Évszázados bájital az újranyílt patikamúzeumban
Nincs tragikusabb érzés, mint a viszonzatlan szerelem, ezt minden költő tudja, eleink viszont úgy gondolták, tesznek is ellene. Mivel mással, mint bájitallal? Az év elején újranyílt kolozsvári Patikamúzeumban bárkinek lehetősége van elkészíteni a „csodás” elixírt egy kétszáz éves recept alapján, amely meglepően egyszerű hozzávalókat tartalmaz: borsot, cukrot, kardamomot és pimiento paprikát. A mozsárban porrá őrölt hozzávalókat az előírás szerint természetesen borba keverve kell elfogyasztani. Azért ne lepődjünk meg nagyon, ha a szer nem hozza meg a vágyott eredményt.
Év eleje óta ismét látogatható a kolozsvári Patikamúzeum, amely hat év után nyílt újra a Fő téren álló Mauksch–Hintz-házban. Nincs is ennél autentikusabb helyszín az erdélyi városban, hiszen az ötszáz éves épületben az 1700-as évek derekától egészen az 1949-es államosításig patika működött, a Gyógyszertártörténeti Múzeum 1954-ben nyílt meg.
Mire jó a múmiapor?
A hajdan itt üzemelt Hintz-patika felszerelésének jó része ugyan az államosításkor elkallódott, sok izgalmas eszközt azonban sikerült megőrizni az utókornak. A hétezer tárgyból álló, különböző erdélyi patikákból származó gyűjteményben régi orvosi műszerek is találhatók a XIX. századtól egészen az 1980-as évekig, így bárki rácsodálkozhat az orvostudomány fejlődésére. A régi időkben a gyógyszertárak kínálatában a valóban hatásos orvosságok mellett számos placebo is előfordult – és még örülhettünk, ha valami „csak” hatástalan volt, nem káros.
A szerelmi bájital mellett ma már megmosolyogtató például, hogy a múmiapor univerzális csodaszerként minden valamirevaló patika készletében megtalálható volt, csakúgy, mint a bezoárkő. Utóbbit ellenméregként alkalmazták, az eredeti perzsa szó is ezt jelenti, s ez a motívum még napjaink egyik legnépszerűbb regénysorozatában, a Harry Potterben is feltűnik.
Időutazás egy veszélyes korba
A kolozsvári épület egykor teljesen a patikát szolgálta. A földszinten volt maga az üzlet (officina), amelynek gyönyörű, barokk festéssel díszített boltozatos termében fogadták a gyógyulni vágyókat, mögötte pedig egy raktárhelyiség és a laboratórium kapott helyet. Alatta, a pincében tárolták a fény- és hőérzékeny anyagokat, mint például a kenőcsök alapanyagául szolgáló zsírt, de a bort, a vizet és az ecetet is. A mai látogatók a vitrinekben meg is tekinthetik azokat a díszes üvegcséket, amelyekben hajdan ezeket az anyagokat tárolták. Az első emelet a tulajdonos Hintz család otthona volt, a padláson pedig a feldolgozásra váró gyógynövényeket tárolták és szárították.
A patikamúzeum időutazásra is lehetőséget ad, hiszen a kiállított tárgyakon keresztül, a magyar nyelven is elérhető idegenvezetés során alaposabb képet kaphatunk arról, milyen volt egy olyan korban élni, amelyben az ember sokkal kiszolgáltatottabb volt a betegségeknek, mint manapság, és a gyakran használt gyógyszerek hatása sem volt biztos, legyen szó akár lázcsillapításról vagy fertőzésről.
Borítókép: Míves tárolóedények a kolozsvári Patikamúzeumban (Fotó: MTI/Kiss Gábor)
