró vízi zene című novelláskötetek. 2013-tól a Trubadúr Kiadó gondozta az életművet, itt jelent meg a szerző életének utolsó évtizedében született novelláinak és verseinek gyűjteménye, a Vegyes felvágott, 2016-ban a magyarul korábban nem elérhető írásait tartalmazó Egy vén kujon további feljegyzései, majd 2017-ben a Macskák, amelyben a kedves állatairól szóló prózaversek, novella-, regény- és levélrészletek kaptak helyet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!