Túlságosan fehér a magyar író

A napokban megjelent sajtóhír szerint Nádas Péter Kossuth-díjas magyar író is versenyben volt a Világ Kultúráinak Háza irodalmi díjáért, de a zsűritagok többségre annak ellenére buktatta el a magyar alkotó Rémtörténetek című regényének továbbjuttatását, hogy egyöntetűen az ő művét tartották a legjobbnak. Nádas Péter azért nem juthatott tovább, mert fehér férfi. A dolog azonban sokkal izgalmasabb és sokkal rémületesebb, mint amilyennek a felületes sajtóhírek mutatják.

Nádas Péter a Lipcsei Könyvkiállításon, 2012-ben Forrás: Wikipédia

A kigolyózott francia írónő, Mariette Navarro (Forrás:Wikipédia)

Ekkor merült föl, hogy a helyére esetleg nem fekete szerzőt kellene feltenni a listára, hanem a magyar Nádas Pétert, akinek Rémtörténetek című kötetét többen is a pályázaton induló művek legjobbjának gondolták. 

Csak, hát ugye Nádas is fehér, ráadásul férfi. Hiába lehetett mellette is felhozni a woke-ideológia nagy elnyomottságkészletéből néhány fogalmat – Nádas zsidó származását, kommunista diktatúrában eltöltött éveit, az illiberális Magyarországon megélt bizonyára sanyarú sorsát – a rasszista döntnököket mindez nem hatotta meg: Nádas fehér, ráadásul férfi, nincs tehát keresnivalója a Világ Kultúráinak Háza nemzetközi irodalmi díjának jelöltjei között. 
A két szerző beszámolója szerint a vitában megdöbbentő mondatok is elhangzottak. Az egyik zsűritag azt vágta Juliane Liebert fejéhez: 

Fehér nőként amúgy sem lehet itt semmi mondanivalód!

Egy másik zsűritag őszintén közölte: „Sajnálom, szeretem az irodalmat, de a politika fontosabb”. Így végül a fehér francia nő helyére nem a fehér magyar férfi került, hanem egy barbadosi fekete nő, Cherie Jones, akinek könyvét egyébként korábban több ítész is „erőszakpornónak” és „netflixes stílusúnak” minősítettek. 

A kellőképpen fekete és kellően nő barbadosi Cherie Jones (Forrás: Facebook)

A Die Zeitban megjelent írás két szerzője, bár megpróbálták a Világ Kultúráinak Háza vezetőinek figyelmét felhívni a zsűriben tapasztalt ideológiai visszásságokra, érdemi választ nem kaptak. Összességében azt állítják, tapasztalataik sajnos erősen jellemzők a német kultúrában megjelenő tendenciákra. Ilyen és ehhez hasonló történeteket hallottak az utóbbi időben különböző zsűrikről. 

Úgy fogalmaz Juliane Liebert és Ronya Othmann: sokszor igaz, ha egy queer, migráns vagy más módon marginalizált szerző nyer, akkor nem a művének, hanem az identitásának köszönheti győzelmét. 

Az ügy megmozgatta a hazai irodalmi közéletet is. A Facebookon zajló vitához Demeter Szilárd írt véleményciket, amelyben leszögezi: a Nádas melletti széles körű kiállás elmaradása árulás. Így fogalmaz: 

a szakmai zsűri döntése mindannak az elárulása, amit a művészetről, annak függetlenségéről és autonómiájáról gondoltok, gondolunk. A hallgatással ezt az árulást fogadjátok el. És – nem mellékesen – a hallgatásotokkal Nádas Pétert áruljátok el.